Termékek
Összes kategóriában
részletes keresés

Ritkaság! Ruzicskay György – Vásárra menők című festménye – 130.


210.000 HUF 707.99 USD

Garancia: 30 nap  
Termék információk
Feltöltés ideje: 2021. május 04.
Termékkód: 3610569
Megtekintések: 51
Megfigyelők: 1
Ajánlatok: 0 ajánlat
Eladó adatai
 

Hellboy1 (456)   
Békés megye

Hitelesített felhasználó

Gyorsan válaszol az üzenetekre
Pozitív értékelések: 100%
Utolsó belépés: Ma, 08:23
Regisztráció: 2019. augusztus 03.
Az eladó eredetiként jelölte meg az alkotást, amelyre 30 nap pénzvisszafizetési garanciát vállal. Az eladó állítása szerint az eredetiséget szakértő is megerősítette.
Téma:életkép
Technika:olaj
Hordozó:vászon
Legnagyobb méret:nagy (80 cm-től)
Szignó:szignózott
Állapot:korának megfelelő
Eredetiség:eredeti
Pénzvisszafizetési garancia az eredetiségre:igen
Eredetiségét szakértő megerősítette?:igen

Eladásra kínálom Ruzicskay György (1896-1993) Vásárra menők című nagy méretű olaj/vászon festményét, amely valamikor az 1900-as évek közepe környékén készülhetett. Határozottabb színek és formák jellemezték a művész ekkori munkásságát. A művész az új irányokat követő festőművészet egyik legkiemelkedőbb reprezentánsa volt. A világ nagy részét bejárta, sok helyen élt és dolgozott, sokféle hatás és irányzat érte. Műveit szerte a világban ismerik és gyűjtik. A kép témáját a paraszti világból merítette. A művész szignója a kép jobb alsó részén található. Kétséget kizáróan eredeti alkotás. Egyszerű, fehér, minimalista, „Képcsarnokos” keretben van. A kép azonnal falra akasztható állapotban van!

Téma: életkép

Technika: olaj

Hordozó: vászon

Kora: XX. század közepe/második fele

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: Fehér „Képcsarnokos” léckeret

Méret: 80 x 60 cm (keret nélkül), 86 x 66 cm (kerettel)

Állapot: korának megfelelő

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, hogyha még van kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Amennyiben komolyan érdekli az alkotás, kérem bátran tegyen ajánlatot!

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Ruzicskay György (Szarvas, 1896. - Budapest, 1993.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész, érdemes és kiváló művész. Ruzicskay György (eredeti neve: Ruzsicska György) 1896-ban Szarvason született, négy gyermekes tehetős parasztcsalád gyermekeként. Édesapja Ruzicska János középbirtokos, édesanyja Aradi Zsófia. Ifjú éveinek történetét gimnáziumi iskolatársa, Lévay Ferenc 1965-ben írt visszaemlékezései alapján ismerjük, akit akkor már mintegy hat évtizednyi barátság fűzött a festőművészhez. Jó tanulmányi előmenetelű és szorgalmas gimnazista volt, akinek művészet iránti érdeklődése már ekkor is megnyilvánult, Szabad idejében legtöbbször csendesen rajzolt, írogatott. A gimnáziumban Boross Pál unokatestvérével megindították az Aranylapok című pár oldalas folyóiratot, melyet kézírással sokszorosítottak, s már az első számot is 31 példányban terjesztették. A folyóirat alapítását sajtórendészeti vétségként kezelték, melyért dr. Pálka Pál szolgabíró 1-1 korona bírságot szabott ki, s a tevékenység folytatása esetére két-két heti áristomot helyezett kilátásba, így a lap és a kiadóhivatal megszűnt.

