0U203 Szekeres Béla : Falusi utca /nemzeti szalon/

Olaj vászon festmény, régi aranyozott keretben.
Jelezve balra lent:
SZEKERES B. 1930

A keret és a kép is kissé kopottas, lásd fotó.

A kép hátoldalán Nemzeti Szalon címke töredék található, lásd fotó.

A keret oldalán keretezői címke, rajta felirat:
KARDOS GÁBOR
KÉPKERET ÉS LÉCGYÁRA

Szélesség: 78 cm

Magasság: 65 cm

Súly: 2.62 kg

A kép mérete keret nélkül: 54.5 x 67.5 cm
SZEKERES BÉLA BUDAPEST, 1890

Festő, grafikus. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte. 1911-1912-ben Rio de Janeiró-ban dolgozott. Olaszországi hadifogsága után, 1919-től működött Budapesten. Több kiállításon vett részt, ahol tájképeit és alakos kompozícióit mutatta be. Egy műve a Magyar Nemzeti Galériában található.

Forrás: kieselbach.hu

Nemzeti Szalon

A Kioszk Nemzeti Szalonná átalakítva a Vágó-testvérek tervei alapján

A Nemzeti Szalon magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete volt, amelyet Budapesten 1894. március 12-én alapítottak a hivatalos művészetpolitikával elégedetlen képzőművészek „abból a célból, hogy a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális érdekeinek fölkarolását, a testületi szellem fejlődését előmozdítsa, a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye”[1] Az egyesület első elnökévé Zichy Jenőt és Vastagh Györgyöt választották meg, alelnök Margitay Tihamér, műtáros Mesterházy Kálmán lett. Őket követte 1898-tól Andrássy Gyula gróf az elnöki és Hock János az alelnöki poszton.

Az egyesület helyisége Budapesten 1894-től a József körút 45.-ben, majd 1897-től az egykori Újvilág (ma Semmelweis) utca 2. sz., a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca sarkán volt, míg állandó művásárcsarnoka, amelyben a tagok eladandó művészeti termékeit, festményeket, szobrokat stb. kiállították, Budapest V. kerületében az Erzsébet téren volt, 1907-től.[2] Utóbbit az eredetileg Hauszmann Alajos által tervezett Kioszk épületéből alakították ki 1906-ban, Vágó József és Vágó László tervei alapján.[3]

 Jeles kiállítások[szerkesztés]

Faragó Géza plakátja, 1904

A Nemzeti Szalon egyik alapítója és 1909-ig ügyvezető igazgatója számos jeles életmű-kiállítást rendezett például Madarász Viktor, Paál László, Szinyei Merse Pál, Zichy Mihály, Vaszary János műveiből. Itt rendezték a Nyolcakkét kiállítását 1911-ben és 1912-ben, a Gauguin és a francia impresszionisták című nagy hatású kiállítást 1907-ben, valamint e helyen mutatkoztak be az olasz futuristák, 1912-ben. 1927-ben itt rendezte a Vaszary János által alapított Új Művészek Egyesülete (UME) első közös kiállítását a KUT művészcsoporttal. Az 1950-es évekig a Nemzeti Szalonnak fontos szerepe volt a kortárs magyar képzőművészeti alkotások bemutatásában, vidéki kiállításokat is rendeztek.

Az 1953-ban a Műcsarnokhoz csatolt intézmény 1957-ben nagy jelentőségű kiállításnak (Tavaszi tárlat) adott helyet, amelyen hosszú évek után először avantgárd és nonfiguratív művek is láthatóak voltak, s az addig háttérbe szorított alkotók, például Kassák Lajos, és a tiltott Európai Iskola művészei mutatkoztak be ismét. Az épületet 1960-ban lebontották, helyén ma park van.

Forrás: wikipédia.hu