Benedek Jenő - Balaton

Benedek Jenő - Balaton

Kerettel 86X66-cm .

Benedek Jenő ID. (festő, 1906–1987)

Édesapja Benedek József lakatosmester, édesanyja Németh Julianna, testvérei: József, Jolán, Miklós, Károly, István, Margit, Elek, Árpád voltak. 1925-ben érettségizett a kecskeméti Főreáliskolában. Lakatos szakmát tanult, felszabadult lakatos segédként került kapcsolatba a festészettel. 1925-1926-ban a kecskeméti művésztelepen Révész Imre irányítása alatt kezdte tanulmányait. 1926-tól egy vas- és rézbútorgyárban dolgozott napi tizennégy órában. 1927-ben nyert felvételt a Képzőművészeti Főiskolába. Mesterétől, Benkhard Ágosttól a nagybányai iskola szellemiségét vette át. Az 1930-as években (megszakítva évfolyamát a főiskolán) több tanulmányutat tett, főként Olasz- és Németországban, ahol az expresszionizmus és az olasz metafizikus festészet hatott rá. Egy ideig Berlinben élt, festésből, rajzolásból tartotta fent magát, de a főiskola befejezéséért és rajztanári diplomája megszerzéséért hazatért. 1932-ben rajztanárként dolgozott Nagykőrösön, 1933-ban Sárbogárdon, majd 1935-1938-ig Tokajban és 1938-1942-ig Csongrádon.

Az 1930-as évek végén megnősült, feleségével, Andorkó Laurával 1939-ben egy gyermekük született, ifjabb Benedek Jenő.

Első fővárosi, egyéni bemutatkozó kiállításának megnyitója 1944. március 19-én volt az Ernst Múzeumban. A Farkas István és Petrovics Elek támogatásával berendezett bemutató nagy sikerű nyitánya nem folytatódhatott, ugyanis e napon történt Magyarország német megszállása. Később a kiállított képek nagy része egy bombatalálat során megsemmisült, illetőleg több elveszett közülük.

1944-től 1953-ig a Szolnoki Művésztelepen élt, miután beválasztották a tagok közé. A művésztelep egyik jelentős egyéniségévé vált. Párhuzamosan rajzot is oktatott a szolnoki Verseghy Ferenc gimnáziumban (1947-től tagja volt a Verseghy Körnek), majd a rajztanári státus megszüntetése után egy szolnoki általános iskolában tanított.

Tagja volt az 1945-től 1949-ig létező Rippl-Rónai Társaságnak. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, többek között Csáki-Maronyák Józseffel, Csók Istvánnal, Konecsni Györggyel, Lyka Károllyal, Kodály Zoltánnal együtt.

1953-ban Budapestre költözött és a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium művésztanára lett. Itt tanított 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig. Nyaranta még néhány évig a szolnoki művésztelepen, majd később a Balatonnál, Fonyódligeten dolgozott.

Díjai:

1950 – Munkácsy Mihály-díj

1952 – Kossuth-díj

1984 – a Művészeti Alap Nívódíja

1986 – a Magyar Népköztársaság Csillagrendje