Visszahúzódó természete feltehetőleg abból eredt, hogy 1908-ban édesapja váltókezességet vállalt egy később fizetőképtelen rokonáért, így a család teljes vagyonát elveszítette. A szülői házat el kellett hagyniuk, a család a falu szélére költözött a nagyszülőkhöz, így a gimnáziumi éveket nélkülözésben, a nyári szüneteket a közeli téglagyárban fizikai munkával töltötte. A család felszínen maradását jórészt édesanyjának köszönhette, aki mosást és vasalást vállalt, s napszámosmunkával gondoskodott a megélhetésről, mivel édesapja a csapások terhe alatt agyvérzést kapott. A család anyagi helyzete akkor oldódott, amikor legidősebb bátyja a gimnázium elvégzését követően segédjegyző lett a Dunántúlon, míg két másik két testvére önálló keresővé vált. Tanulmányai befejezését követően dr. Fischbein ügyvédi irodáját vezette, de festőművészi ambícióit nem adta fel. Az első világháború alatt a nagyváradi 4. Honvéd Gyalogezredben szolgált. Két testvére elesett a világháborúban, s édesapja is elhunyt korábbi, gyógyulófélben lévő betegségéhez társult, a katonafiai eleste felett érzett bánatában. A katonai szolgálat évei alatt megismerkedett Baráth Móric festőművésszel, akinek nagyváradi festőiskolájában képezte tovább magát 1919-től, majd 1922 és 1924 között a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, Ludwig Herterich tanítványaként. Itt jelentette meg a Ramesz rabszolga és Amon Hertwebecht énekesnő történetéről szóló albumát, melynek szövegét és illusztrációit is maga készítette. Elsajátította a freskó- és rézkarckészítés technikáit is. Tanulmányait a "vöröshajú nő" című képével zárta le. Ezt követően visszatért hazájába, s elkészítette Molnár Béla ornitológus, szarvasi tanár mellszobrát. Első önálló kiállítását 1924-ben Nagyváradon rendezte, bemutatkozott szülővárosában is, ahol később a művelődési élet szervezésében is meghatározó szerepet játszott. 1925-ben több hónapos itáliai tanulmányutat tett, ahol velencei, firenzei, római tartózkodást követően Nápolyt és Palermót is meglátogatta. 1926. őszén franciaországi tanulmányutat tett, majd Szarvason és Nagyváradon dolgozott. 1929-ben megfestette a Szarvasi Luther Árvaház épületében található hármas falfreskót. A freskók Husz János megégetését, Luther Márton 95 tételének kiszögezését, valamint a magyar gályarabokat ábrázolják. Budapesten telepedett le, de gyakran visszatért szülővárosába, Szarvasra is, amelynek története mindvégig inspiráló forrást jelentett számára. Feleségül vette Horváth Etelkát, aki életévégéig hű társa volt. Budapesten a Kmetty utca 19. számú ház műteremlakásában éltek. 1944. március 19-én, Magyarország német megszállásának napján találkozott Révész Imre mérnökkel, aki épp aznap szabadult 3 éves politikai börtönbüntetéséből, s akit még nagyváradi éveiből ismert. Negyedik emeleti műteremlakásában bújtatta, majd az idő múlásával másokat is befogadott, így a lakás szűknek bizonyult. Ezután a műteremlakás feletti padlásteret alakították ki menhellyé, s a padlásfeljáratot csapóajtóval látták el. A csapóajtó elrejtése érdekében a művész nagy méretű vásznat helyezett állványra, így a műterembe esetenként betévedő látogató elől a padlásfeljárót a kereszten szenvedő Krisztust ábrázoló készülőfélben lévő festmény fogadta. A bújtatottak túléléséhez elengedhetetlen élelmiszert a szűkös lehetőségek mellett is a közelben lévő kifőzdéből 10-12 adag étel biztosította, melyet a jóindulatú szomszédok hallgatólagos egyetértésével a művész felesége naponta hozott és osztott szét. Így valamennyi bújtatott személy túlélte Budapest megszállását és ostromát. A házaspárnak köszönhetően menekült meg többek között Baráth-Bihari Klára, Szenczi Sándor, Szőllősi György, a hattagú Hoffman család, a Deák házaspár és a Beder fivérek. Embermentő tevékenységéért Ruzicskay Györgyöt 1978-ban a Jad Vasem - a Holokauszt Áldozatainak és Hőseinek Izraeli Emlékhatósága - a „Világ Igaza” kitüntetésben részesítette. Az 1950-es évek második felétől hosszabb időt töltött külföldön, s több külföldi kiállításon állították ki képeit. 1957-ben részt vesz a Salon D'Autumne kiállításon Párizsban, 1958-ban a Les Grands et les Jeunnes d'Aujourd'hui kiállításon Cannes-ban és Párizsban, ezek a kiállítások indítják el nemzetközi karrierjét. Ezt követően kiállít Edinbourghban (1959), New Yorkban és Glasgowban (1959), Amszterdamban (1960) Vallaurisban (1963), Poitiersben (1965), a kanadai Brock Egyetemen 1959-ben "Vitalitás" című rajzsorozatával megnyeri a Grand Prix International de la Peinture díj II fokozatát, 1961-ben a "Fény a városban" című képével a díj I. fokozatát. Jelentős művei közé tartozott a csömöri evangélikus templomot díszítő falfestménye. A falfestmény a főváros körüli harcok során megsérült, ma már nem tekinthető meg. A szarvasi közösség 1960-ban alkotóházzal, majd 1973-ban a Ruzicskay-gyűjteménynek helyet adó múzeummal tisztelte meg. A művész 1975 óta Szarvas díszpolgára. Életművének java részét szülővárosának adományozta; volt műterme ma a közönség részére nyitva tartó Ruzicskay György Alkotóház a szarvasi Erzsébet-ligetben.

