A legenda szerint a teafőzés hagyománya egészen Kr. e. 2737-ig nyúlik vissza, amikor is a tealevelek a Kínai Sen-nung császár számára forralt vízbe hullottak.
Bár nincs konkrét bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a tea feltalálása pontosan így történt, a fennmaradt visszaemlékezések alapján biztosra vehetjük, hogy a teafogyasztás valóban Kínából indult, és eleinte orvosságként használták.
Ennek első dokumentált jele a Sang-dinasztia idejére tehető (Kr. e. 1600 – Kr. e. 1046).
A Csin-dinasztia idejére (Kr. e. 3. század) már meglehetősen népszerű italnak számított a tea, amelyet már önmagában fogyasztottak, más adalékanyagok hozzáadása nélkül, amely még az orvosi célokra használt tea készítési módja volt.
A 20. század elejéig nem történt említésreméltó innováció a tea elkészítését illetően, erre egészen 1901-ig kellett várnunk.
A közhiedelemmel ellentétben (amelyre a tea gyártó cégek is hivatkoznak), nem Thomas Sullivan teakereskedő nevéhez fűződik a teafilter feltalálása. Annak ellenére, hogy 1908-ban valóban előállt a ma teafilterként ismert ötlettel, két wisconsin-i hölgy – Roberta C. Lewis és Mary Molaren – 7 évvel megelőzte.
1901. augusztus 26-án a két hölgy szabadalmi igényt nyújtott be a “Tealevél tartó” néven futó találmányukra, amely feltűnően hasonlít a mai modern teafilterre.
A gyapotból szőtt, széleinél összeillesztett zsebszerű tasak alkalmas volt arra, hogy kisebb mennyiségű teát helyezzenek el benne. Ez lehetővé tette a fogyasztó számára, hogy egy csésze vízbe belemártsa és pár percen belül elfogyassza a frissen készített teát.
A szabadalom 1903. március 24-én került bejegyzésre, viszont a piacralépés kudarcba fulladt.
Itt kerül a képbe Thomas Sullivan, aki new york-i teakereskedőként 1908-ban ugyancsak feltalálta a teafiltert, ráadásul véletlenül.
A történet úgy szól, hogy Sullivan kis selyem tasakokat használt arra, hogy a különböző teafajtákból kóstolót küldjön vásárlóinak, ezzel is ösztönözve őket a vásárlásra.
A “véletlen felfedezés” abból adódott, hogy néhány vásárló ezeket a tasakokat nem bontotta ki és nem a hagyományos módon készítette el a teát, hanem a selyemcsomagot beletették a csésze vízbe, amelybe beleszivárgott a tartalma. Ezzel a teafogyasztók ugyanazt a hatást érték el, amit a két hölgy találmánya is eredményezett. A fogyasztónak nem kellett egy teljes kiöntőnyi teát elkészítenie, hanem a tasakot egyetlen csészébe belemerítve fogyasztható volt a tea.
Sullivan marketing trükkje működött, a megrendelések özönlöttek és a kostóló gyanánt használt selyemtasakok helyett, a megszokott módon, tárolókban kezdte küldeni a tealeveleket. A vásárlók, akik a kis tasakokat használták a tea elkészítéséhez panaszkodni kezdtek, mire Sullivan valamennyi áruját kis tasakokban kezdte kínálni.
A selyemtasakokat idővel az olcsóbb és tartósabb gézre cserélte és a teafilter elindult hódító útjára.
Azt, hogy a történetből mi igaz nehéz megítélni. Annyi biztos, hogy Thomas Sullivan nagyban hozzájárult a teafilter elterjedéséhez, ugyanakkor kevés információ áll rendelkezésre, amely dokumentálná ennek pontos részleteit.
Az 1920-as években a teafilter népszerűsége jelentősen megugrott. Az I. világháborúban az egyes országok katonái teát is kaptak az ellátmány részeként, amelyet praktikusságból teafilterekben tároltak.
Amíg az amerikai teafogyasztók gyorsan rászoktak a teafilter használatára, a britek idegenkedtek a találmánytól. Ez az 1950-es években változott meg, amikor szépen lassan Nagy Britanniában is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett.
Amíg 1950-es években a brit piac 3%-át fedte le, 2008-ban ez már elérte a 96%-ot. Érdekességképpen ez az Egyesült Államokban ugyanebben az időben 90% volt.
Eladó teáscsészék a Galéria Savarián
[envira-gallery id="1201"]
Eladó teáskészletek a Galéria Savarián
[envira-gallery id="1209"]
Forrás: todayifoundout.com
Hozzászólások