Várkonyi Mihály színművész

Várkonyi Mihály Színész
Ismert még mint:
Viktor Varkonyi, Victor Varconi, Michael Varconi

Született:
1891. március 31. Kisvárda, Magyarország

Elhunyt:
1976. július 26. Santa Barbara, California, USA

Feleségei:

Aranyosy Anna magyar színésznő (1919 - 1949-ben bekövetkezett haláláig)
Lilli Varconi - színésznő (? - 1976)

Életrajza:

Adatok:

1912 - 1914 - Kolozsvárott játszik, s közben bekapcsolódik a hazai némafilmgyártásba
1916 - 1919 - katona a Monarchia hadseregében (a filmezést szabadságidejében végzi)
1919 - házassága Aranyosi Annával
1919 - 20 - a Nemzeti Színház tagja
1920 nyarán - 6 hónapi fizetetlen szabadságot kér
1920 - 1921 - Berlinben filmez
1922 - 1925 - Bécsben áll kamerák elé
1924 - 1926 - az UFA-nál Kordával forgat, majd az USA, és Róma következik néhány film erejéig
1927 - 1929 - Hollywoodban, Cecil B. DeMille új filmgyárában, az ő meghívására
1929 - leghíresebb, legismertebb filmje: "The Divine Lady"
1930 - 1930 - Berlinben - Németországban lakik
1930 - 1976 - megszakításokkal ugyan, de az USA-ban él haláláig
1930 - Hollywoodban, a FOX Filmgyárhoz szerződik
1933 - 1935 - Londonban készít filmeket, egy ízben még Spanyolországban is


Mozaikok egy filmszínész életéből

"Néhány évvel a háború előtt Budapesten jártam iskolába és utam mindennap elvezetett a Nemzeti Színház előtt, amelyre mindig bizonyos tisztelettel néztem fel. Ez az épület zárta magába - érzésem szerint - a világ összes csodáit és ellenállhatatlan volt a varázsa.
Röviddel azután befejeztem középiskolai tanulmányaimat és a pályaválasztás kérdése meredt felém. Abban a korban voltam, amikor az ember szerelmes, verseket ír, tengerésznek megy, vagy színésznek áll be. Én az utóbbira határoztam magam. Színész akartam lenni, még pedig a Nemzeti Színház tagja.
Apám mosolygott ezen a vágyamon. A biztosítási hivatalnok nagy jövőjével biztató pályáját választotta ki számomra: Én engedelmeskedtem, miután egy ideig töprengtem azon, nem volna-e helyes, ha nagy elődeim példáját követve, valami vándortruppba állnék be. Nem, beléptem egy nagy biztosítóintézethez és vágyaimat, ahogy mondani szokás, keblembe zártam...
Azután elkövetkezett a szokásos fordulat. A cég valami bankettet adott, amelynek keretében egy alkalmi egyfelvonásosban léptem fel, és erre mindenki azt mondta, hogy miért nem lépek színpadra?
Még mindig nem mertem. Nagyon jól tudtam, hogy sokat kell még dolgoznom és beiratkoztam a budapesti Színművészeti Akadémiára (1910-ben), ahol esténként szorgalmasan tanultam. A tanfolyam háromesztendős, de én már két év után megkaptam az engedélyt arra, hogy szerződést fogadhassak el Kolozsvárra Janovics Jenőhöz. Most már a biztosítóintézetnek minden szívfájdalom nélkül búcsút mondtam."
1912-1914 között Kolozsvárott játszik. Közben bekapcsolódik az induló hazai némafilmgyártásba ott, Kolozsváron.

A második filmfőszerep: "Sárga csikó"

1913. augusztus 27-én érkeznek a Kolozsvárra a felvételhez szükséges felszereléssel a Pathé-cég megbízottai, többek között Vanyl filmrendező, Montgobert és Palique operatőrök társaságában. A Janovics Jenő által filmre írt és a Pathé által elfogadott magyar "Sárga csikó" című darab megfilmesítése 1913. augusztus végén kezdődik, ahol Csorba Laci szerepét játssza Várkonyi Mihály. Csepreghy népszínművével, parasztdrámájával szemben a fő vád, később is, hogy nem a valós, sokszor keserű folklórt tükrözi, hanem annak egy romantikus és fogyasztható változatát, egy amolyan daliás betyár-romatikával "magyarosch" ízűvé varázsolt világot tár a nézők elé, és a népszínművek korai elhalásának ékes bizonyságát látják benne. A kolozsvári "Színházi Újság" című hetilap 1913. szeptember 6-13-ai számában Várkonyi így nyilatkozik:
"Ez a második filmfőszerepem a vásznon. Az elsőről talán hallottak már a Fedák-filmben. Az nem nagy szerep. De annál inkább örülök, hogy tetszettem a hozzáértőknek. Ez a szerepem már nehezebb és nagyobb. Több munka, de több az alkalom a tudás és játékkészség bizonyítására. Első nap fáradt és elégedetlen voltam magammal, azután a fáradtságot tartottam meg, a többi a közönség dolga. Ezúttal az egész világot értem. Különben Lacit játszom." A film forgatása nem minden probléma nélkül zajlik. Tudni való, hogy a 2000 méterre tervezett film külső felvételeinek túlnyomó része elkészült. Már csupán néhány jelenet van hátra, amikor az egyik forgatási napon bekövetkezik Imre Erzsi kolozsvári fiatal művésznő tragikus filmbalesete. A forgatás közben vízbe fúlt ifjú színésznő esete hetekre, hónapokra megbénítja a forgatás menetét. A film késedelemmel, de 1914 januárjában kezdi meg világkörüli útját. A Pathé kimutatása szerint 137 teljes kópia készül a filmből, és Európa szinte minden nagyvárosában van filmbemutató, amerikai, sőt japán forgalmazók is részesednek a kasszasikerből. A film diadalútja felvirágoztatja a kolozsvári filmgyártást, és mindenekelőtt a film két főszereplőjének, Berky Lilinek, és Várkonyi Mihálynak a személyes sikerét is előmozdítja.
"Megnéztük a Pathé-filmgyár első magyar témájú darabját" - írja Korda Sándor filmkritikájában. - E nagyszerű gyárnak tökéletes technikájú filmproduktuma a "Sárga csikó". És bár a rendező és a felvevő a francia gyár embere, maga a filmnek a levegője és művészi megjátszása teljesen magyar..." A filmet a Pathé "A vak ember álma" címmel forgalmazza, és nincs tudomásunk arról, hogy ép példánya megmaradt volna a filmnek. Néhány werkfotó, amolyan állókép, és néhány másodpercnyi mozgóképtöredékről tudni, de lehet, hogy a világ valamelyik pontján még ott lapul a 137 példány valamelyik teljes változata.

