Művészek » "R" kezdőbetűvel

Remsey Jenő

Remsey Jenő György
(1885, Nagykőrös - 1980, Gödöllő)

Festő, grafikus, lapszerkesztő, író. Középiskoláit Budapesten végezte, majd
négy évig dolgozott tisztviselőként (1905-09). Munkája mellett az
Iparrajziskolában folytatott müvészeti tanulmányokat (1905-09). Első munkái
Rippl-Rónai hatásáról tanúskodnak. Témáinak szociális tartalmára figyelt fel
Ansel Gallén-Kallela finn festőművész, akinek támogatásával hároméves
állami ösztöndíjat kapott. 1909-től öt évet töltött az akkor virágkorát élő
Gödöllői Művésztelepen, ahol Kőrösfői Kriesch Aladár irányításával biblikus
témákat és a magyar mondavilág témakörét elevenítette meg (Mária eljegyzése,
Krisztus kiűzi a kufárokat, Attila-monda). 1909-ben a KÉVE (Magyar
képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) művésztársaság tagjai közé választotta.
Rendezésükben számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt (Budapest, Berlin, Düsseldorf,
Bécs, Drezda, Lipcse, Nürnberg, Genf), és több kiállítás díjazott művésze. Ezt a korszakot
markáns megfogalmazású táblaképek, monumentális alkotások, színes ablakok, gobelinek
jellemzik.
1911-ben és 1914-ben müncheni tanulmányutat tett. 1924-ben létrehozta a Spirituális
Művészek Társaságát, majd 1932-ben a Spirituális Művészek Szövetségének lapját, a
szecessziós művészet továbbélését ápoló Fáklyát, amelyet két év után betiltottak. 1935-ben
közös gyűjteményes kiállítást rendezett Ámos Imrével az Ernst Múzeumban, és Kató
Kálmánnal Új Szalon néven kiállítóhelyiséget nyitottak Budapesten. Az 1938-ban Győr város
felkérésére készített nagyméretű gobelinjét a New York-i világkiállításon mutaták be. 1937-
41 között a katolikus és szabadelvű polgári sajtóorgánum, a Nemzeti Figyelő munkatársa lett.
1921-40, között három verseskötete és néhány színműve is megjelent. 1942-43-ban festette a
Lónyai utcai református főgimnázium dísztermének freskóját, A magyar reformáció
szellemtörténetét. Az 1944. évi országos műcsarnoki tárlaton történelmi művével Benczúr-
díjat nyert.
1957-ben Párizsban, a Magyar Házban volt sikeres egyéni gyűjteményes kiállítása.
Legjelentősebb kiállításai még: Párizs (1958), Budapest (1935, 1964, 1976), Gyula (1974),
Szekszárd (1978), Nagykőrös (1979). Munkásságát Gödöllő város díszpolgára kitüntető
címmel ismerték el 1977-ben.
Sokoldalú művészetét - nagyméretű olaj-, fal- és üvegképeit, szőnyegterveit, grafikáit az
angol praeraffaelita művészeti mozgalom, az utópista szocializmus elképzelései és a
magyarságtudat gondolatköre egyaránt jellemzi. A szecesszióban gyökerező stílusát
expresszionizmus, olykor patetikus hangvétel, illetve groteszk ábrázolás kíséri.