Művek:

· Amon Hertwebecht. München 1922.

· Szerelemkereső. 108 rajz a szerző írásaival. Sonnenfeld Adolf Rt. Grafikai Műhelyeiben, 1935, Oradea - Nagyvárad.

· Világosság. Rajzsorozat, 1936.

· Liszt album. Rajzsorozat, 1938.

· Tessedik Sámuel élete. Szarvas, 1970, 141 old.

· Fantasztikus utazás. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1978,

· Gyula várának krónikája. Rajzsorozat, 1981.

· Fantasztikus utazás II. Rajzsorozat, 1981

· Amon Hertwebecht. Petőfi Nyomda és Szarvas Város Tanácsa közös kiadása, Szarvas, 1982.

· Rajzsorozat Arany János Toldijához. Szarvas, 2010, 86 old.

Elismerései:

· 1959: Honorable Mention, Special Mention elismerés, Nemzetközi illusztrációs kiállítás, Edinburgh; II. Grand Prix, X. Grand Prix International de Peinture de Dauville;

· 1960: I. Grand Prix, XII. Grand Prix International de Peinture de Dauville;

· 1973: Munkácsy Mihály-díj;

· 1976: Érdemes művész;

· 1982: Kiváló művész;

· 1986: a Magyar Népköztársaság Zászlórendje.

Egyéni kiállításai

· 1945. Arad, Temesvár, Nagyvárad

· 1947. A munka himnusza, Szalmássy Galéria, Budapest

· 1959. Magyar Intézet, Párizs

· 1965. Pitiers

· 1966. Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt.)

· 1967. Galerie de Saxe, Párizs

· 1968. Szarvas, Békéscsaba

· 1969. Brock Egyetem, USA

· 1975. Biológiai Intézet, Szeged

· 1976. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (gyűjt.)

· 1978. Dürer Terem, Budapest, Gyula

· 1980. Iskolai Galéria, Budapest; Tessedik Sámuel Múzeum, Szarvas

· 1986. Pozsony, Poprád, Eger, Nyíregyháza

· 1987. Békéscsaba, Szarvas

Válogatott csoportos kiállítások:

· 1957. Salon d'Automne, Párizs

· 1958. Les Grands et les Jeunes d'Aujourd'hui, Cannes • Musée d'Art Modern, Párizs