Az 1914-es esztendő filmszerepei

Ottó herceget, Gertrudis testvérét játssza a Kertész Mihály rendezte "Bánk bán"-ban, Jászai Mari (Gertrudis), Nagy Adorján (II. Endre király), Janovics Jenő (Biberach), Szentgyörgyi István (Tiborc) méltó partnereként. "Kellően érvényesül... Várkonyi Mihály puha Ottó hercege" - írja a "Kolozsvári Hírlap" kritikusa (1915. május 8.).
Még 1914-ben, a "Bánk bán"-nal párhuzamosan Janovics elkészíti Tóth Ede nagy sikerű színművének, "A tolonc"-nak a szcenáriumát. 1914 júniusában Kertész Mihály irányításával elkezdik a forgatást. A felvételek tulajdonképpen egy hónap alatt elkészülnek, s 1914. július 15-én van az utolsó forgatási nap. A főszerepet ezúttal is Berky Lili és Várkonyi Mihály alakítják. A filmben szereplő Jászai Marit az utolsó forgatási napok felvételei közben baleset éri, bordatörést szenved, amely miatt Kertész Mihály és Jászai Mari között megromlik a viszony. Pro és kontra nyilatkoznak a sajtóban, Jászai Kertészt hibáztatja, aki viszont ezt elhárítva szerencsétlen balesetként aposztrofálja az esetet. A film végül is elkészül, majd 1915. február közepén mutatják be a mozisoknak. A hazai gyártású, Projectograph cég által készült film forgalmazás tekintetében nem vetekedhet a párizsi Pathé-céggel, ám így is szép példányban fogy a kópiák száma. A bemutatókat követően sorra jelennek meg a filmről szóló kritikák, amelyek egybehangzóan dicsérik Várkonyi Mihály Miklós-alakítását, annak plasztikusságát, filmszerűségét kiemelve. Természetesen Jászai markáns Ördög Sáráját, és Szentgyörgyi István Mrawcsák-alakítását, valamint Berky Lili nagyszerű Angyal Liszka-megformálását kiemelve elsősorban.

A Nemzeti Színháznál - behívóparanccsal

"... azután teljesedett szívem vágya: meghívtak a (budapesti) Nemzeti Színházhoz, és Beregi, Ódry, Jászai mellett léphettem fel." Ambrus Zoltán igazgató tehát az ország első színházához szerződteti. De a háború kitörésével katonai szolgálat miatt megszakítja Nemzeti Színházban való rövid működését.
"Azután, hogy kitört a háború én uniformisba bújtam, és három esztendeig eszembe se nagyon juthatott a színpad" (Filmezésekhez kap szabadságot egyedül) - vall önmagáról Várkonyi, máskor és másutt ugyanerről az időszakáról így beszél: "Kis epizódja is volt akkoriban életemnek, amennyiben kiruccantam az orosz frontra is, természetesen nem mint filmszínész, hanem mint katona..."
A filmfelvételekhez tehát mint szabadságon levő katona érik.

