Amberg József

Amberg József
(Budapest, 1890. december 22. – Budapest, 1972?)
festő, iparművész

Az Iparművészeti Iskola elvégzése után elsősorban tervező művészeti, alkalmazott grafikusi tevékenységet folytatott: ex librist, képeslapokat, üvegfestményt tervezett, 1910-től számos plakát- és alkalmazott grafikai pályázaton és kiállításon szerepelt. A Nemzeti Szalon 1912-es Őszi és Téli kiállításán tempera tájképeit állította ki. Képzőművészként az első világháborúban és hadifogságban elsősorban a portrérajzolásban gyakorolta magát. Díszpárna-, függöny-, csipke-, terítő-, divánpárna-minta-, keresztszemes bordűr-, tűfestés-, lakásdísz-terveit, önálló kézimunka-tervekként, kihajtható mellékletekben közölte a Színházi Élet (1931–38), a Magyar Uriasszonyok Lapja (1932) és a Színházi Magazin (1939-41). Szerepelt az Ernst Múzeum 1953-as és a Műcsarnok 1961-es magyar plakátkiállításán.Békeáramlatok, 1919 és az In nomine pátrii, 1918  című temperaképeit a Munkásélet tárlaton (Legújabbkori Történeti Múzeum, Bp., 1959) mutatták be.

 A milliméternyi pontosságú rajzolást megkövetelő kézimunka-mellékleteket nagy számban előállító Amberg József precizitásra, a részletek pontos és hűséges visszaadására való törekvése érhető tetten a Pest arca 1956 nov. – dec. című képsorozata mindegyik darabján. Amberg a sérült, a szétlőtt várost, annak is a pesti részén támadt legjelentősebb épület-sebeket igyekezett a rajzoló krónikás a szinte leltárszerű pontosságra törekvő alapállásában megörökíteni. Először a helyszínen bizonyosan a kisméretű ceruza-vázlatok készülhettek, majd azokról otthon, a műteremben frissiben nagyobb, kidolgozottabb ceruzarajzok, illetve akvarellek. Pestnek az 1956-os forradalomban keletkezett sérüléseit, a szétlőtt házakat, a leomló homlokzatokat, a lövegek ütötte lukakat a házfalakban, a kilőtt lakásokat, a leomlott törmelék-halmokat, komor, szembefordított csövű orosz tankokat és jobbára háttal felénk forduló fővárosiakat rögzít. A címek mindig pontosak, megnevezően tárgyszerűek: Kilián laktanya, Örökimádás templom, Divatcsarnok, Lenin körút 19.,  A Rádió épülete a Bródy Sándor utcában, Teréz krt. 4., New York palota, I. sz. Nőgyógyászati Klinika Baross utcai frontja, Szt. Rókus kápolna, A kiégett Törvényszéki Orvostani Intézet stb.

A képek többségén a helyszín pontos rögzítése mellett az év, hónap és nap megjelölése is szerepelt. Vagyis a Budapest második világháborús ostromát valószínűleg átélő Amberg úgy vélhette, hogy 1956-os képei valamikor még történeti forrásként is számításba jöhetnek. Erős kifejező erejük biztosítja azt, hogy mindennemű kommentár nélkül fölfogjuk és elhiggyük, amit a képek közvetítetnek: a levert forradalom dermesztő kilátástalanságát, az önkénynek lakásokba, a családok legbensőbb életébe hatoló agresszivitását, a leplezetlen erőszakot ill. annak látványos városképi, külsérelmi nyomait. Pest jellemző részleteit a kijárási tilalom idején mutatja be, akkor, amikor „a város haldoklott, alig járt a szíve” (Szántó Piroska).

Az 1956-os forradalom képi megrögzítései sorában, a ma már több mint ezer darabot számláló 1956 Képtára (1956–1989/90) virtuális kollekciójában, annak képzeletbeli múzeumában  is  kimagasló értékű Amberg József 1956 november-decemberében keletkezett rajz-szociográfiája, a levert forradalmat városképekkel megidéző lelet-együttese.  

(@Sümegi György)
Forrás : www.artportal.hu