William-Adolphe Bouguereau

Eklektikus művész. 1850-1854-ben Itáliában Raffaello, Andrea del Sarto, Guido Reni alkotásait tanulmányozta, és ezek hatására mitológiai tárgyú képeket is alkotott. Témaválasztása igen gazdag: festett számos portrét, továbbá zsánerképeket, vallásos és történelmi kompozíciókat. A modern festészeti irányzatok (impresszionizmus, szecesszió, fauvizmus) nem ragadták magukkal, Párizsban a Julian Akadémián a hagyományos festészeti irányzatokat tanította. Útkereső tanítványai közül sokan, így Lovis Corinth és Ferenczy Károly is az impresszionizmus, a fauvizmus vagy az expresszionizmus útjára tértek. Nemcsak rangja, hanem tudása szerint is nagy festő mester volt, láthatóan ki tudta elégíteni az úri osztály igényeit, de közben a saját korában élt, színházias díszletekkel megörökített egy pokolbéli jelenetet, amely azt ábrázolja, hogyan szemléli Dante és Vergilius azokat az embereket, akik a pokolban is egymás torkának esnek, akár itt a földön (Dante et Virgile en enfer, 1850), a halottak napjának ünnepét (Le jour des morts, 1859), a fiúgyermek búcsúját apjától (Tóbiás búcsúja apjától, 1860), és láthatjuk, hogy a Tisztaság felöltözve és meztéláb jár (Au bord du ruisseau, 1875). A fiatal pásztorlány lehet egyszerű zsánerkép (La jeune bergère, 1885), de a breton félszigeten és más francia tájakon és szerte Európában sok volt belőlük. Ha odaadjuk művészetéből azt, amit a pénzes megrendelőknek festett, akkor itt lüktet festészetében a kor. A rózsás Szűz Anya (=La Madone aux Roses, 1903) képe máig tartóan kielégíti a katolikus népi vallásosság igényeit.Eklektikus művész. 1850-1854-ben Itáliában Raffaello, Andrea del Sarto, Guido Reni alkotásait tanulmányozta, és ezek hatására mitológiai tárgyú képeket is alkotott. Témaválasztása igen gazdag: festett számos portrét, továbbá zsánerképeket, vallásos és történelmi kompozíciókat. A modern festészeti irányzatok (impresszionizmus, szecesszió, fauvizmus) nem ragadták magukkal, Párizsban a Julian Akadémián a hagyományos festészeti irányzatokat tanította. Útkereső tanítványai közül sokan, így Lovis Corinth és Ferenczy Károly is az impresszionizmus, a fauvizmus vagy az expresszionizmus útjára tértek. Nemcsak rangja, hanem tudása szerint is nagy festő mester volt, láthatóan ki tudta elégíteni az úri osztály igényeit, de közben a saját korában élt, színházias díszletekkel megörökített egy pokolbéli jelenetet, amely azt ábrázolja, hogyan szemléli Dante és Vergilius azokat az embereket, akik a pokolban is egymás torkának esnek, akár itt a földön (Dante et Virgile en enfer, 1850), a halottak napjának ünnepét (Le jour des morts, 1859), a fiúgyermek búcsúját apjától (Tóbiás búcsúja apjától, 1860), és láthatjuk, hogy a Tisztaság felöltözve és meztéláb jár (Au bord du ruisseau, 1875). A fiatal pásztorlány lehet egyszerű zsánerkép (La jeune bergère, 1885), de a breton félszigeten és más francia tájakon és szerte Európában sok volt belőlük. Ha odaadjuk művészetéből azt, amit a pénzes megrendelőknek festett, akkor itt lüktet festészetében a kor. A rózsás Szűz Anya (=La Madone aux Roses, 1903) képe máig tartóan kielégíti a katolikus népi vallásosság igényeit.