Vágfalvi Ottó : Női hátakt 1970

FKB785

Cégünk Magyarország egyik legnagyobb kínálatú internetes festménykereskedését üzemelteti.
Ezernél is több festményt illetve képet kínál a galériánk folyamatosan.
-
Minden darabot gondosan megtisztítunk, az összes keretet felújíttatjuk, képeinket újra kereteztetjük.
Képeink azonnal ajándékba adható illetve falra akasztható állapotban vannak.
-
Minden kép eredetiségére a kínálatunkban élettartam- és pénz-visszafizetési garanciát vállalunk.
-
Nyugodtan rendeljen postai úton is, csomagolásunkat rendkívül körültekintő és precíz csapat végzi.

Minden galériánkban vásárolt kép után számlát, igény esetén garancialevelet állítunk ki.
Kérem nézze meg a további hatalmas festménykínálatunkat.

A kép mérete: 70 x 22
Készült: Szén, Papír
A kép Vágfalvi Ottó (1925, Szerencs) alkotása.
Jelezve jobbra lent "Vágfalvi Ottó 970"
A festmény jó állapotban van. Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. Szerencsen György Antal volt első mestere. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Berény Róbert és Bencze László növendéke volt. A főiskolára való felvétellel egyben elnyerte Sárospatak támogatását, az úgynevezett Pogány-ösztöndíjat. Burghardt Rezső szemléletét illetően Nagybánya tanulságait közvetítette, de mesterei hatása csak erős áttételekkel érvényesül munkáiban, a formai hasonlóságok kevésbé jellemzőek. 1949-ben került Balatonfűzfőre, ahol ma is tevékenyen alkot. 1957-ben a Fűzfőgyártelepi művelődési ház vezetője lett, és fontos szakköralapító és művészpedagógiai tevékenységet folytatott. Két évtizeden keresztül nyaranta a Tokaji Művésztelepet látogatta. Számos hazai kiállítás mellett több külhoni bemutatón is szerepelt (Finnország, Dánia, stb.). Főképp tájképeket fest. Tájképeinek egy csoportja Tokaj és Hegyalja - a festő szülőföldje - jellemző motívumait ábrázolja. Alkotásainak nagy részét viszont balatoni képek alkotják. A művész és a táj között bensőséges kapcsolat alakul ki. Többször is megismétlődnek munkáin ugyanazok a részletek, mutatva, hogy V. kitartóan kutatja azt, ami a változó tájban állandó, jellemző és festőileg kifejezhető. Munkáinak jellemzője a tér erőteljes éreztetése, a formák egyszerűsége, valamint a gazdag kolorit. Alakjai inkább statikusak. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Munkái helyet kaptak a Magyar Nemzeti Galériában, a szerencsi, tokaji, keszthelyi múzeumokban, valamint több köz- és magánygyűjteményben. (Heitler László: V. O., H. L.: Műv. 1968/3)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső és Berényi Róbert valamint Bencze László tanítványa volt. 1952 óta kiállító művész. Tucatnyi önálló kiállítása volt. Munkái szerepeltek Jugoszláviában és Csehszlovákiában. Művészi meglátásai leginkább a tájképben tudja kifejezni, kitartóan kutatja azt, ami az évszakonként változó tájban állandó. Képeinek hatását a formák egyszerűsítésével, a színek kifejezőerejének fokozásával éri el. - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985.

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. Szerencsen György Antal volt első mestere. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Burghardt Rezső, Berényi Róbert és Bencze László növendéke volt. A főiskolára való felvétellel egyben elnyerte Sárospatak támogatását, az úgynevezett Pogány-ösztöndíjat. Burghardt Rezső szemléletét illetően Nagybánya tanulságait közvetítette, de mesterei hatása csak erős áttételekkel érvényesül munkáiban, a formai hasonlóságok kevésbé jellemzőek. 1949-ben került Balatonfűzfőre, ahol ma is tevékenyen alkot. 1957-ben a fűzfőgyártelepi művelődési ház vezetője lett és fontos szakköralapító és művészpedagógiai tevékenységet folytatott. Két évtizeden keresztül, nyaranta a Tokai Művésztelepet látogatta. Számos hazai kiállítás mellett, több külhoni bemutatón is szerepelt (Finnország, Dánia, stb.). Főképp tájképeket fest. Tájképeinek egy csoportja Tokaj és Hegyalja - a festő szülőföld - jellemző motívumait ábrázolja. Alkotásainak nagyrészét balatoni képek alkotják. A festő és a táj között bensőséges kapcsolat alakul ki. Többször is ismétlődnek munkáin ugyanazok a részletek, mutatva, hogy V. kitartóan kutatja azt, ami a változó tájban állandó, jellemző és festőileg kifejezhető. Alkotásainak jellemzője a tér erőteljes éreztetése, a formák egyszerűsége, valamint a gazdag kolorít. Alakjai inkább statikusak. Munkásságát több díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. Művei helyet kaptak a MNG-ban, a szerencsi, tokaji, keszthelyi múzeumokban, val. több köz- és magángyűjteményben. (Heitler László-V. O., H. L.: Műv. - 1968/3.)