MELOCCO Miklós

MELOCCO Miklós
szobrász
(Róma, 1935. április 3.–)

1955-1961: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Gyenes Tamás, Mikus Sándor és Pátzay Pál. 1966: Stúdió-díj; 1973: XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1975: Munkácsy-díj; 1982: érdemes művész; 1985: Neugeld Anna Alapítvány díjazottja; 1987: Podmaniczky-díj; 1988: Kossuth-díj; 1998: Magyar Örökség Díj. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Életének jelentős részét Zsámbékon tölti. 1962 óta rendszeresen kiállító művész. Emellett számos művészettörténeti szakcikk szerzője. A hazai figurális szobrászat egyik legfontosabb képviselője. Munkáinak legjellemzőbb anyaga a gipsz, gyakran használja direkt öntvényként is. Számos köztéri szobor alkotója. Híres költők, ismert történelmi személyek megjelenítésénél a szokásos ábrázolási konvenciókat elhagyja. Így például az Ady: A halottak élén című, padon ülő alakot megjelenítő szobrának apropóját Ady utolsó, Emil Isaac által készített fényképe adta. A szobor elsősorban a költő archetípusát megteremtő, Csorba Géza Ady-szobrával szemben a fotónak megfelelően az esendő, halálos beteg költőt jeleníti meg. Később barokkizáló színpadszerű Ady-oltárában a halott Adyt körülvevő figurákból (pl.: Latinovits, Willendorfi Vénusz) egész panoptikumot hoz létre. A színpadiasság, valamely történeti stílusra való utalás (posztmodern gondolkodás) jellemzi 1990-ben felállított székesfehérvári Mátyás-emlékművét is. Kőből, illetve márványból faragott nagyszabású kompozíciójaként valósult meg a 90-es évek második felében a szegedi, jelképerejű '56-os emlékmű és a budapesti Kerepesi-temető Antall József-síremléke. Szobrászati munkássága mellett jelentősek grafikai művei: rajzai és sokszorosított lapjai.