August Rodin „kezei”

Rodin a XIX. század végének, és a XX. század elejének jelentős francia szobrásza. Mint minden nagy egyéniség, az ő karaktere sem mentes az ellentmondásoktól. A paraszti származású művész 1840 novemberében, Párizsban született. Kezdetben díszítő szobrásznak tanult és évekig kőfaragóként, porcelánfestőként kereste kenyerét.

Többször sikertelenül próbált bekerülni a művészeti főiskolára. Végül a Louvre tanfolyamán Jean-Baptiste Carpeaux korrigálta. Lelkesedett a görög és reneszánsz szobrászat, valamint a gótikus épületeket díszítő groteszk szobrok iránt. Tanulmányúton járt Olaszországban, és öt évig dolgozott Brüsszelben, ahová tanárát követve ment 1870-ben. Különleges érzékkel mintázott emberi figurákat. Első nagy sikere, az „Érckorszak” című szobrának férfialakja, olyan tökéletesre sikerült, hogy azzal vádolták a művészt, a szobrot nem megmintázta, hanem a modellről öntött gipsz alapján készítették a bronzot. Ez a gyanúsítás a huszadik században mosolyfakasztó lett volna, de 1877-ben a hamisítás vádjával ért fel.

Hamar rátalált egyéni stílusára, elszakadva a korszak akadémista – a száraz, merev tökéletességet favorizáló – szemléletétől. „Gondolkodó” című ülő férfiaktját is érték bírálatok. Kritikusai között volt, aki úgy gondolta, „az ember nem az izmaival gondolkodik”.

Szerencsére Rodin nem szívta mellre a különböző indíttatású bírálatokat. A hat alakból álló „A calais-i polgárok” című alkotása olyan heves vitát váltott ki Calais város vezetésében, hogy bizonytalanná vált a szoborcsoport elhelyezése. Végül mégis helyet adtak neki, és hamarosan a város egyik nevezetessége lett.

Rodin bő vérű ember volt, nem vetette meg a testiséget. Erotikus ihletésű szobrai is erről tanúskodnak. Érdekes módon, a szobrászok többsége óvakodik az úgynevezett „majom-arányú” emberalakok létrehozásától, Rodin nem. Több kompozíciója készült ebben a méretarányban, ami nagyobb a szokásos „kisplasztikáknál” de nem éri el a teljes életnagyságot. Többek között ilyen arányúak a világhírű „Csók” és „Örök tavasz” című kétalakos márványszobrai.

[envira-gallery id=”1269″]

Két nővel élt hosszú évekig párhuzamosan. Az első Rose Beuret volt, akit kezdetben modellként használt, majd a szeretőjévé tette. Lakást is vett neki, de sokáig nem volt hajlandó feleségül venni, pedig a nő fiúgyermeket szült neki. A másik meghatározó kapcsolata Camille Claudel, aki húszévesen kereste fel az elismert szobrászt, hogy fogadja tanítványának. Rodin, aki több mint húsz évvel idősebb nála, kezdetben őt is múzsájának tartotta, lakást vett neki, és szoros munkatársi kapcsolat alakult ki a mester és tanítványa között.

Hamarosan rábízta a többalakos kompozíciók mellékfiguráinak mintázását. A „rossz nyelvek szerint” az együtt készített szoboralakok kezeit Camille mintázta. A mester műtermeiben – mert többet is fenntartott, hogy frissen szerzett modelljei ne találkozhassanak egymással – több kéztanulmány maradt fenn. Ezek közül a legismertebb kompozíciók a „Titok” és a „Katedrális”. Az utóbbi 1910-ben készült. A dátuma azért érdekes, mert Camille Claudel két évvel a századforduló előtt szakított Rodin-nel.

Camille tudott mestere Rose-zal folytatott tartós viszonyáról, amit nehezen, de elviselt annak érdekében, hogy Rodin mellett dolgozhasson. Camille az alkalmi modelleket, akiket a hatvanéves mester ágyba is vitt, csak futó kalandnak tekintette. Rodin csodálói között volt a felső tízezer számos tagja. Közülük évekig tartó viszonyt folytatott egy arisztokrata hölggyel, aki egyengette útját a felsőbb körökben. Kapcsolatai révén saját pavilont kapott az 1900-ban megrendezett Párizsi Világkiállításon, ahol 168 szobrát mutathatta be. Az érzékeny idegrendszerű szobrásznőnek betelt a pohár. Nem volt esélye egy hercegnővel vetélkedni. Többszöri idegösszeomlás után először 1900-ban, majd véglegesen 1914-ben került zárt intézetbe, ahol elborult elmével élt 1943-ban bekövetkezett haláláig. Egyes elemzők szerint, az 1898 előtt készült kéztanulmányok többsége a szerencsétlen sorsú művésznő munkái.

Rodin végül magányosan, 1917. november tizenhetedikén, öt nappal 77. születésnapja után halt meg. Számos nemzetközi kiállító teremben, múzeumban őrzik alkotásait, vagy azok hű másolatát. Így, a mi Szépművészeti Múzeumunk is több művét őrzi falai között, amelyek a hároméves felújítás miatt, sajnos nem láthatók. Viszont, a Galéria Savaria piacterén sok szép, akár Rodin stílusát követő szoborral is találkozhatunk.