Eladó (Kolozsváry) Moldován István Virágcsendéletes című olajvászon Képcsanokos festménye

Eladó (Kolozsváry) Moldován István / Virágcsendéletes című olajvászon festménye. Mérete 40*50 cm,+ 20 cm széles, aranyozott ún. Munkácsy-képkeretben. Szignózott jelzés: balra lent. Azonnal falra akasztható, szobai állapotú darab, némi tisztítás azért ráférne. A  festmény 1960-as évek elején készült.

(Kolozsváry) Moldován István (Kolozsvár, 1911.szeptember 11. – Budapest, 2000. szeptember 8.): Festő. A kolozsvári Szépművészeti Iskolában tanult 1930-ban, majd 1931-től a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei: Réti István, Szőnyi István. Ezzel párhuzamosan a nagybányai Szépművészeti Iskolában, Thorma János és Krizsán János vezetésével folytatott művészeti tanulmányokat. 1948-1950 között Erdélyben dolgozott ösztöndíjjal. Budapesten, a Százados úti művésztelepen élt. Életműve gazdag. Sokat festett, emellett sokszorosító grafikát és mozaikokat is készített. 1943-ban Kolozsvárott állított ki. 1946-tól Magyarországon egyéni tárlatokon mutatta be munkáit: a Kulturális Kapcsolatok Intézetében (Bp., 1959), a Képcsarnok Galériában és a Vigadó Galériában 1998-ban. Csoportos kiállításon vett részt a többi közt a Műcsarnokban (1957, 1988) és a Budapest Galériában (1996). Külföldön több európai országban, az USA-ban, Kanadában, valamint Indiában szerepelt tárlaton. Díjak: a főváros festészeti díja (1942), a Képzőművészek Szövetsége Észak-Magyarországi festészeti díja (1972). Hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában található több műve. Felvett művészi előneve a Kolozsváry.

Kolozsváry Moldován István, aki előnevét maga választotta, már gyermekfejjel megtapasztalta az első világháború utáni román megszállás keserűségét, s fölcseperedve úgy döntött, hogy mindenáron festő lesz belőle, megmutatja a világnak szülőföldje, Erdély igazát és szépségét. A középiskolát az akkor még döntően magyarok lakta Kolozsváron végezte, majd 1930-ban beiratkozott az alig néhány esztendővel korábban, jobbára román művészek alakította Kolozsvári Szépművészeti Iskolába. Ez a művészeti főiskola mindössze kilenc évig állt fenn, mert a tanintézményt a románok átköltöztették Temesvárra. A Kolozsvári Szépművészeti Iskolában nagyjából azokban az esztendőkben olyan magyar kiválóságok tanultak, mint például Szervátiusz Jenő, Gáll Ferenc, Incze János és Fülöp Antal Andor. A magyar tanárok közül pedig említést érdemel Krizsán János és Mikola András. A nemzeti érzelmű Kolozsváry Moldován István mindössze egy esztendőt tanult Kolozsvárott, mert 1931-ben átköltözött Budapestre, ahol beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. A székesfővárosi művészeti tanintézetnek azokban az időkben olyan tekintélyes tanárai voltak, mint az iskolát teremtő művészettörténész Lyka Károly, vagy az alkotó festőművész Csók István, Rudnay Gyula, Vaszary János, Ferenczy Károly és Réti István, akiktől az ifjú erdélyi megtanulta a modern nyugatos alkotásmódot. Budapesten különösen sokat tanult a nagybányai születésű, az ottani művészeti iskola neves tanárától és szervezőjétől, Réti Istvántól, majd később a festészetet Nagybányán tanuló, ám utána az anyaországi Zebegényben élő és alkotó Szőnyi Istvántól. Kolozsváry Moldován István már Észak-Erdély 1940-es visszatérte előtt is hazajárogatott a szülővárosába, Kolozsvárra, miközben Nagybányán a nehéz körülmények között ugyan, de még létező Nagybányai Művésztelepen is folytatott tanulmányokat. A magyar és az európai festőművészet szempontjából meghatározó mérföldkőnek számító erdélyi iskolában ekkoriban a Kiskunhalason született, ám az 1918-as román megszállás után is Nagybányán maradt, alkotott neves alkotótól, Thorma Jánostól és Krizsán Jánostól, az úgynevezett nagybányai második nemzedék tanárától, alkotó művészétől tanult.

