Fürst József

1947. február 3-án született Budapesten. A Képzőművészeti Gimnázium és a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után már fiatalon bekerült az európai művészeti vérkeringésbe. 1976-ban a potsdami biennálén 3. díjat nyert. Külföldre az ARTEX szervezésében jutottak el munkái. Így kiállítása volt többek között New Yorkban, San Franciscóban, Angliában, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Olaszországban. Meg kell említeni a híres Sotheby's és a Christie's aukciós házak kínálatában, valamint a Doroteumban való részvételt is. A '90-es évektől ismerhette meg a magyar közönség, a rendszerváltozás óta több sikeres hazai kiállítást rendeztek egyéni hangvételű olajfestményeiből.

Idézet az 1996-os New Yorkban megrendezett kiállítását megnyitó beszédből:

„Fürst József a XVI. századi manieristákat idézi. Rajzkészsége tökéletes, ecsethasználata briliáns, képeinek felszíne a festett vásznon ecsethasználatának köszönhetően jég simaságú. Habár művei igen színpompásak, mégis higgadtan békéltetők, megnyugtatóak. Szokványos eszközeivel ragyogóan illeszti a jelenkor üzenetét a fejedelmiségbe, s ötvözi azt a földi dolgokkal, különös tekintettel az élet árnyoldalaira: az öregség, a halál, a háború, a pusztítás és a pusztulás témáira. Kevésbé közvetett mellékértelmű képeivel teljesedik ki. Műveinek összessége nem homogén, mindegyik más-más művészi nézőpontot takar. A valóság varázslatos életre keltésének tanárává lett. Ma már tudjuk, hogy ő nem egy létező iskolát választott alkotásához, hanem teremtett egy iskolát. Szinte senki nem rendelkezik azzal a végtelen türelemmel, amellyel ő az apró feladtok megoldásához látott. Megtalálta az alkotói örömöt egy budapesti alkotóházban, ahol munkássága olyan szintre fejlődött, amely bővítette a magyar művészet spektrumát. Önzetlen tagja a Szent Lukács Szövetségnek, s ezen köteléken keresztül alakítja művészi nyelvét. Portréi egyfajta belső látással a karakter mély rétegeit is megmutatják, csendéletei fantasztikus részletgazdagságukkal klasszikus korokat idézve az egyedi mellett a tipikust, általánost is ábrázolják. Tájképei a valóságon túli, de ily módon alig érzékelhető misztikus világba vezetnek.”