Vinczellér Imre 1953. május 6-án született Baján. Jelenleg Budapesten és Kalocsán él. 1976-1980 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanítványa volt, ahol Bráda Tibor, Patay László és Borsos Miklós voltak a mesterei.Vinczellér Imre festményeit finom nosztalgia lengi körül. Emléktárgyak és emlékképek töredékei tűnnek elő a sejtelmes hangulatú képeken. A látható és a csak sejthető, egy-egy levél lenyomata, a sziluettszerű alakok, a maguk állomszerűségükkel a valóságos és a képzeletbeli között helyezkednek el. Képein különleges, nehezen megfesthető hangulatok és szellemi tartalmak formálódnak képi látvánnyá.A tér, a háttér áthatol a testeken. Az időben a testek, a figurák anyagtalanná, sziluettekké válnak. Kontúrjaik elmosódnak, formájuk még éppen csak dereng, jelenlétük már csak éppen kézzelfogható. A régmúlt korokat már csak egy-egy alak vagy tárgy képes felidézni. Olykor csak egy régi nagykarimájú kalap, egy sétapálca vagy egy hangszer fizikális jelenléte marad meg az utókor számára (Kacatok közt, Eltűnt idő). A kert, mint az idill jelképe jelenik meg. Egyúttal jelenti a természet meghitt közelségét, valamint a társas kapcsolatok, a családi és társasági beszélgetés színhelyét (Délután). Ezek a képek egy eltűnt, de újra létezni vágyó világ töredékiből és lenyomataiból állnak össze. Vinczellér Imre célja, hogy a képein ne csupán emlékképek lenyomatai maradjanak, hanem azok újra életszerű élménnyé váljanak. 2018-ban Művészeti Életpálya Elismerés -Díjat (EMMI) kapott, 2017 óta pedig állandó kiállítása látható a Kalocsai Képtárban.

Mérete 110 x 110 cm , olaj,vászon