· 1959. Nemzetközi illusztrációs kiállítás, Edinburgh

· 1959. Díjnyertesek kiállítása, New York, Glasgow

· 1959. Salon d'Automne, Párizs

· 1960. A Grand Prix nyerteseinek kiállítása, Amszterdam

· 1961. Salone d'Automne, Párizs

· 1963. Peinture Lumiere, Vallauris

1919-től Baráth Móric nagyváradi festőiskolájában képezte magát, majd 1921-1924 között a Müncheni Akadémián tanult H. Groeblernél és L. Hertereichnél, látogatta a kortárs törekvésekhez közelebb álló Hoffman Schule előadásait is. 1959: Honorable Mention, Special Mention elismerés, Nemzetközi illusztrációs kiállítás, Edinburgh; II. Grand Prix, X. Grand Prix International de Peinture de Dauville; 1960: I. Grand Prix, XII. Grand Prix International de Peinture de Dauville; 1973: Munkácsy-díj; 1976: érdemes művész; 1982: kiváló művész; 1986: a Magyar Népköztársaság Zászlórendje. Első önálló kiállítását 1924-ben Nagyváradon rendezte, bemutatkozott szülővárosában is, ahol később a művelődési élet szervezésében is meghatározó szerepet játszott. 1925-ben itáliai, 1927-ben franciaországi tanulmányutat tett, majd Szarvason és Nagyváradon dolgozott. 1939-ben nagyobb műegyüttest készített Százhalombattán, de gyakran visszatért szülővárosába, Szarvasra is, amelynek története mindvégig inspiráló forrást jelentett számára. Az 50-es évek második felétől sokat utazott, hosszabb időt töltött Párizsban, ahol a díjak és a kritikai fogadtatás szerint jelentős szakmai és közönségsikert ért el. A szarvasi közösség 1960-ban alkotóházzal, majd 1973-ban a Ruzicskay-gyűjteménynek helyet adó múzeummal tisztelte meg. 1927-1928-ban készült egyik fő műve, a Szerelemkereső 112 lapos rajzsorozata (1935-ben jelent meg Nagyváradon). Luther Márton munkásságához kötődő, egész falat betöltő freskóját a szarvasi volt Árvaház díszterme őrzi. A 30-as években szimbolikus látásmódú, expresszív festményeket és grafikai sorozatokat készített, a gép és az ember kapcsolata, az ipari fejlődésben rejlő ellentmondások, a fizikai és szellemi erők drámai összeütközése foglalkoztatta. 1936-ban Világosság címmel tette közzé új, huszonhét krétarajzot tartalmazó, háborúellenes mappáját. Az Est-lapokban publikált rajzaiban a munkásság helyzetével, a korszak égető társadalmi problémáival foglalkozott. 1938-ban látott napvilágot nyolc litografált lapból álló Liszt-albuma. 1945 utáni művein korábbi expresszív, dinamikus fogalmazásmódját líraibb szemléletmód váltotta föl, témái között egyre gyakrabban bukkantak föl a szülőföld motívumai, jellegzetes arcai, alakjai, mintegy előtanulmányt jelentve későbbi két nagy albumához, amelyekben a XIX. század elején Szarvas és az ország mezőgazdaságát gyökeresen átalakító Tessedik Sámuel küzdelmes életét (megjelent 1970-ben), ill. Gyula várának krónikáját dolgozta föl. Az 50-es években rajzolta meg az 1000 lapos Fantasztikus utazást (első része 1978-ban, a második 1981-ben jelent meg). A szarvasi Erzsébet-ligetben lévő műteremben a természet tanulmányozása vezette a Biofestészet elméletének kidolgozásához, a természet és az ember harmonikus kapcsolatának igenlésén alapuló törekvés manifesztumát a Művészet c. folyóirat 1966. júniusi számában publikálta. Életművének java részét szülővárosának adományozta; volt műterme ma a közönség részére nyitva tartó emlékház.

Ruzicskay György (eredeti neve: Ruzicska György) az új irányokat követő festőművészet egyik legkiemelkedőbb reprezentánsa volt. Témái: az alkotás, a termelés, a mozgás, a gép ás az ember viszonya. Pasztelljei és olajfestményei lenyűgöző erőt és életet árasztanak, színei gyönyörűek és mesések. Amit velük kifejezett, az már nem csak festészet, hanem iskola. Kirugaszkodás a formák. s régi iskolák avult vonalvezetésének gúzsából. Az ösztönös absztrakciótól kezdve, a mai ún. biofestészetig úgyszólván minden formai lehetőséget is kiaknázott. Hol klasszikus példák nyomán járt, hol expresszionista közlésmódhoz folyamodott, máskor pedig egyes absztrakt kompozíciói szürrealizmusba hajlottak.

