Doby Jenő /1834-1907/

Művészeti tanulmányait 1849-ban Pesten, Fuchsthaller Alajos réz- és acélmetsző tanítványaként kezdte, majd 1852-től Londonban, Böhm Farkas pécsi származású festőművésztől festészetet tanult. Tanárát elkísérte római tanulmányútjára is, itt számos másolatot készített régi itáliai mesterek festményeiről. 1855-ben rövid firenzei és bécsi tartózkodás után hazatért szülővárosába, ahol arcképfestésből kívánt megélni. 1855 októberében Párizsba ment, ahol a száműzetésben élő Henszlmann Imre támogatásával tovább tökéletesítette művészeti ismereteit. Charles Gleyre műtermének alkalmazottja lett, közben tanulmányozta a párizsi világkiállítást és nagybátyja munkáihoz rajzokat készített. Több tanulmányutat tett vidéki francia városokban és Londonban, majd Párizsba való visszatérése után, 1862-től A. Soudain műtermében lett alkalmazott, ahol megtanulta az architektúrai rézmetszést is.
Az 1860-as évek elejétől teljesen felhagyott a festéssel és csak rézmetszeteket és rézkarcokat készített.
1884-ben Trefort Ágoston a rézmetszés szaktanárává nevezte ki a budapesti iparművészeti iskolába. Huszonhárom éves művészetpedagógiai munkássága alatt egész grafikusnemzedékeket nevelt a magyar művészetnek. Az oktatás mellett művészeti tevékenységét is folytatta. Ismert festményekről készített másolatai mellett önálló művekkel is jelentkezett. A Van Dyck festménye nyomán készült Sámson és Delila című képére 1894-ben, az antwerpeni nemzetközi kiállításon első osztályú érmet kapott. Gróf Andrássy Gyula arcképével 1895-ben elnyerte a párizsi Salon Mention Honorable kitüntetését. A millenniumi kiállításon nagy érmet nyert. Röviddel halála előtt adta be nyugdíjazási kérelmét. Hagyatéki kiállítását 1907-ben tartották a Szépművészeti Múzeumban. A Magyar Nemzeti Galéria számos művét őrzi.