APÁTFALVI CZENE JÁNOS:CSENDÉLET

APÁTFALVI CZENE JÁNOS :CSENDÉLET porcelán figurákkal , ékszerekkel

olaj vaszon 50 x40cm

keret nélkül jó állapotban

Festő. 1930-33 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. Gerevich Tibor javaslatára nyerte el 1938-1939-ben a római Collegium Hungaricum ösztöndíját. Itt alkotta "Hunor és Magyar" című képét, mellyel 1942-ben Balló Ede-díjat nyert. Ennek ellenére már a ''20-as évek közepétől készült művei is a Római Iskola irányvonalába illeszkednek, művészetével a görögrómai, valamint a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, többek között Leonardo, Ghirlandaio, F. della Cossa festészetéhez kötődött. Háború utáni művészetében a mitológia helyett képtémáit a hétköznapi életből merít. Többnyire paraszti munkát ábrázoló képeit rajzosság és freskószerű színkezelés jellemzi. Czene témáiban szívesen idézi a magyar múlt hitrégi tárgykörét is. Freskófestéssel is foglalkozott, 1934 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon. Egyéni tárlatok: Műterem, Műbarát, Régi Műcsarnokok, Ernst Múzeum, Mednyánszky Terem, Csók Galéria, Csontváry Terem, Műterem Galéria, Nagykanizsa, Miskolc, Győr, Kecskemét, Kaposvár, Szeged, Tokió. Rendszeresen szerepelt a Munkácsy Céh kiállításain, a Tavaszi Szalon, a Spirituális Művészek és a Magyar Arcképfestők bemutatóin, a Műterem és az Alkotás Művészház tárlatain. 1934-43 között hét ízben vett részt a Műcsarnok Téli kiállításain, 1938-1942 között három ízben az Őszi Tárlaton, 1940-ben és 1943-ban pedig a Tavaszi Tárlaton. 1938-ban a velencei biennálén mutatta be műveit, ezen kívül Berlinben, Bécsben, Rómában, Stockholmban, Pekingben, Szófiában és Moszkvában szerepelt. Díjak: Ferenc József-díj; a Közoktatási Minisztérium freskópályázatának díja; a IV. Magyar Képzőművészeti kiállításon a Népművelési Minisztérium díja. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria és a kanizsai Városi Képtár őrzi. (ML, MÉ, PZ, SzMF, E. Á.: Műv. 1938/3, Sz.J.: Műv. 1961/5, E.E.: Műv. 1971/11, R.Gy.: Műv. 1977/12)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő. 1930-1933 k. a bp.-i Iparművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt. 1934 óta szerepel hazai és külföldi kiállításokon. 1938-ban szerepelt a Velencei Biennálén. Számos gyűjteményes tárlata volt Budapesten (Ernst Múzeum-1958, 1967 Kulturkapcsolatok Intézete-1960, Mednyánszky Terem-1974, Miskolc, Győr, Nagykanizsa, Olaszország-1975, Japán-1975, 1976, Bécs, Berlin, Moszkva, Stockholm, stb). 1938-ban a római Collegium Hungaricum-ban dolgozott. Itt festette "Hunor és Magyar" c. képét, mellyel 1942-ben a Balló-díjat nyerte. 1943-ban elnyerte a Ferenc József-díjat. Ezen kívül más számos kitüntetéssel jutalmazták munkásságát. Főként paraszti munkát ábrázoló festményeit rajzosság és freskószerű színkezelés jellemzi. Témáiban szívesen idézi a magyar múlt hitrégi tárgykörét is. Freskófestéssel is foglalkozott. (ML, MÉ, E.E.: Műv.- 1971/11)

Magyar festők és grafikusok adattára
A Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Rudnay Gyulának volt növendéke. Tanulmányutat tett mint állami ösztöndíjas Olaszországban. Gyűjteményes kiállítása volt Budapesten, 1938, 1939, 1941-ben. 1932 óta állít ki. A negyvenes évektől szerepel a hazai művészeti életben: jelentősebb kiállítása 1958-ban és 1967-ben az Ernst Múzeumban; 1959-ben KKI-ben, 1968-ban Nagykanizsán, 1970-ben Miskolcon, 1972-ben Győrött, 1974-ben Mednyánszky Teremben, 1976-ban Kaposvárott volt. 1975-ben Olaszországban, 1975-1976-ban Japánban állított ki. 1943-ban elnyerte a Főváros festészeti díját. Gobelinszerűen megoldott, lágy pasztellszínekben, erősen vonalas és finomrajzú történelmi képeket, allegóriákat, és dekoratív fölfogású, a puszta hasonlóságnál magasabb művésziességet kereső arcképeket fest. Szélsőségektől, torzításoktól mentes szemlélettel fordult a természet felé. Témáiban szívesen idézi a magyar múlt hitregéi tárgykörét és a magyar föld tájait és népét. - Irod.: P. Sz. T.: Művészi életrajzok. Bp. 1985.

