Ujjlenyomatok a múltból – kis képeslap tanoda

Képeslap, levlap, képes levelezőlap – biztosan hallotta már valamelyik kifejezést – a lényeg egy és ugyanaz: egy mára már nagyrészt feledésbe merült, egykor virágzó üzenet küldési mód lenyomatait idézhetjük meg általuk.

Tekinthetjük kortörténeti dokumentumnak, sok esetben használják ezt a kifejezést rá. Nem is gondolnánk, hogy egy megsárgult, szélein itt-ott repedezett, cirkalmas  betűkkel teleírt papírlap milyen fontos értéket képviselhet egy eseményhez köthetően, vagy egy családi album lapjain.

Egy bélyegző dátuma, egy aláírás, vagy éppen a képeslapon ábrázolt hely, táj megannyi értékes információt hordoz magában. Régi, elfeledett utcaképek, egy kor öltözködési stílusa, tárgyi kultúrája, vagy akár a közlekedési viszonyok – egy letűnt világ egykori értékeit mutatják meg az érdeklődők számára.

A levélboríték nagyságú “nyílt levél” ötlete egy német főpostamester, Hecnrich Stephan agyában fogant meg, de az igazi gyűjtők a képeslap atyjának August Schwarz oldenburgi könyvkereskedőt tartják. Kezdetben a képes levelezőlapok hátoldalát csak a címzésre lehetett használni, és ide ragasztották a bélyeget is. A kép a másik oldal negyedét, harmadát vagy felét foglalta el, a fennmaradó részre lehetett írni az üdvözlő sorokat.

1904 novemberében a Posta Únió – merthogy ilyen is létezett – elrendelte a képeslap hátoldalának megosztását címzés és a rövid írás számára. A századforduló éveiben már az egész világon elterjedt a képeslap. A magyar képeslapkiadás 1896-ban az ezredéves ünnepségek alkalmával kezdődött el.

Kezdetben eredeti rajzokat használtak fel, melyeket litográfiai eljárással sokszorosítottak, később jött aztán képbe a nyomdatechnikai eljárással készült – és a mai idősebb generáció számára is ismert – képeslapok sokszínű világa.

A XX. századi történelem háborús korszakaiban részben propaganda jelleget öltött a képeslapok története, majd egy viharoktól mentes, nyugalmas időszak következett, amiben a kiadóknál a turisztikai-, az üdvözlő-, a közlekedési-, a sport-, a képzőművészeti képes levelezőlapok élték virágkorukat. Az ‘50-es években világszerte fellendült a képeslapgyűjtés és a hozzájuk kapcsolódó klubok, közösségek élete.

Emlékeznek még a nyaralásokon feladott képeslapokra? Megírták Önök is az otthon maradóknak,  hogy milyen kellemes a víz a Balatonban és milyen jó a csapat a táborban? Nos igen, ezek az élmények is örökre megmaradtak akkoriban, nem csak a fejükben, hanem a képeslapok hátoldalán is, amit hazaküldtek.

A mai felgyorsult világ, a megváltozott kommunikációs formák és a velük járó lehetőségek mára ezt a lehetőséget leginkább az ünnepek körüli képeslapok küldésére redukálták. A telefonok, az internet világának számtalan kínálkozó csatornája mellett mára lassan feledésbe merül az egykor színes, és élményeket, korszakokat megörökítő képeslapok, képes levelezőlapok világa.

Fedezze fel a Galéria Savarián, milyen izgalmas ez a világ:

Források:

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9pes_levelez%C5%91lap

http://kepeslapok.weebly.com/keacutepeslap-toumlrteacutenete.html