Kolozsváry Moldován István első gyűjteményes kiállítására 1943-ban került sor, szülővárosában, a visszatért Kolozsváron. Otthon van Erdélyben, a kiállítások közben szorgalmasan festi, rajzolja, tanulmányozza az ottani tájakat, falvakat, városokat, megörökíti az akkor még elevenen élő népszokásokat, a nagybányai tájat, a templomokat és a vallási élet mozzanatait. A poszt-nagybányai stílus jegyében festi a csodálatos virágcsendéleteit. Erdély volt a szerelme, s ezért azt nem volt hajlandó elhagyni akkor sem, amikor 1943-ban római ösztöndíjat kapott. Nem ment ki Itáliába, hanem maradt a szülőföldjén, mintha megérezte volna, hogy nem sokáig lesz magyar és szabad. Ekkor kapta meg a Kolozsvár a képzőművészetben elnevezésű kiírás II. díját. A kitüntetést megelőzte az 1942-ben, a Kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeumban a Művészeti Hetek keretében megtartott csoportos kiállítása, amelynek elismeréseként kapta meg a fentebb említett díjat. 1943-ban szintén csoportos kiállításon vett részt a Kolozsvári Műcsarnok megnyitásán. Korábban, 1942-ben megkapta az 1920-ban alapított, a Nagybányai Művésztelep irányzatát és szellemiségét folytatni kívánó Szinyei Merse Pál Társaság elismerő oklevelét.

A művész Észak-Erdély ismételt román megszállása után, 1944-ben visszajött az anyaországba, de a barátai kiharcoltak a számára egy ösztöndíjat, amelynek jóvoltából 1948-1950 között rövidebb időre ismét hazamehetett Erdélybe, ahol tovább festette a művészetét megtermékenyítő és megihlető székely népéletet, vallási szokásokat, embereket, a tájat, a kolozsvári városképeket, a csodálatos virágcsendéleteket, a széki templomozásokat.

A második világháború utáni anyaországban már nem a művészi nagyságának és jelentőségének megfelelően ismerték el az időközben beérett alkotót. Kolozsváry Moldován Istvánnak az 1950-es végleges visszatérése után is voltak ugyan kisebb, kevésbé reflektált helyeken egyéni kiállításai, így például Nagykanizsán, Debrecenben, Békéscsabán, Budapesten, Gyöngyösön és Veszprémben, ám hivatalos, komolyabb állami elismerésben ebben az időszakban már nem részesült. Élete utolsó szakaszában Budapesten a vele egyidős, az idén szintén száz esztendős Százados úti Művésztelepen alkotott. Nyolcvannyolc éves korában, Budapesten hunyt el 2000. augusztus 8-án. Temetéséről nem szólnak a korabeli krónikák. A nyolcvannyolc éves koráig élt, s végig dolgozott Kolozsváry Moldován Istvánnak mindössze négy köztéri alkotása, pontosabban mozaikműve van, mert csak ennyivel bízták meg. Három Magyarországon, egy pedig a galileai Názáretben. A Pécsi Pedagógiai Főiskola mozaikját 1964-ben, a Salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház főépületének földszintjén, III. és VI. emeletén látható fali mozaikműveket 1968-ban alkotta. A názáreti Angyali üdvözlet-bazilika számára a Patrona Hungariae-mozaikművét már 1967-ben elkészítette, ám annak kihelyezésére csak 1969-ben, a templom fölszentelésének évében került sor. Székesfehérvárott, a Videoton dísztermében levő mozaikját 1970-ben leplezték le. Eredetiségére örök pénzvisszafizetési garanciát vállalok!