A háború tüzei elcsitultak, Európában csend lett. A leszerelt, a festészet garádicsán feljebb jutott katona, Ruzicskay György festő újra itthon volt, ismét a családja körében, Szarvason. De most már nemcsak kis környezetét, hanem szülőhelyét is szűknek érzi. Elvágyódik, érett fejjel szeretné látni a világot. Vágya teljesül. mert a kiállítás kapcsán megismert nagyváradi jóbarátok lehetővé teszik, hogy új művésztársuk elzarándokolhasson a piktorok Mekkájába, Münchenbe. Üres zsebbel, kevés német nyelvtudással indult el a kor legjelentősebb képzőművészeti központjába. Akadémiai "belépőjét" egy remekbe sikerült szakállas férfiportré képezte. Elmondani nem lehet azt az érzést. amit a festőművész-jelölt átélt akadémiai felvételekor. Ruzicskay Herterich professzorhoz került. A professzor az impresszionizmus híve volt és növendékeit a színek értékelésére és a természet képszerkesztés mesterfogásaira oktatta. Tolmács nélkül a tanár és tanuló viszonya nagyon különleges volt. Érintkezésük rajzzal, színnel, vagy mimikával jutott kifejezésre. Három havi képzés után a tanuló különös produkcióval lepte meg mesterét: egy rajzból és szövegből összeszőtt regénnyel, melyben Ámon egyiptomi énekesnő meséjét nyújtotta át a professzornak (1923). A történet önéletrajzi elemekkel van átszőve. Az Ámon c. képregény bejárta az egész müncheni festőakadémiát. Azok, akik a rajz tudósai voltak, a képregényt tüneménynek tekintették. Szerintük a rajzok már nem a növendék, hanem egy kész mester alkotásai. Müncheni tartózkodása két jelentős eseménnyel zárult: a festő kivetíti és egyben le is zárja első grafikai rnodorát, mely finoman és dekoratívan használt kontúrrajz. A másik: fölveti s egyben meg is oldja első festői problémáját - tömeg és mozgás. A "Lovas csata", a "Levétel a Keresztről" és az "Utolsó ítélet" ennek a korszaknak a zárókövei. Új probléma: a szín. Erre pedig számára csakis egyetlen ország adhatott választ: Itália, melynek az első állomása Velence volt. A színek városában tanulmányozza és csodálja Tintoretto ás Tizian remekeit, miközben hasonlóságokat vél felfedezni a két zseniális festő és a festőművészet birodalmában, a felfedező úton lévő ifjú magyar piktor színakkordjai között. Néhány hónap elteltével irány tovább: következik az örök város, Róma. Itt találkozik Michelangelo remekeivel, melyek közül legnagyobb benyomást az "Utolsó ítélet" s a „Sixtus-kápolna” kompozíciója tett rá. Ebben az időszakban találkozik össze a Római Amerikai Intézet igazgatójával, Lipinszkyvel. A lelkes műbarát Ruzicskayt egész galériájával együtt Amerikába szeretné vinni. Az amerikai út csábítja, de haza is vágyódik, szeretné megmutatni az otthoniaknak hová fejlődött. Néhány napi várakozás után megadja válaszát: hazafelé indul. Budapestre érkezve, baloldali érzelme a munkások közé sodorja. Járja a metropolist, annak gyárait, kikötőit, építkezéseit, emberi forgatagát és az ezeket övező szántóföldeket. Aztán csordulásig megrakott élménnyel, félévre visszavonul a világtól és megalkotja szemléletének eleddig legteljesebb szintézisét, a 108 rajzból álló rajz-drámáját, a Szerelemkereső-t (1927). A „Szerelemkereső” a kor úgyszólván minden megjelenítési lehetőségét tömör egységbe foglalja. Jelbeszéd ez, de szándékosan átlátszó, hogy mindenki megértse: a dantei vízió az elkövetkező végítéletet, egy düledező világ omlását s az új ember, az új rend, teljes szabadság vágyának érkezését jósolja. A sorozat drámai hatását, eleven erejét Ruzicskay ki is próbálta, amikor Nagyváradon és Budapesten vetítés formájában a közönség elé vitte (1937). Az ezidőben, a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítása, már az újabb, magasabb festi síkon állítja elénk a művészt. Témája: a modern élet, a géppel, villamossággal, gőzturbinákkal, vasúti sínekkel, hidakkal és kültelki nyomorral társult világ. A metropolis zaklatott életének ábrázolásában valahogy zajlik már a kataklizma megérzése is: „Vasúti szerencsétlenség” „Egymásnak rohanó járművek”. Ha tájat festett, beleálmodta a cselekvő, a természetátalakító embert. Nem véletlen, hogy André Salmon híres francia költő és kritikus századunk legjobbjai közé sorolta. Mindezek után mi következhetett, ismét külföld: Párizs, a Szajna-part. Az 1930-as évek Párizsa már nem jelentette azt a határozott és egyirányú ösztönzést, amit a nagy impresszionisták idején, vagy még a századfordulói magyar „zarándoklatok” éveiben képviselt. A párizsi piktorok is, érthetően számtalan irányban keresték a művészet kibontakozását. Itt lngres száraz, korrekt rajzvonala hódított, ott Delacroix sértő festőisége hóditott, megint mások Picasso ismeretlen dimenziói felé kanyarodtak el és voltak akik a Tahiti-i remetére esküdtek. A hatalmas világváros - a vakító fények és a pokoli sötétség diszharmóniájának élményében - megmozgatja a művész alkotó fantáziáját. Ráeszmél, hogy párizsi barangolásai során szerzett benyomásoknak a Duna-partján látottak csak titánrengései annak, amit Párizsban teljes nagyságukban, in natura, figyelhetett meg. Itt a Renault- és Citroen telepek árnyékában látja meg először a munka milliós tömegeit, s itt az „Ékszerész utca” ragyogásában pillantja meg a jelenkor trónnélküli királyait, a pénz igazi fejedelmeit.

