Csetneki csipke

A csetneki csipke története a 20. század elejére nyúlik vissza. A csetneki asszonyok a 19. században elsősorban dohánytermesztéssel foglalkoztak. A dohányipar az 1880-as években visszaesett. A felszabaduló női munkaerő képzésével a Szontagh nővérek egy – az európai divatnak megfelelő – csipke készítési kultúráját honosították meg. Így alakult ki a gömöri vert csipke mellett egy sajátos motívumvilágú csipkekészítési technika.

A Szontagh nővérek több évtizedes előkészületek után 1905-ben hozták létre háziiparukat, amely az ír horgolt csipke készítésének hagyományain alapult. Az úrikisasszonyok a tervezéstől a készítésen át az értékesítésig tökéletesen kiegészítették egymást. Gyermekeik nem lévén, halálukig anyai szeretettel egyengették a csetneki csipke sorsát, amely sok tervezés és áldozatvállalás után vált igazi magyar csipkévé.

A Szontagh testvérek nem elégedtek meg az ír csipke készítési módszerének átvételével, ezért a magyar úrihímzés formáival gazdagították a motívumkincset. A csipkéket Aranka tervezte, míg az első mintadarabokat Erzsébet készítette.

1907-ben már 192 rajz csipkeváltozata készült el. Legfontosabb elemeik a karika, a cseresznye, a bajuszka, a cakkos kör, a kis és szárnyas gránátalma, a cakkos tulipán, a levél és a nagy zárt rózsa lettek. A kezdetben horgolással hálózott felületek helyébe a sokkal légiesebb csipkeöltés vagy varrás lépett. A csetneki csipke igen rangos elismerésekkel büszkélkedhet. Sok rendezvényen, kiállításon és vásáron mutatták be az érdeklődő közönségnek.