Major István festőművész 1926. április 4-én született Kisvárdán. Általános és középiskolai tanulmányait itt, és Ungváron végezte, majd 1944-ben beiratkozott a budapesti József Nádor Tudományegyetemre, általános mérnöki karra.

Ezt a szakot édesapja kívánságára választotta, azonban már ekkor erős affinitást érzett a képzőművészet iránt. Egyetemi tanulmányait a nyilas puccs és Budapest szovjet ostroma miatt meg kellett szakítania, de a háború után folytatta tanulmányait egészen 1948-ig, amikor is hírt hallván arról, hogy a kommunisták le akarják zárni az ország nyugati határait, barátjával együtt Ausztriába, majd innen tovább Németországba, Münchenbe emigrált.

Itt beiratkozott a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol az addigi affinitásának megfelelően végre professzionális szinten foglalkozhatott rajzzal és festészettel. Németországban megnősült, de mivel rendkívül erős honvágy kínozta, ezért 1956. október 22-én feleségével és gyermekeivel visszatért Magyarországra. Budapestre érkezésük másnapján kitört a forradalom. Repatriálása, valamint a forradalom és szabadságharc szovjetek általi leverése után pedagógusként dolgozott. Először a Duna-kanyarban élt, ahol megragadták művészi fantáziáját a Szőnyi István által is nagyon kedvelt zebegényi, nagymarosi és visegrádi hegyek, a táj utánozhatatlan hangulata.

A gyakran párás, felhős levegő azonban nem tett jót az egészségének, ezért úgy döntött, hogy a napfényes Alföld kellős közepére, Szegedre költözik. Itt a szegedi Tisza-part és a Szeged-környéki tanyavilág parasztembereinek tárgyi környezete és életmódja mozgatta meg alkotói fantáziáját. Néhány év után azonban engedett nagy szerelme a Balaton vonzásának és a Balaton-felvidéki Barnagon vásárolt házat és itt élt több mint egy évtizedig. Eközben a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnáziumban tanított.

Itt hódolhatott szenvedélyének, a vitorlázásnak, és a varázslatos balatoni táj vonzásában a táj ihlette hangulatban sorra festette az egyéni stílusú, párás, napfényes, fénypászmákkal tagolt, ködfátyol lebegéses balatoni tájképeit. Elmondása alapján Márffy Ödön levegős, könnyed stílusa és Egry József ugyancsak a Balaton ihlette művészete volt rá rendkívül erős hatással.

Nyugdíjba vonulása után magas szintű német nyelvtudásának birtokában úgy döntött, hogy él a rendszerváltozás után megnyílt utazási és letelepedési szabadsággal és feleségével együtt Ausztriába költözött. 1992 és 2004 között Ausztriában élt, és a Salzburg tartományban lévő Zell am See gimnáziumában tanított rajzot és képzőművészetet. 2004-ben ismét „győzött” a honvágy és visszatértek feleségével Magyarországra. A Hernád völgyében, egy bájos, apró falucskában vásároltak házat és innentől kezdve a Hernád-völgyi táj festője lett.

A művész kiállításai:

1992. Mannheim – Impressionen vom Balaton

1993. Salzburg – Impressionen vom Balaton

1996. Salzburg – Aquarelle – Kuchl – Unterberg – Balaton

1999. Salzburg – Rif

2000. Salzburg – „Impressionen”

2002. Anif – Niederalm

2005. Miskolci Ady Művelődési Ház

2008. BAK Képzőművészeti Egyesület

2016. Miskolc Művészetek Háza Kortárs Galéria – Akvarellek c. kiállítás     

2017. BAK Képzőművészeti Egyesület

A meghirdetett festmény a gyűjteményem részét képezi, és közvetlenül a most életének 93. évében járó festőművésztől származik.

A festmény adatai:

Technika: akvarell, pasztell - papír

Méret keret nélkül: 37 x 27 cm

Méret kerettel: 54 x 44 cm