0J004 Kovács Margit kerámia papírkép 35 x 27 cm

Szép állapotú, farostra kasírozott Kovács Margit kerámiát ábrázoló papír kép.

Szélesség: 27 cm

Magasság: 35 cm

Súly: 0.735 kg

Kovács Margit

keramikus

Születési hely: Győr

Születési dátum: 1902

Honlap: http://www.pmmi.hu/

Kiállítások az adatbázisban:

Mesterei: Jaschik Álmos, Bücher Herta, Killer, Karl, Niemeyer, Adalbert, Jaschik Álmos, Bücher, Herta.

Mesterei: Jaschik Álmos, grafika; Herta Bücher, kerámia; Karl Killer, szobrászat; Adalbert Niemeyer, kerámia; 1924-1926: Jaschik Álmos magániskolája; Iparművészeti Iskola 1926-1928: Herta Bücher kerámiaműhelye, Bécs: 1928-1929: Staatsschule für Angewandte Kunst, München; 1932: tanulmányút Koppenhágában; 1933: tanulmányút Sevres-ben; 1933: IV. Triennálé ezüstérme, Milánó; 1936: V. Triennálé aranyérme, Milánó; 1937: A Magyar Iparművészet Országos Egyesületének ezüstérme; 1938: I. Országos Iparművészeti kiállítás aranyérme; Nemzetközi Iparművészeti kiállítás aranyérme, Berlin; 1939: VI. Triennálé ezüstérme, Milánó; 1940: VII. Nemzetközi kiállítás ezüstérme; 1948: Kossuth-díj; 1953: érdemes művész; 1958: Világkiállítás nagydíja, Brüsszel; 1959: kiváló művész; 1962: Munka Érdemrend; Nemzetközi Kerámiakiállítás ezüstérme, Prága; 1971: Győr Díszpolgára; 1972: Munka Érdemrend arany fokozata; 1974: Szentendre Díszpolgára; 1996: Magyar Örökség-díj. ~ kerámikusi alkotói világában kezdettől nyitottak egymás felé a képző- és iparművészeti tradicionális műfajhatárok, messze megelőzve a kortárs iparművészet hasonló törekvéseit. A műfaji egymásra hatást kiaknázva alkotta meg ~ plasztikai igényű tárgyi világát, valamint iparművészeti gyökerű korongolt plasztikáit és reliefjeit. Hazai és külföldi tanulmányok után művészi pályáját az 1930-as évek elején, mintázott terrakotta kisplasztikák és reliefek, valamint korongolt dísztárgyak és funkcionális tárgyak alkotásával kezdte. Fehér vagy színes fedőmázat alkalmazott, de a máz nélküli terrakotta szépségét is gyakran érvényesítette. Saját hangját keresve szecessziós és expresszionista hatásokat asszimilált nyúlánk arányú zsánerfiguráinál, reliefjeinek többségénél. Plasztikái egy részénél viszont a román kori szobrászat zömök arányú formaeszményéhez kapcsolódó, expresszíven mintázott alakokat formált (Zsömlelány, 1933). A 30-as évek második felében a stilizáltabb dekorativitás irányába fordult vallásos témájú falképeinél, melyeket a középkori bizánci művészet dekoratív formavilága inspirált (Angyali üdvözlet II., 1938). Sajátosan egyéni hangú, ornamentális feliratokkal dekorált dísztárgyakat alkotott biblikus, moralizáló és népköltészeti tematikával, folklorisztikus hatások asszimilálásával (Vanitatum vanitas, 1936). A figuratív plasztikák technikai kivitelezésébe egyre jobban bevonta a korongozást, és a mintázás szerepét a geometrikus forgásformákat kiegészítő részletformák létrehozására szűkítette. Ennek a technikai megoldásnak hatására a geometrizáló tendencia egyre tisztábban kezdett érvényesülni figuráinál. A kisplasztikáknál a kúpformára való egyszerűsítés lett egyre következetesebb, a nagyméretű alakok pedig egyre oszlopszerűbbé válva, gótizáló formaeszményhez közeledtek (Oszlopangyal, 1942). A színes, fényes fedőmázak mellett matt hatású, színezett agyagmázakat is - engobe - alkalmazott, pasztellszínű árnyalatokkal. Míg a korai mintázott figuráknál még az emberi testrészek közötti anatómiai arányokat követte vagy a megváltoztatott arányú formákat tömbösítette, addig a korongolt alakoknál már geometrikus modellezést valósított meg, sajátos arányok kikísérletezésével. Ezzel párhuzamosan a geometrizálást a dekorativitással összeegyeztetni szándékozó kísérletei során olyan egyéni formafelfogáshoz jutott el, mely geometrikus és ornamentális motívumok szerves alkalmazását is lehetővé tette (Kuglófmadonna, 1938; Hárfázó angyal, 1940). A folklorisztikus inspiráció az 50-es években fokozódott munkásságában. Az akkori művészetpolitikai elvárások egy részéhez alkalmazkodva a népi-paraszti világra koncentrált; nosztalgikus felhanggal idézte meg változatos zsánertémákkal a paraszti élet epizódjait. Élőkép jellegű, epikusan mesélő falképek (Almaszedés,1952) és reliefek (Lakodalom, 1955) mellett realisztikus hangvételű kisplasztikákat és nagyméretű figurákat is korongozott (Kenyérszegő, 1952; Fonó, 1953). Tematikailag ebben az időszakban a kispolgári világ felé is visszatekintett és apró-cseprő történésekben kiteljesedő, "humoros-ironikus mázzal" bevont kedves kis figurákat is készített (Családi fényképalbum). Mindkét témakörben időnként teatralitásba csapott át. Változatos, kisebb-nagyobb állatplasztikáinak s állatformájú edényeinek többségét ekkor alkotta, s dísztárgyainak egy részét stilizált állatokkal s folklorisztikus motívumokkal dekorálta. Iparművészeti tárgyait, melyek között szinte valamennyi hagyományos forma megtalálható, a rendkívüli ötletesség és bravúros formakincs jellemzi. A 60-as és 70-es években terrakotta helyett főleg samottos, durvább agyaggal kezdett dolgozni. Az expresszívebb formáláshoz visszatérve rusztikusabb felületkezeléssel is kísérletezett. Ezzel párhuzamosan figurái egy részénél a geometrikusan zárt, tömbös formálást részesítette előnyben (Dávid, 1967). Néhány színárnyalatra szűkítő engobe festést alkalmazott, vagy máz nélkül érvényesítette az anyag formaképző szépségét. Kísérletei egy részénél - főleg a fájdalmat, s a gyászt kifejező alkotásoknál - teátrálisan patetikussá vált. Az értékválságból fakadó belső megújulási igény hatására részben visszatért a biblikus témákhoz, részben új témákat dolgozott fel: a görög mitológia, az archaikus mesék s a népi mondák világát (Cantata profana, 1969). Életművének jelentős részét hazai és külföldi épületkerámiái képezik. ~ különböző stílusú és műfajú, virtuóz technikai tudást tükröző alkotásainak sokféleségéből bensőséges emberközpontúság sugárzik. Antropocentrikus gyökerű kerámia-univerzuma az anyag szinte hihetetlen szeretetén és a "szeretettel-formáltságon" alapszik. A geometrizálást a dekorativitással összeegyeztetni szándékozó stíluskísérletei során ~ olyan sajátos formafelfogáshoz jutott el, mely úttörő jelentőségű kortárs kerámiaművészetünkben. Gádor István és Gorka Géza mellett a modern kerámia egyik megalapítójaként ő képviselte évtizedeken át Magyarországot az európai kerámiaművészetben.

Forrás: www.artportal.hu