Aba-Novák Vilmos

Aba-Novák Vilmos
(Budapest, 1894. március 15. - Budapest, 1941. szeptember 29.)
festő, grafikus

A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1913-ban egy évig a szolnoki művésztelepen Fényes Adolf mellett dolgozott.
1921 és 1923 nyarán Nagybányán járt, majd 1928-tól 1930-ig a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa volt.
1939-től a Képzőművészeti Főiskola tanára volt.

Az éles valóságmegfigyelésen alapuló, erőteljes formákból építkező festészete az olasz novecento újklasszicista szellemétől újabb ösztönzést kapott. Áttért a temperafestészetre, és az ún. római iskola vezéregyéniségeként történeti és egyházi tárgyú falképeket festett. Míg freskói a monumentalitás iránti érzékét és stilizáló képességét mutatják, addig a mindennapi életet megjelenítő táblaképek a karakterek eleven megragadásán túl olykor karikizáló hajlamról tesznek tanúságot.

Témaválasztását egyaránt befolyásolta a falusi tömegjelenetek iránti érdeklődése és a városi mondén élet születőben lévő folklórja a jazz-zenekarokkal, a cirkuszi jelenetekkel és a bárkisasszonyokkal.
Élményeit a tiszta színek erőteljes kontrasztjaival, és a tömbökből és a meredek élekből kialakított formákkal idézte meg.

1940-ben a Velencei Biennálén nagydíjat nyert.


A művész összes alkotása Alkotások a művésztől
120.000 HUF 347.31 USD
148.000 HUF 428.35 USD