Várkonyi a Poja Filmgyár kedvelt filmszínésze

Kisebb, inkább epizódszerepet játszik 1915-ben, az első Poja Filmgyár-moziban, a Garas Márton rendezte "Tetemrehívás" című filmben, a kritika azonban így is kiemeli Szentgyörgyi István, dr. Bánóczy Dezső, Cs. Báthory Elza rövid megjelenései között Várkonyi Mihály fel-feltűnő alakját is. A harmadik Poja-filmben, az "Éjféli találkozás"-ban már ismét főszerepet alakít, Berky Lili és Szentgyörgyi István mellett. Abonyi Lajos sikeres népszínművének, "A betyár kendőjé"-nek filmváltozatában Bandi pásztort alakítja Várkonyi, Örzse, a felesége (Berky Lili), Zsófi, a szeretője (Gömöri Vilma). A Garas Márton rendezte film bemutatója egy időben, 1915. november 29-én van Budapesten és Kolozsvárott.
Főszerepet ad a Poja Filmgyár hatodikként leforgatott, "Havasi Madonna" című, a Kárpátokban játszódó filmjében. Mondják sokan, hogy az első költői szépségű film ez, amelynek képi világát a lenyűgöző külső felvételek sokasága emeli amolyan megelevenedett festménnyé, ahogy egyik filmkritikusa ezt jelentős momentumként említi. A szentimentális történet a szegény pásztorleány (Berky Lili), a jóképű, de gátlástalan ifjú gróf és a nép egyszerű fia (Várkonyi Mihály) szerelmi háromszögében zajlik. A rövid fellángoló szerelem kapcsán megesett leányt magához veszi a gróf, miközben a megszületett törvénytelen szerelemgyermeket a leány szülei nevelik ezután. A gróf színésznőt farag kastélyában a pásztorlányból, majd egy napon rútul mégis elhagyja őt, aminek természetesen Juon, a katona is szemtanúja lesz. Juon (Várkonyi) bosszút forral a gaz csábító ellen, s megöli a grófot. Elítélik, börtönbe kerül hosszú időre. Flórika viszont elzüllik, s egy nap hazamegy súlyos betegen meghalni a hegyek közé, a szeretteihez.
A történet azért meséltük el, mert ez egy akkor jellegzetes história, jól tükrözi a háború borzalmai okán kialakuló egyfajta felfokozott emocionális érzékenységet, a jócskán eltúlzott szentimentális érzésvilágot, amely a háború befejeződése után sok-sok esztendővel már az egész film nézhetőségét is erősen megkérdőjelezi, hiszen a film befogadására célzott társadalmi közeg elveszíti ezt az érzelmi túlfűtöttséget.

Az 1916-os év filmszerepei

Kálmánt formálja a Korda Sándor rendezte Csiky Gergely-vígjátékban, "A nagymamá"-ban 1916 nyarán. Ugyancsak 1916 nyarán L. N. Parker "A bíboros" című színműve nyomán készült "A gyónás szentsége" című Janovics Jenő rendezte filmben alakítja azt a fiatalembert, akit meggyilkolnak a történet során, és akinek halálát torolják meg a csendőrök azon, aki ártatlan. A pap - aki ismeri az igazi gyilkos kilétét - nem beszélhet a gyónási titok miatt. Letartoztatják a pap öccsét, gyilkossággal vádolva. Kettős lelkiismereti dilemma előtt áll a pap (Janovics Jenő), hagyja, hogy ártatlanul elítéljék tulajdon öccsét, vagy a gyónás szentségét, papi hivatása egyik jelképét sérti meg. A "véletlen" a történetíró kezére játszik, s a végén minden kiderül. Ebben a filmben is, a többihez hasonlatosan, a Kolozsvári Nemzeti Színház művészei és műszaki emberei részt vesznek.
A Budapesten forgatott "Mágnás Miska" című 3 felvonásos vígjáték Korda Sándor rendezésében kerül a nézők elé, ugyancsak 1916 nyarán. A Bakony-operettben, Baracsot, a férfifőszerepet játssza Várkonyi. "Ez a rendkívül elegáns színész, aki minden szerepében sikert aratott, ez alkalommal a darab szerint kissé passzív szerepet kapott, de éppen a passzív szerep bizonyítja, hogy elsőrangú filmszínész, aki így is fel tudja kelteni az érdeklődést" - írja a korabeli filmkritika.