Párizsból hazajőve, Ruzicskay a világváros nagy tanulságait veszi ceruzahegyre. Egész sorozatot szentel a kenyérért kilincselö munkanélküliségnek. Grafikai művei az Est-lapok hasábjain jelennek meg: „Ember és világválság” (1932). A grafikai lapok közül jónéhány bejárta az egész világot. A rotációs gépek még ontották utolsó rajzait, a Válság-sorozatának befejező grafikáit, amikor a festő útnak indul Szarvas felé. A világváros modern problémáit már kiismerte - most a falun a sor. Az otthoni embereket is meg akarta figyelni alaposabban, hisz szülőhelyét annak idején csak a gyermek szemével nézte. Friss benyomásokat keres: vajon a válság hullámai elérték-e a szarvasi határt. Ruzicskay előbb csak modelleket keresett a népe között. A földmunkás mozdulatai mozgatták meg először fantáziáját s a szívós fagyökérhez hasonló paraszti izmok (Munkástanulmányok). Később már kevésbé érdekelte a szarvasi nép külsőséges, látható világa. A paraszti koponyában születő gondolat kezdte érdekelni. Az emberekkel való közvetlen kapcsolata, baráti viszonya egy kulturális körré fejlődött. Verseltek, énekeltek, színi előadásokat tartottak. Megalakította a szarvasi Dalkart, melynek művészeti vezetője is lett. Ezt a haladó szellemű egyesületet irányította meghurcoltatásáig. Szigorú parancsra, mint forradalmi gondolatokat magában hordó festőnek távozni kellett Szarvasról. Még benne élt a „Szarvasi Forradalom” lángja, amikor pesti műtermében munkához látott. Új „Ecce Homo”-t festett(1932). Ezen a képen az ember, Jézus valóban az ácsmester fia. Sajnos a kép a kiállításon meg nem értést, sőt kemény ellenhatást váltott ki, minek következtében a festőnek emigrációba kellett vonulnia. Elindult Ady városa, Nagyvárad felé. Ruzicskay a vándor, aki megjárta Németország, Itália ás Párizs művészeti gócait - úgy érzi - Nagyváradon találja meg az igazi otthont. Rendületlenül dolgozik, műterme zsúfolásig megtelt új képekkel. Új hang megint: realizmus és optimizmus összecsengése. Elfordul a jelentől és jövő emberét vetíti a vászonra. Színeit felerősíti, vonalai markánsabbak lesznek. Több sikeres kiállítását Budapest követi, de rövid idő elteltével innen elvándorol. Fejében és ecsetjeiben már megszületett az új téma: egybefoglalni a sötéten látást a jövő optimizmusával. Ezt a gondolatot valósítja meg a Világosság felé c. rajzsorozata (1936). Irány, Hollandia - Rotterdam. Hollandiában szép sikereket ért el, különösen Amsterdamban és Utrechtben. Városképei, tengerparti tájai, valamint a biblikus témájú „Teremtés”- sorozata. Ez utóbbi nagyrésze kinn maradt, műgyűjtők