Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból - bronz vázák

Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból - Vázák

Bronz szobor, mérete: 25cm magas, 13cm széles, hibátlan állapotban, az ár 2 darabra értendő. 

Ez a műalkotás Ádámról és Éváról szól, akik a Biblia szerint az első teremtett emberpárt, amelyet Isten teremtett. Évát nem sokkal Ádám megteremtése után hívta életre Isten. Álmot bocsátott Ádámra, és egy bordájából alkotta meg Évát. A Biblia Ádám és Éva történetét Mózes 1. könyve, a Teremtés könyve második és harmadik fejezetében mondja el. Gyermekeik közül név szerint Káin, Ábel és Sét ismertek.

Történt egy napon, hogy az asszony a tiltott fához lépett, gyümölcseit szemlélgette, és az isteni tilalom okán töprenkedett.

– Miért nem szakítasz a gyümölcsből? – szólt egy hang a fa lombjai közül.

Éva nem tudta, ki szól, hisz a magáén és Ádámén kívül csak Isten hangját hallotta addig.

– Ki vagy te, aki a fa lombjaiból szólasz? – kérdezte.

Nyúlánk testű állat tekergőzött elő a levelek közül. Éva utálatosnak látta az állatot, és már-már azon volt, hogy megfutamodik, de amaz így szólott hozzá:

– Ne fuss, és ne félj tőlem, te szépséges teremtmény! Én a kígyó vagyok, és jót akarok neked!

Éva megállt, és a kígyó hangja kellemes volt a fülének.

– Azért nem szakítok a fa gyümölcséből – felelte –, mert Isten megtiltotta nekünk. Azt mondotta, hogy halálnak halálával halunk meg, ha megízleljük.

– Dehogyis haltok meg – felelte a kígyó. – Tudja jól a ti istenetek, miért tiltott el tőle! Ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, akárcsak ő, tudói jónak és gonosznak!

Ádám ekkor lépett oda, és megütközve kérdezte.

– Kivel beszélsz te, asszony?

Mert nem látott semmit a fa lombjában, a kígyó nem mutatta magát. Éva pedig elmondotta, amit a kígyótól hallott, és unszolta férjét, ugyan szakítson a fáról.

– És ha a kígyó hamisat szólt? – kérdezte Ádám újfent.

– Miért tette volna? – kérdezte vissza Éva. – És nézd, mily kívánatos a gyümölcs! Miért alkotta volna teremtőnk, ha nem azért, hogy valakinek étke legyen?

E szókkal az asszony leszakította a fa egyik gyümölcsét, megízlelte, majd urának nyújtotta. Az is evett belőle.

És amint a kígyó ígérte volt, azon pillanatban megnyílt a szemük. Egymásra néztek, és meglátták, hogy mezítelenek, ami addig nem ötlött szemükbe. Ismeretlen gerjedelmet éreztek eláradni testükben. Szemüket a földre sütötték, és addig nem is tekintettek egymásra, amíg fügefa leveleiből kötőt nem fűztek, hogy ágyékukat elfedjék.

Eljött az alkonyi hűvösség órája, ilyenkor szokott Isten sétára indulni a kertben, és ők máskor boldogan vele tartottak. Most azonban félelem fogta el őket, és elrejtőztek a fák közt.

– Ádám, hol vagy? – hallották Isten szólítását. – Felelj, Ádám, hol rejtőzködöl?

– Itt vagyok, Uram – szólt Ádám remegő hangon rejtekében. – Mezítelen vagyok, és asszonyom is, ezért rejtőztünk el, amikor szavadat hallottuk.

Isten megállt előttük, és végignézett rajtuk.

– Ugyan ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? – kérdezte Ádámtól átható tekintettel. – Avagy ettél a fáról, amelytől tiltottalak?

– Az asszony adott nekem a gyümölcsből – mentegette magát Ádám.

– Engem a kígyó szava ámított el – védekezett Éva, és a fára mutatott.

Isten intésére a kígyó alázatosan lekúszott a fáról.

– Téged megátkozlak – fordult hozzá Isten –, hasadon csúszol ezentúl, és a föld porát eszed, ellenséged lesz az ember, aki széttiporja fejedet, amíg te sarka után leselkedel!

– Te pedig, asszony, kínnal fogod szülni gyermekedet, és a te férjed fog uralkodni feletted!

– És te, Ádám, akit a teremtés urává tettelek, ezután keserves munkával kényszeríted ki a földből, amit eddig ingyen adott neked; homlokod verítékével eszed kenyeredet, amíg csak vissza nem térsz a földbe, amelyből alkottalak!

Ily szigorú szavakkal szólott Isten, és miután bőrruhákba öltöztette őket, kiűzte az emberpárt az Éden kertjéből a pusztaságba. Ott töltötték az éjszakát, a kopár földön kuporogva. Reggel visszatértek boldog életük színhelyére, mert remélték, hogy Isten haragja engedett, de a kapuban sugárzó arcú égi lények vigyáztak lángoló karddal, és elállták útjukat. Megértette ebből Ádám és Éva, hogy magukra maradtak