Várkonyi, a Trassylvania Filmgyár színésze

1917 tavaszán váratlanul Janovics eladja a filmgyárát Kordának és Pásztory M. Miklósnak, akik megalakítják új filmvállalatukat, a Transsylvania Filmgyárat. A Janovics-filmek szereplői közül Berky Lilit, Várkonyi Mihályt, Beregi Oszkárt, Somlay Artúrt és Mészáros Alajost elsőként szerződtetik a filmvállalathoz. Rendezőként Janovics a munkákban továbbra is részt vesz.
Még a Corvin védjegye alatt forgatják a "Csaplárné a betyárt szerette" című filmet, amely egyben a Petőfi-dalciklus hatodik filmje is, amelyet Janovics ír filmre. 1917 márciusában kezdődnek a felvételek Kolozsvár mellett, és augusztusban már megtartják a film bemutatóját. A Transsylvania első bemutatója Bródy Sándor darabjának megfilmesítése, "A tanítónő". Fekete Mihály írja a szcenáriumot, aki egyben a film operatőre is, és a felvételek az erdélyi filmvárosban, Szászfenesen készülnek. A film férfifőszerepe, ifj. Nagy István alakítója Várkonyi Mihály. Partnere Berky Lili (A tanítónő) és Szentgyörgyi István (idősb Nagy István) "Várkonyi az erőteljes, szinte hatalmas magyar földesurat adja, a fékezhetetlen indulatok és a jó szív emberét, akinek gőgje, hatalmas akarata megtörik egy kis női kéz simogatása alatt" - írja a "Mozgófénykép Híradó - Kinematographen Anzeiger", 1917. 42. száma. "Az Újság" című hetilap kritikusa is méltatja Berky Lili tanítónő-alakítását, majd így folytatja: "Méltó társa Várkonyi Mihály, aki gyönyörűen mutatja be a közönségnek a parasztnábob fiát. Alakítása minden ízében művészi munka."
1917 nyarán forgatják a hatrészes, "Az utolsó éjszaka" című bűnügyi drámát, amelynek férfifőszerepét adja, s ezzel párhuzamosan egy másik Janovics rendezte film is készül, Guthy Soma regényéből, Berky Lili szcenáriuma által filmre írt bűnügyi dráma, amely végül is "A megbélyegzett" címen kerül forgalmazásra 1917 decemberében. A drámában Szunyogh Bernát fiát eleveníti meg Várkonyi. Az 1917-es év nyarának egyik legsikerültebb filmje a Gábor Andor darabjából Janovics Jenő által filmre írt "Ciklámen". A film egyik érdekessége, hogy Berky Lili kettős szereposztásban játszik, nemritkán egyszerre látható filmen. Janovicsnak lehetőséget biztosít a "Ciklámen", hogy külföldi mintára kellő filmtrükköt alkalmazzon tökéletes technikai megoldással, élve Berky Lilinek pedig alkalmat találva a két egymással ellentétes jellem megformálására. A háromfelvonásos vígjáték férfifőszerepét ezúttal is Várkonyi Mihály alakítja, Berky József (Berky Lili testvére) és Laczkó Aranka partnereként. A fenti filmeket a Magyar-Osztrák Filmipari Vállalat forgalmazza. 1917 decemberében azonban Janovics szerződést köt a Gaumont-cég budapesti vállalatával, amely értelmében a jövőben művészfilmjeit Trassylvania Autor Sorozat cím alatt hozzák forgalomba. A nagyszabású terveknek azonban a háború pénztelensége szab határt, s végül is két művészfilm készül el, Várkonyi Mihály nélkül. A következőkben viszont ismét Várkonyi főszereplésével forgatják, ugyancsak 1917 nyarán, a Henri Bernstein színműve nyomán készülő "Baccarat" című filmet, a Transsylvania produkciójaként. Várkonyi Robert de Chanceroyként jelenik meg a kosztümös filmben. Ugyancsak 1917 nyarán készül el a 3 felvonásos háborús dráma, Bíró Lajos színművének filmadaptációja, a "Hotel Imperial", amelyben Várkonyira ismét vezető szerep hárul, Gavorin megszemélyesítése kapcsán.
Ebben az időben tucatszámra készülnek Várkonyi Mihályt ábrázoló képeslapok, és ezek példányszáma minden korábbi rekordot megdönt. A Monarchia számos nagyvárosának megannyi leányka-szobafalát díszítik a "kedvenc" fényképei, ábrándos tekintetű bakfisleányok emlékkönyvei és titkos kis képgyűjteményei gazdagodnak hétről hétre az újabb "Őt", a bohém, mosolygós szépfiút ábrázoló képeslapok valamelyikével.

A világháború

Az ifjú filmszínész, Várkonyi Mihály fenti időszakának jó része egybeesik a világháborúval is, és ugyanakkor a hazai filmeken való sikeres szereplésekkel.
Korábban már említettük, hogy a közismert filmszínész, a női és bakfisleányka-szívek megdobogtatója, Várkonyi a filmfelvételek közben hadkötelezettségének is eleget tesz, frontszolgálatra beosztott katonaként köteles szolgálni a Monarchia hadseregét kikerülhetetlenül.
Várkonyi Mihály egyebek közt az orosz hadszíntérre kerül katonai szolgálata során. A háború, a frontszolgálat okozta lelki megrázkódtatás mély nyomokat hagy benne. Évtizedek múlva, színészi karrierjének változásakor kerül elő, és egy forgatókönyv megírására készteti ez a kitörölhetetlen "élmény". A "Menace" (1934) című film szüzséjének tökéletes nyelvi adaptációja miatt szövetkezik egyébként az akkor már magának jó nevet szerzett Rawlinson nevű szcenáriumíróval.
A történet szerinti mérnök (filmen Várkonyi alakítja) robbantás-szakértőként válik ismertté, korábban pedig, a világháború idején mint tiszt a robbantásokhoz van beosztva. Ám akkor ott, a fronton egy alkalommal megsérül, súlyos agyműtéten esik át a tábori kórház rögtönzött műtőasztalán. Felépül sérüléséből, és idővel visszakerül a társadalom elfogadott, sőt, megbecsült tagjai közé. A mérnök később talán az agyműtétnek köszönhetően időszakosan kialakult önkívületi állapotban, tudtán kívül szörnyű robbantásokat követ el, ismét hidakat, utakat, vasutat robbant fel úgy, mint régen, a háború idején. Ilyenkor, transzállapotban nem tud különbséget tenni robbantás és robbantás között. A háborúban egy-egy robbantásáért kitüntetés járt, a pusztításért dicséret, most ugyanez közönséges bűntettnek, gyilkosságnak minősül. Korábban az élet kioltása hőstettnek számít, most üldözendő bűn. Az etikai dilemma karikatúrájaként viaskodik a főszereplő igazság és igazság között, a háború abszurditását kellően hangsúlyozva.
A film sikerén túl, és leszámítva a szcenárium szabta fordulatokat, jól kirajzolódik történetében a világháború nagy erkölcsi kérdéseinek benne feloldhatatlanná lett lenyomata, rávilágítva arra a nagyközönség által kevéssé ismert Várkonyi Mihályra, a töprengő, vívódó, befelé élő személyiségre, aki már nem a tőle elvárt jóképű, hódító megjelenésű, felszínes, csak a külsőségekre adó férfi, hanem feltűnik a nemzetközi értelemben véve is elsők közé sorolható, nagy formátumú, elmélyült művész.

