Eladó Biai-Föglein István: Írisz és tulipán című csendéletes olaj, farost Képcsarnokos festménye

Eladó Biai-Föglein István: Írisz és tulipán című csendéletes olaj, farost Képcsarnokos festménye

A festmény mérete: 60 * 60 cm + 10 cm széles arany színű, modern keret, olaj, farost, jbf. Biai. Azonnal falra akasztható, szép állapotban. Hasonló Biai festmény (mérete: 50x61) a Kieselbach 60. Téli aukcióján (2018. 12. 17.) 280.000,-Ft + jutalék áron volt hirdetve (alsó becsérték 300.000,-Ft, felső becsérték: 400.000,-Ft). 

Biai-Föglein István (Beszercebánya, 1905- Budapest, 1974.): Festő, illusztrátor. 1924-1929: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Vaszary János, Csók István. 1927-1928: 300 pengős Lord Rothermere-díj; 1929-1930: állami ösztöndíj; 1932: Szinyei Társaság dicsérő elismerése; 1934: Balló Ede-díj. A főiskola elvégzése után franciaországi ösztöndíjat kapott. Ezután is többször járt tanulmányúton Franciaországban, Olaszországban (1934) és Hollandiában (1938). 1936-1937-ben a szolnoki művésztelep vendége volt. 1954-ben kizárták a szövetségből (Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége). Ugyanekkor illusztrálta Gárdonyi Géza Egri Csillagok című könyvét. 1960-tól nyarait Kisorosziban töltötte. Herman Lipóttal szoros baráti és munkakapcsolatban volt. Korai párizsi tartózkodása alatt Vaszaryhoz hűen az École de Paris festői körében divatos témákat festi. Ebből az időszakból való akvarelljeit magas színvonalon, virtuóz módon készítette, melyeket a szecesszióból örökölt dekorativitás és síkszerűség jellemzett. Későbbi, elsősorban enteriőröket ábrázoló festményein eltávolodott ettől a komponálási módszertől, azonban itt is kamatoztatta bravúros szakmai felkészültségét. Rendszerint ugyanazt a szobát festette, amely a lakhelye s műterme is volt egyben, így képeinek motívumai között éppúgy megtalálhatjuk a festészet kellékeit, mint egy polgári nappali jellegzetes tárgyait. Szobabelsőit ablakon át, tükörből megsokszorozva láthatjuk. Az 50-es évektől kezdve plein air tájképeket festett. Élete utolsó periódusában rézkarcokat, sokszorosított grafikákat készített.

Az 1960-as évek elején költözött Kisorosziba, a Duna utca egyik parasztházának lakója volt. Nyaranta gyakran lehetett látni háromlábú kisszékével és festőállványával, amint egy-egy utcácskában, a Duna parton vagy a szigetorrban készíti levegős, akvarell hatású tájképeit (egyik kedvenc helyszíne a kanyargós-zegzugos Ó utca volt, amelyről legalább tucatnyi képet festett).

Műveit a Műcsarnok Vállalatnál próbálta értékesíteni, mert 1954-től kizárták a művészeti szövetségből (MKISZ), s alkami munkákból tartotta fenn magát.

Számtalan kiállítása volt más művészekkel közösen és egyéni kiállítóként is, az Ernst Múzeumban, a Csók Galériában, a Derkovits teremben, a Magyar Nemzeti Galériában, stb. és vidéki városokban is.

Eredetiségére örök pénzvisszafizetési garanciát vállalok!