Sarkanytu Simon

kétszeres Munkácsy-díjas festő, grafikus, művészetpedagógus
(Pincehely, 1921. május 27. – Budapest, 1989. december 18.)

1941-1944: Magyar Képzőművészeti Főiskola, Rudnay Gyula növendéke. 1946-ban fejezte be tanulmányait a Derkovits Kollégiumban. 1956-1959: Derkovits-ösztöndíj; 1958: Prix d'Honneur, Salon Populiste, Párizs; 1960, 1967: Munkácsy-díj; 1985: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete-nívódíj. 1947-1953 között a népi kollégium igazgatója volt Dombóváron, ill. Budapesten. 1960-1981: Magyar Képzőművészeti Főiskola adjunktusa, majd docense. 1966-1968: a Kilencek alapító tagja és kiállításaik állandó résztvevője.

Tanulmányúton számos kelet- és nyugat-európai országban járt. Budapesten dolgozott. Festői felfogása a posztnagybányai hagyománykör folytatója, ám az irányzat lírai kolorizmusa nála a képi elemek bizonyos megszerkesztettségével, ill. az előadás nagyvonalúságával párosul, ami stílusának eleven, dekoratív jelleget kölcsönöz. Problematikái zömmel a mindennapokban gyökereznek, elsősorban a modern szellemi élet szerkezetének, a kor életérzésének megragadása foglalkoztatta. Előszeretettel festett csendéleteket, amelynek kis világából a valóság nagyobb összefüggéseire utalt, de tájképein, sőt alakos kompozícióin is az ábrázolt élmény vagy jelenség egyetemes érvényű vonásait emelte ki. Az 50-es években több nagy formátumú, főként munkásmozgalmi témájú történelmi képet festett, ezek tanulságait utóbb, érett korszakában, murális munkáin kamatoztatta. Közvetlensége folytán népszerű és kedvelt főiskolai oktató volt, aki nyitott szellemiségével hatott tanítványaira.
Mestere: Rudnay Gyula

forrás: www.artportal.hu