Lantos Adolf

Lantos Adolf
(Petrilehota, 1875. február 15. - Budapest, 1942. január 18.):
könyvkereskedő, könyvkiadó, antikvárius.
Miután kitanulta a könyvkereskedői szakmát, társul belépett Dobrovszky Ágost pesti antikváriumába, melyből 1910 után vált ki, és 1913-ban nyitott önálló antikváriumot. Cégét fokról-fokra fejlesztette tovább, melynek eredményeképpen a tízes évek végén a könyves szakma szinte valamennyi területére kiterjedt tevékenysége. Lantos megszerezte a Kunossy-féle grafikai intézetet, a debreceni Dávidházy-féle könyvkötészetet, végül a Genius könyvkiadó vállalatot, melyeket egyesítve létrehozta a Lantos Rt-t. A Lantos Rt. gondozásában három könyvészeti folyóirat jelent meg: a Bibliofil Szemle, a Literatura és a Lantos Magazin, továbbá rendszeresen közzétette legújabb antikvár listáját a Könyvtári Szemle rendes mellékletében, a Könyvgyűjtőben.
A Lantos Rt. tudományos antikváriuma a ritka és értékes művek egyik leggazdagabb fővárosi raktárkészlete fölött rendelkezett. Lantos pályája során több mint hetven antikvár katalógust adott ki, melyek anyaga javarészt muzeális és tudományos kiadványokból állt: ősnyomtatványokat, régi magyar könyveket, hungarikumokat, történeti, földrajzi és egyéb tudományos műveket ölelt fel. Lantos a szakmai egyesületi életnek is tevékeny résztvevője volt. A Lantos-cég tudományos antikváriumában 1923-ban rendezett először aukciót, amely az antikváriátus történetében azért is jelentős, mert a 20. században ez az első magyarországi könyvárverés. A hat napon át (1923. november 28. – december 4.) tartó versengésben 263 metszet, 301 könyv és 133 kézirat került kalapács alá. A Lantos Rt. épületei, az antikvárium kivételével, a VIII. kerület, Stáhly utca 13. számú házban voltak.
Az üzlethez hozzátartozott egy elkülönített elegáns aukciós terem is, ahol számos bibliofil árverést rendeztek. A Lantos Rt. boltja Budapest egyik legforgalmasabb és legjobban felszerelt könyvkereskedése volt, amely rendszeresen tartott raktáron a magyar irodalmi műveken kívül francia, német, angol és olasz nyelvű könyveket, melyeket kívánságra, rövid határidővel külföldről is meghozattak.
A Literatura terve 1925 őszén merült fel Supka Gézában, amikor Lantos Adolffal, „az egyik, akkor legnagyobb aktivitását élő könyvkiadóval” beszélgetett. A lap végül 1926-tól jelent meg. 1927-től, az időszaki lapengedély megszerzése után már havonta jelent meg. Egy szám ára 6000 korona, vagyis 48 pengőfillér volt. Maga a lap neve szándékosan a reformkorra utal, ezért is írták rövid u-val. Egy időben emiatt is támadták a lapot. Hegedűs Lóránt azt írta egy cikkében, elképzelhető-e, hogy „Kazinczy és Széchenyi korában egy szépirodalmi folyóirat idegen címet viseljen, mint Literatura, Kultúra, Magazin?” Supka többször leírta, hogy a Literatura nem kritikai lap. Mivel az egyik fő cél az olvasás megkedveltetése volt, ezért esztétikai szempontok alapján csak igen ritkán írtak rosszat egy-egy könyvről. Supka 1929 januárjában örömmel állapította meg, hogy a Literatura fennállásának három éve nyomot hagyott a magyar kultúrában, azonban Lantosék ekkor már egy új félhavi lap kiadását tervezték. A Lantos Magazin a Literatura testvérlapjává vált de nem érte meg a harmadik évfolyamát: 1929 decemberében Supka Géza bejelentette, hogy a Literatura beleolvad a Lantos Magazinba.