Vissza a Nemzetibe, majd Berlinbe...

"A háború után visszamentem a Nemzetihez, ... Kun Béla forradalma idején ismét Budapesten voltam, és megházasodtam." Kolléganőjét, a kedves és csinos Aranyosy Annát veszi feleségül, és Anna 1939-ben bekövetkező haláláig, harminc esztendőn át élnek boldogságban. Anna Amerikában hunyt el. Idővel azután egy másik kolléganőt vesz feleségül Amerikában, valamikor a negyvenes években, Lilla asszonyt.
"Miután a színházi élet annak idején nem volt rendszeres (megélhetésből, ismét -szerk.) filmezni kezdtem, filmeken dolgoztam..." 1919-20-ban egyébként a budapesti Nemzeti Színházban játszik. "Több vezető szerepet is kaptam, de ennek ellenére, amikor a német filmgyártás kezdett mind jobban gyökeret ereszteni, s amikor az UFA igen előnyös szerződéssel kínált meg, hathónapi szabadságot kértem az akkori igazgatómtól, Ambrus Zoltántól, és elmentem Berlinbe. Utolsó este Herczeg Ferenc "Bizánc"-a került színre, én játszottam a császárt - Csathó Kálmán rendezte a darabot egyébként -, s bizony sem Csathó, sem Ambrus, de még jómagam sem gondoltuk volna, hogy soha többé magyar színpadra vissza nem térek..."

Várkonyi, a világutazó

"Az UFA két filmre szerződtetett. Az egyik filmben Pola Negri volt a partnernőm, de elmondhatom, mindkét filmem nagy sikert aratott. Ez arra késztetett, hogy a hat hónapi szabadság letelte után ismét hat hónapi szabadságot kérjek, majd annak letelte után megváltam a Nemzetitől, ahová kedves, megható emlékek fűznek.
Berlin után Bécs következett... Három évig voltam Bécsben, és talán a bécsi filmekben arattam életem legszebb sikereit. Ott került pergetésre a "Kuruzsló", amelyet pesti színpadon Csortos Gyula játszott, azután az első nagy tömeg-statisztás film, a "Szodoma és Gomorrha", és "Az ifjú Medárdus". A "Szodoma és Gomorrha" című filmben meglátott a Bécsben tartózkodó Cecil B. DeMille, és azonnal leszerződtetett a Paramounthoz négy filmre. Ezekben Vera Raynolds és Leatrice Joy volt a partnerem. Hollywoodban nyolc hónapig voltam. Utána Olaszország következett, ahol Rómában az akkori idők legnagyobb filmjét, a "Pompei utolsó napjai"-t forgattuk D'Aligore-val. Nagy siker volt...

Várkonyi Hollywoodban

"Ez után ismét az UFA következett. Akkor Korda Sándor volt az UFA egyik rendezője és Korda Mária volt az UFA női sztárja. Együtt hármasban készítettük el a "Feleségem táncosa" című filmet. Ezután történt, hogy Cecil B. DeMille önálló gyárat alapított Hollywoodban - itt forgatták a világhíres Pathé-híradókat is - és miután még a Paramount idejéből nagyon kedvelt Cecil B. DeMille, elszerződtetett saját gyárához is. Ez már 1926-ban volt. Két évig voltam akkor Hollywoodban és többek között akkor készítettük el a "Volga hajósa" című filmet, majd a "Chicago" címűt, melynek Philis Hover volt a női sztárja. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy abban az időben kezdődött el Hollywoodban a magyar invázió. Akkor már tömegesen jöttek ki a magyar erők, akikből később ismert színészek, írók és rendezők lettek, s akiket a magyar közönség viszontláthatott híres filmjeik rendezései kapcsán. Akkor kitűnő élet folyt Hollywoodban, nagyszerű társaság volt, szinte egy magyar negyed alakult ki, s úgy éreztük magunkat, mintha odahaza lennénk. Nekem például szép villám volt, gyönyörű autóm és azt hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy akkor játszottam el életem legnagyobb alakítását, amely az egész világon hosszú ideig műsoron volt, a "Divine Lady"-t, (1929) amelyben Lord Nelsont játszottam. Ez a darab Magyarországon a "Trafalgari oroszlán" címen ment akkoriban." A legelső hangosfilmek (tulajdonképpen némafilm és a hangosfilm keveréke) közé tartozó film rendezője, Frank Lloyd a legjobb rendező Oscar-díját kapja ezért a filmjéért, a női főszerep (Corinne Griffith) és az operatőri munka pedig Oscar-jelölést.
A filmet 1994-ben restaurálják, és technikai színvonalában a mai korszerű eljárásokkal az eredeti állapotának tökéletes helyreállítását érik el, és a legjobb amerikai némafilmként tartják számon, amelyben már hangos részek is szerepelnek vegyesen. (DVD-n megvásárolható.)
John Barrymore és Camilla Horn, valamint Várkonyi hármasának főszereplésével játszik egy másik hangos/némafilmben is, a Lubisch Ernő rendezte "Eternal Love" (1929) címűben.