vásárolták meg. A festő telve volt dicsőséggel, örömmel, amikor műtermét vasgárdisták lepték meg és valamennyi fellelhető képét máglyába rakva elégették. Művészbarátai közül néhányan koncentrációs táborba kerültek, mások a bombázás áldozatai lettek. Ezek lesújtó hatására Ruzicskay visszavonul a nyilvánosság elől. Nem állít ki, és nem fogad senkit a műtermében. Padlása egyre-másra az üldözöttek menedékévé válik. Mégis ecsetet fog, mert tudja, hogy a katonacsizmák ütemes zaja mögött, már kibontakozik a szabadság ezerszínű víziója. Elcsendesedik Európa, a művész elhagyja Hollandiát, irány Magyarország fővárosa, a romba dőlt Budapest. A művészek vándorúton töltik életük javarészét. Ruzicskay György is végigjárta a nagy zarándokutat: München, Drezda, Berlin -vissza haza -‚ majd Firenze, Róma, Siene.Arivi, Arezzo -‚ ismét a hazai táj -‚ aztán Párizs, Brüsszel, Antwerpen, Ultrecht, Rotterdam -‚ megint a haza - Budapest és Szarvas. Eljutott még Amerikába, Spanyolországba, Romániába is, és talán nyomon sem lehet követni állomáshelyeit. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy az egész világon megfordult. A világ különböző városaiban aratott sikert rajzaival és festményeivel. A budapesti Nemzeti Galéria 1942-ben mutatta be életművének önálló tárlatát. A nemzetközi és a hazai művészvilág rangos kitüntetésekben részesítette Ruzicskay Györgyöt, akárcsak a magyar állam. Egyszer azt mondta a nagy művész: „Az élet rövid, a művészet örök.” Ruzicskay a háborút követően tovább alkotott. Sok országot bejárva általában Budapest, Párizs és Szarvas között osztotta meg az életét. Szülővárosa 1960-ban létesített számára sz Erzsébet ligetben egy tágas műteremmel ellátott alkotóházat, amely a mester néprajzi gyűjteményének is helyet adva, kiállításként is rendelkezésre állt az érdeklődőknek. A művész 1975 óta Szarvas díszpolgára. Ruzicskay Györgyöt 1978-ban a Yad Vashem a Világ Igaza címmel tüntette ki. Ruzicskay Gyöirgy Munkácsy-díjas érdemes művész szinte felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti alkotást hagyott maga után. Élete összeforrt a festészettel: Teljes és igaz ember volt. Szinte haláláig dolgozott 1993. január 31-én hullt ki az ecset a kezéből. A szarvasi Ótemetőben nyugszik kedves hitvese, Etelka néni mellett.

Garanciális feltételek

Garancia: 30 nap  

Fizetési opciók

Banki előre utalás
Készpénz

Szállítási opciók

Szállítás innen: Magyarország
Személyes átvételGyula
Egyéb4000 - 8000 HUF
Külföldi szállítás
Az eladó ezt a terméket nem szállítja külföldre.


Mások ezeket keresték még