Pásztor János

Pásztor János (Gyoma, 1881. január 29. - Budapest, 1945. január 7.)

Pásztor János Gyomán született, családjával korán Vásárhelyre költözött és ott nőtt fel. Már 15 éves korában Pesten az Iparrajz Iskola szobrászati szakára került, majd Párizsban a Julian Akadémián tanult. Szemléletére, életművére meghatározóvá vált Rodin művészete. Olaszországi tanulmányutazásai során a Rodin-elvek megerősödtek benne, miszerint a test és lélek egységet képez: nemcsak az arcnak, de a testnek is tükröznie kell a lelkiállapotot.
Hazatérve Pesten telepedett le. A Vásárhelyen eltöltött évek a népi ihletésű témaválasztásban és a város megrendeléseiben egyaránt megmutatkoztak. („Ásó kubikus”, a „Búcsúzkodás”, a „Vízmerítő” bronzlány, id. dr. „Imre József” és „Nyizsnyai Gusztáv” portréja, az első világháborús „Fahonvéd”, vagy a városháza előtti „Lovas huszár” stb.) Köztéri szobrai közül legismertebbek a Parlament előtt álló „II. Rákóczi Ferenc” lovas szobra, a balatonfüredi mólón álló „Halászok” kompozíció, Szegeden a „Najádok Kútja", stb.
1911 és 1930 között négy alkalommal egyéni kiállításon mutatta be műveit. Budapest ostroma idején, 1945. januárjában, méltatlan körülmények között hunyt el. 1931-ben munkásságát Corvin-koszorúval ismerték el, Kisfaludi Stróbl Zsigmond mellett az egyik legismertebb, legkeresettebb szobrász volt.

A parasztoknak, pásztoroknak, egyszerű embereknek az örök emberi értékét, testi-lelki harmóniáját ábrázolta.