Várkonyi és a hangosfilm

"Ezután ismét visszamentem Németországba. Igen, ilyen a filmszínész sorsa... országok, városok, filmgyárak és partnerek váltják egymást. Németországban két filmet, Ausztriában egy filmet készítettem. 1930-ban pedig ismét visszaszerződtem Hollywoodba. Akkor azonban már a FOX Filmgyárhoz, két nagy beszélőfilmre." A "Captain Thunder" (1930) tulajdonképpen az első Zorro típusú filmek (Douglas Fairbanks) egyike, amelyben Thunder kapitány (Várkonyi) az igazságért vívott harc kettős életet élő hőse, spanyol akcentussal beszél (hitelesen, bár kevesen tudják, hogy inkább magyar akcentussal). A film viszont megalapozza Várkonyi hangosfilm-karrierjét is, számos, a hangosfilmváltás miatt elbukott kollégájával szemben. Játszik Lugossi Bélával egy Charlie Chan-filmben, a "The Black Camel" (1931) című, Hawaii-on játszódó krimiben, és a főszerepet, Ivan Karloffot játssza a "Men in Her Life"-ban (1931).
"Természetesen éjjel-nappal tanulnom kellett, hogy elsajátítsam az angol nyelv mellett a szükséges és eredeti kiejtést is. Nehezen ment, de sikerült..." - mondja Várkonyi Mihály 1934-ben, egy hazai riportjában. Tegyük hozzá, hogy igazán magyar, vagy inkább idegen akcentusát sohasem veszíti el. Kiejtése, szövegmondása mindig sejteti kelet-európai származását. A későbbi filmjei idején is többnyire azokban a karakterszerepekben kap lehetőséget, amelyben filmbeli külföldit, a kicsit akcentussal beszélőt kell eljátszania. Azt gondolnánk, hogy ezzel filmes karrierje itt véget ér, mint ahogy számos lexikonunk kimondja ezt vele kapcsolatosan, de meglepetésünkre a hangosfilm idején közel ötven filmben tűnik fel jellegzetes alakja, igaz, többnyire karakterszerepeket alakítva. A némafilm idején játszott főszerepeit, sztárhelyzetét azonban valóban nem éri el később sem, de ez korántsem jelenti karrierjének végét.
"... Hollywoodban akkor hosszú ideig maradtam. Több filmgyárnál voltam és több filmben szerepeltem. Elszerződtem az Universal, majd ismét a Fox, aztán a First National Filmgyárhoz, ahol Joan Bennett és Warner Bazier voltak a partnereim. A film címe a "Vidám gavallér" volt. Azután együtt játszottam Bánky Vilmával: közös filmünket Louis Trenker rendezte. (Severin kapitány) Hollywoodból később, 1933-ban, elszerződtetett a londoni British International gyár, ahol Bebe Danielesszel forgattam filmet. Londonból Spanyolországba mentem, ott a világhírű rendező, Harry D'Arrast rendezte filmemet (főszerep), melynek a címe a "Háromszögletű kalap" volt. Ez eredeti spanyol tárgyú film, melyet angol és francia verzióban is játszottam (akkor verzióként külön forgatták). Ez egyébként Falla kisoperája, amelyet a budapesti Operaház is műsoron tart." 1934 februárjában azután visszatér Londonba Spanyolországból is.

Várkonyi, a forgatókönyvíró

A Sound City Production cég vásárolja meg a "Menace" című film már korábban említett forgatókönyvét, amelyet Angliában forgatnak. Ennek kapcsán több riportjában is faggatják arról, hogy miképp adta a fejét forgatókönyvírásra. Válaszképp egy balsikerű szcenáriumának sorsát emlegeti: "Még 1930-ban történt, hogy megírtam néhány elgondolásomat. Akkor Hollywoodban voltam, és így beadtam a storyt - tehát nem a kész szcenáriumot - egy filmgyárhoz. Mielőtt választ kaphattam volna, szerződésem Európába szólított, s legnagyobb meglepetésemre egy év múlva viszontláttam témámat filmen. A legérdekesebb azonban csak most jön... Miután storymat már láttam a filmen, visszakaptam beadott kéziratomat a hollywoodi gyártól azzal a megjegyzéssel, hogy sajnálatukra az előre megállapított program miatt annak elfogadására már nem kerülhet sor... Erre elhatároztam, hogy magam fogom írni a darabjaimat, nehogy még egyszer hasonló eset előfordulhasson velem. Különben ilyesmi Amerikában igen gyakori, s ezért én sem csodálkoztam rajta...
Ami pedig azt illeti, hogy a filmdarab-íráshoz hogyan fogtam, erre nézve csak azt mondhatom, hogy miután végigjártam a világ összes filmgyárait és országait, úgy éreztem, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a közönség milyen darabokat szeret és vár a filmgyáraktól, s miután elég tudást és erőt éreztem magamban ahhoz, hogy elgondolásaimat meg is írjam, így történt, hogy leültem és megírtam témáimat. Azt hiszem, ugyanúgy lettem darabíró, mint színész. Az ember nem tudja, hogyan és miért, csak észreveszi, hogy egy szép napon azzá lesz, amire nem is készült."