Művészeti lexikon I-IV.
Festő. 1930-tól 1933-ig a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay tanítványa volt. 1934 óta szerepel kiállításokon. 1938-ban a római Collegium Hungaricumban dolgozott. Itt festette Hunor és Magyar c. képét, mellyel 1942-ben a Balló Ede-díjat nyerte. Főként a paraszti munkát ábrázoló festményeit a rajzosság és freskószerű színkezelés jellemzi. 1960-ban feleségével együtt állított ki a Kultúrkapcsolatok Intézetében. Több képe található a Nemz. Gal.-ban.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
Festészeti tanulmányait Rudnay Gyula vezetésével végezte a főiskolán 1930-1933-ban. 1938-ban római ösztöndíjas és szerepel a Velencei Biennálén. A negyvenes évektől szerepel a hazai művészeti életben; jelentősebb kiállítása 1958-ban és 1967-ben az Ernst Múzeumban, 1959-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében, 1974-ben a Mednyánszky Teremben, 1982-ben a Csontváry Teremben volt. Bemutatkozott több vidéki városban (Nagykanizsa, Miskolc, Győr, Kaposvár, Kecskemét stb.). 1975-ben nagyobb kiállítássorozata volt Olaszországban, 1979-ben gyűjteményes tárlata Tokióban. 1942-ben Balló Ede-díjat, 1943-ban a főváros művészeti díját kapta. - Művei nagyobbrészt emberábrázolások, voltaképpen zsánerképek, még pontosabban: urbánus zsánerképek. A látvány visszaadásának naturalista módját választotta, motívumait azonban iskolázott komponálókészséggel helyezi el vásznain. Alkotói visszafogottsága olykor felfokozódott, harsány színhasználatban enged fel.

Kortárs magyar művészeti lexikon I-III.
Festő. 1930-33: MKF, mestere: Rudnay Gyula. 1937: OMKT ifjúsági díj; 1942: Balló Ede-díj (Hunor és Magyar című festményéért); 1943: Budapest Székesfőváros Ferenc József alapítványi díja; 1948: Közoktatási Min. freskópályázatának díja; 1953: 4. Magyar Képzőműv. kiállításon a Népművelési Min. díja. 1932 óta szerepel kiállításokon. Felesége Hikády Erzsébet festőművésznő. Gerevich Tibor javaslatára nyerte el 1938-39-ben a római Coll. Hung. ösztöndíját. Ennek ellenére már a 30-as évek közepétől készült művei is a Római Iskola irányvonalába illeszkednek, művészetével a görög-római, illetve a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, többek között Leonardo, Ghirlandaio, F. della Cossa festészetéhez kötődött. Háború utáni művészetében a mitológia helyett képtémáit a hétköznapi életből meríti. 1950-től vesz részt magyar képzőművészeti kiállításokon. Ek: 1938: Műterem (gyűjt.); 1941: Műbarát (gyűjt.); 1948: Régi Műcsarnok; 1958, 1967: Ernst M.; 1959: KKI (Hikády Erzsébettel); 1968: Nagykanizsa; 1970: Szőnyi T.; 1976: Kaposvár; 1978: Kecskemét; 1979: Tokió; 1980: Szeged; 1982: Csontváry T. (kat.); 1986: Csók G.; 1998: Műtermi G. Vcsk: 1935, 1936: Munkácsy-Céh kiállítása; 1935, 1936: Tavaszi Szalon; 1939, 1944: Spirituális Művészek Szövetsége; 1939: Magyar Arcképfestők; 1938: XXI. Velencei B.; Műterem, ill. Alkotás Művészház kiállításain rendszeresen részt vett. Műcsarnok: 1934, 1935, 1937, 1938, 1941-42, 1943: Téli kiállítás; 1935, 1937: Nemzeti Képzőművészeti kiállítás; 1936, 1941: Jubileumi kiállítás; Modern olasz művészeti kiállítás; 1938: Szt. István-kiállítás; 1938, 1939, 1942: Őszi Tárlat; 1939-40: Horthy Miklós 20 éves kormányzását ünneplő kiállítás; 1940, 1943: Tavaszi Tárlat; A Magyar Művészetért; 1942: Nemzeti Szalon, Külföldi magyar reprezentatív kiállításai: Róma; Bécs; Berlin, Moszkva; Stockholm; Peking; Bukarest; Szófia; 1974, 1976: Gekkoso G., Tokió. Mk: MNG; Kanizsai Városi Képtár. Irod.: Erdélyi Á.: A "Műterem" kiállításai, MŰV, 1938/3.; N. N.: A Műbarát VI. kiállítása, Szépművészet, 1941/2.; Pipics Z.: 100 magyar festő, Bp., 1942; Szabó J.: Hidáky Erzsébet és Czene Béla kiállítása, MŰV 1961/5.; Ecsery E.: Czene Béla hatvanéves, MŰV, 1971/11.; Rózsa Gy.: A "rómaiak" 1945 után, MŰV. 1977/12.; Zsákovics F.: Czene Béla (Őszi Képaukció kat., Műterem G., 1998). (K. A.)