Az ember-ábrázolások egyik kiemelkedő témája a festészet, a képzőművészet lapjain a női test, a meztelenség, mely szépségében, erotikus vonulatában fontos téma az ősi időktől egészen napjainkig.

Az emberi test maga, és azon belül is a női test a villendorfi vénusztól a modern akt képekig meglehetősen sok variációban és felfogásban van jelen.

Amíg egy szófán fekvő telt idomú nő a szépséghez és a szerelemhez fűződő gondolatvilág korabeli elképzeléseit jeleníti meg, addig a templomok pufók puttói a valláshoz kapcsolódó világfelfogás kifejeződései.

De milyen hosszú az út, amíg az első ember-ábrázolásnak tekintett kis szobrocskától eljutunk a reneszánsz festőkig, és aztán még tovább!

A meztelen női test látványa vonzó téma. Az egyik kiemelkedő korszak a művészettörténetben a reneszánsz, mely a Vénusz ábrázolások csodálatos alkotásaival, festményekkel és szobrokkal ajándékozta meg a világot. Az akkori ideálnak megfelelve ezek a nők ma teltkarcsúnak mondott külsejükkel a kor szépség-ideáljai voltak.

A szerelem, a szépség, a vágyak megtestesítői, akiknek ábrázolása a korszak legkedveltebb témáinak egyike.

Olyan kiváló alkotások születtek a témakörben, mint Tiziano: Urbinói Vénusza, Botticelli Primavera című alkotása, vagy Giovanni Bellini: Fiatal nő tükörrel című műve.

A Vénusz a tükörrel,  Velázquez munkája, melyet a spanyol festészet legszebb aktképének tartanak, a velencei festészet legjobb XVI. századi Vénusz-ábrázolásaihoz csatlakozik. A kompozíció jelképes tartalmú, a szépségről és a szerelemről szól. A festményt 1914-ben egy elszánt feminista megrongálta, csak 1966-ban, korszerű restaurálás után került ismét közönség elé.

Rubens kerek, sokszor már túlcsorduló gráciái szintén ezt a vonalat követik, legtöbbször vallási tárgyú “köntösbe”, jelenetbe helyezve.

A Vénusz-ábrázolások világán túl a meztelenség megjelenése sokféle vonulatban fejlődik, alakul tovább, és a különféle korszakokban hol előtérbe kerül, hol kevésbé meghatározó a képzőművészeti alkotások témái között.

A meztelenséggel kapcsolatban előkerül a prűdség fogalma is, hiszen nem mindenkor és nem mindenki fogadta el ezeket a női alakokat a maguk természetességében. Számos korban és társadalomban – akár még napjainkban is – a meztelen test ábrázolása, megjelenítése nem elfogadott, a mindennapok szintjén sem.
A képzőművészeti ágak ugyanakkor az aktképek – fotók, festmények, és más modern megjelenési formák – felületein tovább viszik ezt a vonulatot és teret engednek a meztelenség ábrázolásának, a női test természetes szépségének.