Hollywoodi filmjei 1945-ig

Amerikában egy Fred Astaire és Ginger Rogers-film egyik jelentősebb szerepét, Ladislaw herceget játssza a "Robertá"-ban (1935). Majd egy Dashiell Hammett-detektívtörténet egyik figuráját alakítja egy közepes filmen (Mister Dynamite). Külföldit, Don Balthazart játssza az első Technicolor technikával készült zenés-táncos filmben, a "Dancing Pirate"-ban (1936), amelynek abszolút női főszerepét a gyönyörű és egzotikus magyar Duna Steffi (Berindey Steffi / Erzsi - 1910-1992) játssza, aki később, 1940-ben kötött házasságuk révén Dennis O Keefe színész feleségeként James O Keefe, az ismert tévérendező és producer édesanyja is lesz egyben. A film egyébként még 1936-ban Oscar-jelölést kap, Russell Lewist a legjobb koreográfus díjára javasolják, a film táncjeleneteire való tekintettel, különösen a finálé miatt. Egy Cecil B. DeMille rendezte westernfilm egyik kedves indiánfiguráját ölti magára a főszereplő, Garry Cooper oldalán. (The Plainsman, 1936). Említett szerepeit még számos követi, mire 1938-ban Victor Hugot, a neves írót alakítja a kosztümös "Szuez" című romantikus filmben. John Ford izgalmas tengeralattjárón játszódó történetében, a "Submarine Patrol"-ban (1938) Valzanót, az olasz sorhajó-kapitányt alakítja, majd ismét egy Fred Astaire-Ginger Rogers-film következik, ezúttal az első világháború idején játszódó szerelmi történetben alakít egy nagyherceget (The Story of Vernon and Irene Castle, 1939). Mr. Moto, a magyar származású Peter Lorre (Löwenstein László) nyomozásánál bonyolítja a cselekményt Paul Bodroffként, amikor Mr. Moto szabadsága idején New Yorkban a Sába királynőjének elveszett koronája után ered. (Mr. Moto Takes a Vacation, 1939.) Jó néhány szerepe után kiemelendő, hogy halászt alakít az 1940-ben készült Joan Crawford-Clark Gable-romantikus történetében, a "Strange Cargó"-ban, amelyben partnere a magyar Paul Lukas is (Lukács Pál). Kisebb szerepet kap Kertész Mihály kosztümös romantikus filmjében a "The Sea Hawk"-ban (1940) - Errol Flynn, és Brenda Marshall partnereként. Címszerepet játszik a tipikusan második világháborús történetben, a repülőgépgyárban játszódó "Federal Fugitives"-ben (1941). Egy másik katonai témájú filmben, a "Force Landing"-ban (1941) pedig a holland Hendrick Van Deuren bőrébe bújik. Szolgáló a Cecil B. DeMille rendezte, és 1840-ben játszódó kosztümös filmben (Reap the Wild Wind, 1942), amelynek főszerepét John Wayne és Ray Milland játssza. Millert alakítja a Bob Hope főszereplésével elkészült vígjátékban, a "My Favorite Blonde"-ban, címszerepet játszik a "They Raid by Night"-ban, 1942-ben. A ">From The Bell Tolls", a Spanyol polgárháború idején játszódó romantikus film Gary Cooper és Ingrid Bergman klasszikussá váló szerelmi történetének historikus alapja. Robert egy veszélyes küldetése kapcsán ismerkedik meg a spanyol lánnyal, aki a szabadságáért küzd. Itt egy spanyol megfigyelőt alakít Várkonyi. A film egyébként 8 Oscar-jelölés mellett egy Oscar-díjat (Katina Paxinou - görög színésznő és két Golden Globe-díjat is kap az 1944-es évben. Az év filmjeként is emlegetik sokan. Talán az Oscar-díjas filmnek is köszönhetően Várkonyi ismét jelentősebb filmszerepet kap, a náci hatalomátvételt alapul választó "The Hitler Gang" című filmben Rudolf Hesst személyesíti meg. A második világháborúban játszódik a "The Story of Dr. Wassell (1944) című, nagyszabású és igen sokszereplős film, amelyben feltűnik mint Janssen kapitány, és amelyben narrátorként maga a rendező, Cecil B. DeMille is szerepel.

1945-1949

A háború után egy krimiben tűnik fel címszereplőként, Erich von Stroheim partnereként (Scotland Yard Investigator, 1945), mellékszereplő viszont egy John Wayne-westernben, a "Dakotá"-ban. Cecil B. DeMille a kosztümös történelmi filmjében ismét nagyobb szerepet szán Várkonyinak. Az 1763-ban játszódó cselekmény az indiánok és a földfoglaló katonák konfliktusát ábrázolja, nagyszabású látványelemekkel tarkítva, amelyért a filmet jelölik a speciális effektek kategóriájában az Oscar-díjra. A korának egyik legnagyobb bevételét hozó filmben (394,000 $ ) Várkonyi a kékzubbonyosok egyik kapitányát, Simeon Ecuyert alakítja. Bob Hope főszereplésével egy fergeteges vígjátékban formálja Zavitch pénzügyminisztert. (Where There's Life, 1947) Egy spanyol-californiai vidéken játszódó westernben tűnik fel ismét, mint mexikói Cordova kapitány (Pirates of Monterey, 1947). Cecil B. DeMille korának egyik legnagyobb költségvetésével (12 millió $) elkészülő történelmi szuperprodukciójában, a "Samson and Delilah" (1949) című filmben is játszik kisebb szerepet, egyebek közt Hedy Lamarr, Henry Wilcoxon partnereként. 2 Oscar-díj és 4 jelölés, továbbá Golden Globe-díj 1951-ben a film közönségsikere mellett a szakmai elismerés nemes formája.
Ezt követően jobbára televíziós produkciókban, sorozatokban szerepel.

