Mónus Ferenc NÉPMŰVÉSZET MESTERE

Mónus Ferenc (Hódmezővásárhely, 1931. február 8. – Hódmezővásárhely, 1999. március 20.) - fazekas, népi iparművész, a népművészet mestere. Mónus Sándor testvére. Édesapja, Mónus Sándor és édesanyja fazekasok voltak. A ház, amelyben született egyúttal a családi műhely is volt. Élete, pályája szinte ugyanúgy indult, mint a 22 évvel idősebb testvéréé Mónus Sándoré. Az iparostanonc iskola befejezése után, 1948-tól édesapjánál segédként tanulta meg a mesterséget. 1951-től az Agyagipari Szövetkezet dolgozója, majd 1957-től önálló iparosként folytatta munkáját. 1958-ban tett mestervizsgát. Az apjától tanult, a vásárhelyi hagyományokhoz hű motívumokat, forma-, és színvilágot megtartva és ízléssel alakítva egyénit alkot, megteremtve a „Mónus-kerámiát”. Az erőteljes, a virágmotívumokat egyszerű, stilizált formában alkalmazó, gazdagon díszített, cserepei, tálai, szilkéi, butellái első látásra felismerhetőek. 1967-ben népi iparművésznek ismerték el, ekkor már egy éve a Népművészek Szövetkezetének a tagja. A Mónus-kerámiák, a vásárhelyi szövetkezet termékeivel együtt a világ sok pontján öregbítették a helyi népi iparosok jóhírét. 1970-ben a Gelencsér Sebestyén népi fazekaspályázaton nagydíjas lett. Az 1972-es Őszi Tárlaton munkajutalmat kapott. Míves cserépedényeivel az egész ország területén szívesen látott vendég volt. Munkásságát 1976-ban a Népművészet Mestere címmel, 1974-ben -ben 1975-től feleségével, Erdei Irénnel együtt formálta a vásárhelyi agyagot, írókázta a kék-zöld színű virágokat, madarakat. 1985-ben szülővárosa Pro Urbe díjjal jutalmazta. 1998-ban a városházán állandó életműkiállítást rendeztek be a mester legnagyobb örömére. Testvéreivel, Ilonával, aki a máz alatti festéssel, a csak égetés útján létrehozható színekkel és Sándorral, aki a formák lehetőségét, a kis méretekhez vonzódva, „mini” edényeivel éltette tovább a vásárhelyi népi fazekasság edényfajtáit, formáit, színeit és díszeit. Legfontosabb feladatának a néphagyomány ápolását tartotta és ebben igyekezett a legkiválóbbat nyújtani. Arra törekedett, hogy megőrizze és továbbadja a régmúltból kapott szépet, a vásárhelyi jelleget, formát, színt. Változtatásai, újításai nem sértették meg a népművészet hagyományápoló funkcióját.