Bánovszky Miklós
Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő. Művészeti tanulmányait Münchenben kezdte egy magániskolában. Ezt követően a budapesti Képzőművészeti Főiskolát látogatta, ahol Révész Imre és Edvi-Illés Aladár irányításával képezte magát. A világháború miatt megszakította főiskolai tanulmányait, évekig katonáskodott, majd 1918-ban ellátogatott a nagybányai művésztelepre, ahol Réti István korrigálta. Nagybánya után továbbra is Réti tanítványa maradt a Képzőművészeti Főiskolán. Közben vallásos tárgyú alkotásokat és portrékat festett. 1926-ban több művésztársával Szentendrére költözött, és megalakították az itteni művésztelepet. 1926-ban két kollektív bemutatón vett részt Szentendrén. 1928-ban a Szentendrei Festők Társaságának egyik alapító tagja volt. 1930-ban Budapesten az Ernst Múzeumban mutatkozott be. 1934-ben pedig az állami nagy kiállításról egy festményét megvásárolták a Szépművészeti Múzeum számára. 1940-ben a miskolci megyeháza részére egy életnagyságú Horthy Miklós portrét festett, 1965-ben Stuttgartban, utána Münchenben, 1978-ban Miskolcon, 1980-ban Nyíregyházán, 1981-ben pedig Dunaújvárosban volt egyéni tárlata. Besztercebányán, Liptószentmiklóson és Eperjesen is önálló kiállításokkal mutatkozott be. "Szent Ferenc című műve 1926-ban a Csernoch-díj pályázaton kitüntetésben részesült. A Szinyei Társaság kiállításán több ízben dicsérő elismerést kapott. 1995-ben elnyerte a Magyar Köztársaság Kiskeresztje című kitüntetést. Pályája elején többnyire szentendrei tájképeket alkotott a nagybányai plein air szellemében. A két világháború között mint portréfestő vált ismertté. A '30-as évek végén megérintette az újklasszicizmus. Számos balatoni tájképet is festett. Az 1950-es évekből haláláig zsánerképek, tájak, utcarészletek jellemezték pályáját a dekoratív naturalizmus szellemében. (ML, Éber, M.J.-Sz.Gy.: Nagybánya 100 éve, C.B.: Új Műv, 1995/10, H.L.: Szentendrei Festészet)
