Csáki- Maronyák József

 Kossuth-díjas festőművész és rézkarcoló. Nagy mesterségbeli tudása tiszteletet parancsol, átsüt rajta Munkácsy Mihály expresszív realizmusa, a nagybányaiak természetszeretete, figurális ábrázoló készsége. Kolorizmusa talán az itáliai reneszánszból táplálkozik.

Egy nagycsaládos kéményseprő 13 gyermeke közül Csáki-Maronyák József hetedik gyermekként látta meg a napvilágot. Elemi iskoláit Orosházán végezte, de gimnázium akkor még Orosházán nem volt, így tanulmányait 1922-től a szegedi Baross reálgimnáziumban végezte. Felsőfokú tanulmányokat Budapesten folytatott a Műegyetemen (1928-29), majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1929-1934), itt Rudnay Gyula volt a mestere. Főiskolás évei alatt eljutott Bulgáriába, Párizsba, Münchenbe, friss diplomásként orosházi barátaival kerékpárral ment Nápolyba. Az 1940-es évek elején a kulturális minisztérium ösztöndíjának jóvoltából két nyarat Székelyföldön alkothatott. A kommunista rendszer magyarországi bevezetése után a Szovjetunióba is kijutott.

Az 1930-as évek közepén szülővárosában dolgozott (1934-1938), 1945-től a Török utcai Művészeti Gimnáziumban (régies nevén: Szépmíves Líceum) tanított, majd ő lett az iskola igazgatója. 1949-ben bekerült a Magyar Iparművészeti Főiskolára, ahol alakrajzot tanított 1956-ig. 1956-tól önálló festőként, ahogy később mondták, szellemi szabadfoglalkozásúként alkotott. Életvitelszerűen Budapesten tartózkodott, nyaranként Tihanyban festett. 1954-ben nősült meg, Debrőczy Éva ruhatervezőt vette feleségül, házasságukból két leánygyermek született.

1930-tól kiállítóművész. Életképeket, tájképeket, csendéleteket, portrékat festett. Erőssége volt az arcképfestés és a kolorizmus, mestere volt a lélektani portrék megalkotásának. Megörökítette a tudományos és közélet jeles egyéniségeit, köztük a SOTE rektorait, Horthy Miklóst, később Marx, Engels, Lenin, Rákosi Mátyás szerepeltek megrendelései közt[1] kortárs művészek közül ábrázolta például Móricz Zsigmondot, Kodály Zoltánt. 1951-ben rendezték meg nagy portré kiállítását, amelyért 1952-ben megkapta a Kossuth-díj kitüntetést.

Számos közgyűjteményben őrzik munkáit, köztük a budapesti Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum, sőt a torinói múzeum is vásárolt képeiből.

Szülővárosában a kortárs művészeti kiállító helyet róla nevezték el 2003-ban, ma Csáki-Maronyák József Galéria, Orosháza.