Fk/021-022 - elek szamossy - wenckheim family portrait

Igazi különlegességeket kínálok eladásra:

• Először is szokatlan, mert nem egy, hanem két festményt kínálok egyszerre. Teszem ezt azért, mert e két portré régóta együtt jár kéz a kézben, hozzám is együtt került, az előző tulajdonos is együtt vette és majd a történetből kiderül, hogy nem lehetetlen, hogy összetartoznak. Én is együtt szeretném eladni őket.
• Másodszor is különlegesség az alkotója miatt.
• Harmadszorra pedig különlegesség a képen szereplő hölgy(ek) társadalmi helyzete miatt.

Egyik portrén sincs szignó. Ugyanakkor olyan információim vannak, amelyek alapján joggal feltételezhető, hogy a sötét ruhás lány portréját Szamossy Elek festette. A másik portré már nem olyan biztos, hogy az ő műve, de a közös származás ott is valószínűsíthető.

Egy ismert aukciósház szakemberének mutattam a festményeket, aki a sötét ruhájú hölgy esetében nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy Szamossy Elek festette, vagy ha úgy tetszik megerősítette, hogy akár ő is festhette. A stílusa, ecsethasználata, a kislány ruházata, a keret és vászon vizsgálatából jó eséllyel beigazolta a festmény korát és a festő lehetséges személyét. Mélyebbre ható eredetvizsgálat nem történt. A szőke kislány valamivel fiatalabb festmény, mint a másik. A másik különlegesség a sötétebb ruhás hölgy személye, aki valószínűsíthetően Gróf Wenckheim Frigyes és Wenckheim Krisztina négy lánya közül az 1874-ben született Krisztina nevű gyermeke, akiről 5 éves korában készült ez a kép, azaz 1879-ben. Szamossy Elek jó kapcsolatba került a Wenckheim családdal, olasz tanulmányaiból hazatérve 1861-ben, Wenckheim gróf meghívására Gyulára ment családi portrékat festeni. 1865-ig sok fele megfordult az országban, egyfajta vándorfestő volt, majd ezt követően Budapesten, majd Nagyváradon élt és dolgozott. A vándorfestőséget már nem folytatta tovább, de azért ha hívták, akkor eleget tett a meghívásnak és a Wenckheim család meghívása is ilyen volt.

A képek a Wenckheim kastély 50 km-es körzetében cseréltek gazdát az utóbbi évtizedekben. Az előző tulajdonosnál többen is keresték a képeket, tőlük származnak a már említett eredetre vonatkozó információk. Levéltári kutatást nem végeztem, de valamennyire beleástam magam a témába és megalapozottnak vélem az információk helyességét. Ha valakinek akár alátámasztó, akár ellentétes információja van, szívesen meghallgatom.

Mindkét kép azonnal falra akasztható állapotban van. Lehet, hogy valamivel díszesebb keretet érdemelnének…

Téma: portrék

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: XIX.sz. második fele

Szignó: nincs

Keret: Egyszerű fémbetétes keret (mindkettő)

Méret: 43 x 35 cm (keret nélkül, mindkettő)

Állapot: korának megfelelő (egyik kép 4 helyen, a másik 3 helyen restaurálva)

Nem szívesen postáznám a képeket, jobb szeretném, ha személyesen tekintenék meg és vinnék el a festményeket, nehogy valami sérülés érje. Ha viszont ragaszkodik hozzá természetesen tudom postázni is. A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik értékbiztosítással, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Szamossy Elek (1826–1888) festőművész. Déván született. Az 1848-49-as szabadságharc alatt az Erdélyben szerveződött 15. Mátyás huszárezredben harcolt. Művészeti tanulmányait Bécsben kezdte, mestere Karl Rahl volt, de csak rövid ideig. 1855 és 1859 között Velencében dolgozott, majd a békésgyulai kastélyban portrékat festett. Vándorfestőként vidéki városok templomaiban, kúriákban dolgozott, portrékat, figurális műveket, oltárképeket és néhány történelmi tárgyú képet festett eklektikus stílusban. Később Budapestre költözött, itt is több portrét festett, 1865-ben hivatalnok lett a hadügyminisztériumban. Később innen is elköltözött, és Trefort Ágoston kinevezte reáliskolai tanárnak és Nagyváradon rajzot oktatott. 1877-ig volt tanárként alkalmazva. 1884-ben szélütés érte és 1888. április 21-én hunyt el Budapesten.

A művészettörténet úgy tartja számon, mint Lieb Mihály Leó (aki 1868-ban Munkácsy Mihály-ra változtatta meg a nevét) felfedezője és első mestere, aki az ő bíztatására kezdett komolyan a festészettel foglalkozni. 1861-ben, Gyulán fedezte fel egy véletlen folytán Lieb Mihály tehetségét, aki akkor még asztalosinas volt és megkérte Szamossyt, hogy tanítsa őt rajzolni. Két évig lelkesen oktatta az ifjú Munkácsyt, magával vitte dél-magyarországi körútjaira is, ahová arcképfestés céljából hívták. Művei:

Szűz Mária című festményét a Szépművészeti Múzeum őrzi. A legnagyobb Szamossy-gyűjtemény 22 képet tesz ki és a Temesvári Szépművészeti Múzeumban őrzik, ahová Szamossy egyik pártfogója, Ormós Zsigmond főispán hagyatékából került. Művei a Magyar Nemzeti Galériában, valamint Kolozsváron is találhatók.