Egy barátom osztotta meg velem nem rég vásárolt festménye történetét.

Barátomnak szomorú gyermekkora volt. Kisgyermekként elvesztette szüleit. Lakásuk leégett. Sok szép műtárgy, bútor és minden családi fotó a tűz martaléka lett. Felnőtt korára nem emlékezett édesanyja arcvonásaira sem.

Anyai nagymamája nevelte fel, mindent megtett unokájáért, aki kiválóan tanult, sikeres végezte el a SOTE fogorvosi szakát. Harminckét évesen már magánpraxist vállalt, ami lehetővé tette, hogy régi álmának, műgyűjtő szenvedélyének hódoljon.

Az utóbbi években elsősorban festményeket vásárolt. Rendszeresen kijár a „Tangóra”, kirakodó vásárokra, figyelemmel kíséri a festmény aukciókat, és az Interneten fellelhető kínálatot is szemmel tartja. A Galéria Savaria piacterén felkínált festmények között talált rá, egy szép fiatal nőről festett képre. Megvásárolta, új keretet készíttetett. Rózsadombi lakásának nappalija zsúfolásig megtelt képekkel. Barátom, mégis a nappali főfalán szorított helyet új szerzeményének. Megmagyarázhatatlan belső érzés vezérelte, amikor kiemelt helyre tette fel a szép fiatal nő portréját.

Halottak napján, nyolcvankilenc éves nagymamájával lerótták kegyeletüket szeretteik sírjánál a Farkasréti temetőben. Barátom, mielőtt hazavitte volna nagymamáját, megmutatta neki legújabb szerzeményeit.

Mamájának jól esett a fárasztó nap délutánján unokája „tárlatvezetésében” gyönyörködni.

Amikor beléptek a nappaliba, a nagymama közelebb lépett a női portréhoz. Ámulattal nézte, szeméből lassan lecsordult néhány könnycsepp.

– Fiacskám, tolj ide egy széket, le akarok ülni a kép elé – mondta a nagyi, és zsebkendőjével megtörölgette szemeit.

– Ugye ez Saly Németh László festménye? – kérdezte, és a csinos fiatal lányt ábrázoló olajfestményre mutatott. A barátom rácsodálkozott nagymamája tájékozottságára.

– Igen, nagyi. Te honnan ismered ezt a festőt?

– Drágaságom, ez a portré a 19 éves édesanyádról készült, 1951-ben. – válaszolta, és elmesélte unokájának milyen emlékeket idézett fel benne a festmény.

– Édesanyád beleszeretett a nála tizenkét évvel idősebb festőművészbe, aki nagyon jóképű férfi volt. Úgy nézett ki, mint egy amerikai filmsztár. Ő volt a tanára annak a képzőművész körnek, ahol édesanyád rajzot és festést tanult. A kapcsolatuk másfél éve tartott, amikor a festőművész, megkérte a lányunk kezét. A nagyapád szigorú, makacs ember volt – a Jóisten nyugosztalja – és előítélettel gondolt a művészekre. A leghatározottabban nemet mondott a festő kérésének. Anyukád akkor a Közgazdasági Egyetemre járt, nagyapád elintézte, hogy Drezdában folytassa tanulmányait. Így lett vége a románcnak. Szegény festőművészről néhány év múlva azt hallottam, súlyos szembetegsége lett, ami kettétörte a sikeresen induló pályafutását. – mesélte a nagymama elérzékenyülve.

Barátom megdöbbenve hallgatta végig, és határtalan örömöt érzett új szerzeménye iránt. A következő héten másolatot rendelt egy festő ismerősétől, és az eredeti képet nagymamájának ajándékozta Karácsonyra.

Ez a történet is igazolja, hogy nincsenek véletlenek, és érdemes hallgatni megérzésünkre. A Galéria Savaria olyan gazdag kínálattal várja az érdeklődőt, ami sok örömöt, és számos meglepetést okozhat a piacterén figyelmesen böngészőnek.

A képen látható festmény illusztráció.