Várkonyi Mihály az ötvenes években

Az amerikai televíziózás első élő tévésorozataiban, mind például a "The Chevrolet Tele-Theatre" (1948-1950) címűben is játszik több epizódban is, egyik alkalommal a "Once a Gentleman" (1950) című részben főszerepet, a többi részekben időnként feltűnő karakterszerepet.
két esztendőn keresztül. 1951-ben a szilveszteri adásban egy önálló számmal is fellép. Játszik a másik igen népszerű, akkori CBS rádió tévéfilm-sorozata, a "Studio One" (1948) számos epizódjában. Az 1948 és az 1958 között sugárzott sorozat az amerikai televíziózás első időszakának nagy sikerű produkciója, amelyet fennállásának 10 éve alatt a televíziósok legmagasabb díjával, az Emmy-díjjal jutalmaznak többször is (13 Emmy-jelölés, és 5 Emmy-díj), egyebek közt az egyes epizódokban fellépő művészeket is kiemelve. Várkonyi ebben a televíziós történetben egy állandó figurát alakít, és egy ízben a "The Roman Kid" (1953) című epizódjában pedig főszerepet. A felvételek jó része New Yorkban, a CBC saját stúdiójában, kisebb hányada pedig Californiában, Hollywoodban, a CBC bérelte stúdióban zajlik. Ugyanebben az időben a CBC számos rádióprodukciójában is szerepel, sőt, a magyar közösségek egyes rendezvényein, színielőadásain is fellép, ahol magyar nyelven játszik, például a "Szulamit" (1952), vagy a "Liliom" (1954) New York-i előadásán.
A nagy sikerű "Soldiers of Fortune" című - John Russell főszereplésével forgatott (1955-1956) 52 részes, egyenként 30 perces tévéfilmsorozat egyik részében, "A tetovált nő"/ "The Tattooed Lady" (1956) - (1956. november 18-án felvett) - című epizódjában is játszik egy karakterfigurát. A tévésorozat az akkori Amerikában egy kedvelt és magas nézettséget elérő program, amely produkcióban való részvétel feltétlen ismertséget és népszerűséget ad, még ha csupán egy-egy részben jelenik is meg valaki.

Az utolsó 20 esztendő

Dr. Myert, a jó doktort játssza a "The Man Who Turned to Stone" (1957) Kardos László rendezte, fekete-fehér Sci-Fi-horror filmjében, amely az ún. B-film kategóriájú másodvetítésű film a főfilmek mellett, az akkori amerikai mozihálózat "egy árért két film" rendszerében.
Játszik a neves rendező, Alfred Hitchcock akkor már három esztendeje rendszeresen sugárzott tévéfilmsorozatának, az "Alfred Hitchcock Presents" 22. részében, a "The Return of the Hero" című epizódban (1958. március 2.), ahol a francia-algériai háborúban játszódó szerelmi háromszög egyik karakterfiguráját személyesíti meg.
Utolsó filmszerepe egy közepes akciótrillerben adódik, a "The Atomic Submarine" (1959) című filmben. UFÓ-k jelennek meg az északi mágneses pólus körül, ahová egy atom-tengeralattjárót vezényel a flotta... A tengeralattjáróra kiküldött idős tudósát, Dr. Clifford Kentet alakítja, hitelesen, korrekt színészi játékkal. Ezzel a filmmel búcsúzik a közönségtől 68 éves korában, és egyben a filmstúdiók világától is, amely stúdiók több mint ötven éven keresztül jelentették otthonát, legyen az a világ bármelyik részén. Hosszú utat járt be Várkonyi Mihály a fehérre rizsporozott arcú, erős gesztusokat és eltúlzott mozgáskultúrát igénylő némafilmtől a gesztusok és kifinomult arcjátékok, a színes és sztereó hangzású, szélesvásznú film világáig. Úgy is, mint a némafilmek egyik kedvelt bonvivánja számára ez az ötven év egyben a filmtörténet hőskorától a felnőttkoráig való menetelés, megannyi stációin való fejlődése, és mindezeknek ezernyi kihívását állja kitartásával, tehetségével, és munkabírásával. Korábbi, a némafilm idején betöltött sztárszerepét ugyan sohasem éri utol később, de becsülettel végigdolgozott életet hagy maga mögött, amikor az utolsó forgatási napon becsukódik utána a stúdióajtó. Visszavonul, több filmezést nem vállal. A forgatások idején már több problémája akad vérnyomásával, szívével. 17 éven keresztül él csöndes életet, amikor 1976-ban egy szívroham pontot tesz a hazai és a nemzetközi filmtörténet egyik kedves figurája históriájának végére.

Írta és az összeállítást készítette:
Takács István - 2006. színészkönyvtár
Korrektor: Dévényi Ildikó

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu