Mónus Sándor népi iparművész

Mónus Sándor (Hódmezővásárhely, 1909. – Hódmezővásárhely, 1996. augusztus 18.) - fazekas, népi iparművész. Mónus Ferenc testvére. Apja tálasmester volt Vásárhelyen, de műhelye megszűnt mikor az első világháború idején bevonult katonának. A család egy Orosháza környéki tanyába költözött. Apja visszatérése után 1918-ban először Orosházára, majd 1922-ben vissza, Vásárhelyre költöztek és itt édesapja újrakezdte a tálasmesterséget. Apja mellett kezdett inasként dolgozni, 1927-ben szabadult, mint tálassegéd. Egy év múlva Pestre ment két évig Kőbányán, két évig pedig a pesterzsébeti Elizabetta Kerámiagyárban dolgozott. A gyár tönkremenetel után nem kapott többé munkát sem, Pesten sem otthon. (Ekkor már tizenegyen voltak testvérek) 1932 karácsonyáig bírta a nélkülözést, majd hazagyalogolt Vásárhelyre. Mivel otthon továbbra sem volt munka tájképeket kezdett festeni. 1936-ban megnősült, négy gyermekük született. 1962-ben fölvették az ország népművészeit tömörítő Népművészek Háziipari Szövetkezetébe, 1964-ben megkapta a népi iparművész címet. Ezután többször is elismerték tehetségét 1973-ban Pécsváradon, Győrben és Vásárhelyen nívódíjat, Szentendrén emlékplakettet kapott, Siklósón országos pályázaton 1975-ben első díjat nyert. 1983-ig mintegy harminc kiállításon vett részt. 1975-ben nyugdíjba ment, de a szövetkezet tagjaként tovább dolgozott, most már a családi műhelyben. Egyedi darabokat készített és visszatért a festészethez, kisplasztikákat is formált. Munkáiban arra törekedett, hogy új formákat alakítson ki, de megmaradjon annak népi jelleg. Edényei fehér alapon kékmintás (csúcsi) és sötét alapon világosbarna díszítésűek. 1980-ban lett a Népművészet Mestere.