CS. PATAJ MIHÁLY

(1921-2008)

Kimagasló tehetsége révén érettségi után azonnal fölvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol a XX. század festőóriása, Rudnay Gyula egyik legkedvesebb tanítványaként gimnáziumi, majd tanítóképző intézeti tanári diplomát szerez; legfontosabb műfaja, a táblaképfestészet mellett „szenvedélyes szorgalommal veti bele magát a fa- és linómetszés titkainak fürkészésébe is" (Dér Endre). 1959-ig a szarvasi tanítóképző intézet oktatója; a negyvenesek évek végétől már egymást érik országos sikerei Budapesten, a Miskolci Grafikai Biennálékon. Művészi és pedagógiai pályája legnagyobb magaslataira Szegeden jut el: képei innen indulnak a világ minden tájára (Olaszország, Finnország, Németország, Belgium, Franciaország), a rajz tanszéken nemzedékeket nevel föl. A színpreferencia területén értékes kutatótevékenységet végzett, művészeti íróként is jelentékeny volt. Művészetét a legpontosabban Szuromi Pál határozta meg: „(…) Nyugtalan, újat kereső, kísérletező egyéniség. A hetvenes években például érdekes, ígéretes sorozatot készített a szuszékokban rejlő szintetikusabb tartalmi és formai elemek kibontására.

Aztán növényekkel, virágokkal tűzdelt változatos tájak, csendéletek és sejtelmes, gyönyörű női figurák következtek. Ezzel a reneszánsz mesterek szépség és harmónia eszménye került előtérbe. Csak ő oldottabban, színesebben, korszerűbben fest. Ráadásul egy olyanféle csendéleti formára bukkant, amely totális világszerűségével szinte megtagadja a szokványos intimitást. Mintha a legkisebb dolgokban is ott rejtőzne a kozmikusság igézete."