Eladó Kossuth- és Munkácsy-díjas id. Benedek Jenő: Szolnoki Tisza-part olajvászon festménye

Eladó id. Benedek Jenő / Szolnoki Tisza-part című, 60*80 cm, olajvászon festménye. Jelezve jobbra lent. A fotón a keret csak illusztráció, nem része az eladásnak. A festmény a közelmúltban szakszerű tisztításon esett át. A kép az 50-es évek elején készült. A megadott postai díj tájékoztató jellegű.

Id. Benedek Jenő (Kecskemét, 1906 - 1987, Budapest): Festő. Első mestere a kecskeméti művésztelepen Révész Imre volt, majd a Képzőművészeti Főiskolán Benkhard Ágost irányításával képezte magát 1927-1932-ig. Hosszabb tanulmányutat tett Olaszországba és Németországba, amely nagy hatással volt művészetére. 1944-től Szolnokon tanított, és az ottani művésztelepen dolgozott. 1953-tól a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt. Egyéni kiállításai voltak a fővárosban (Ernst Múzeum, Fényes Adolf Terem, Nemzeti Szalon) és vidéken (Pécs, Kecskemét, Szolnok) és csoportos tárlatok (Ernst Múzeum, Nemzeti Szalon, Műcsarnok, Szolnok, Párizs, Antwerpen, Helsinki, Frankfurt). Munkásságáért Munkácsy-díjat és Kossuth-díjat kapott. Művei közül a Magyar Nemzeti Galériában is többet őriz.

Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Révész Imre, Benkhard Ágost. 1950: Munkácsy-díj; 1952: Kossuth-díj; 1984: a Művészeti Alap Nívódíja; 1986: a Magyar Népköztársaság Csillagrendje. A szolnoki művésztelepen élt 1944-től 53-ig. 1953-tól nyugalomba vonulásáig, 1966-ig a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt. Festői szemléletét alapvetően meghatározta a mesterétől, Benkhard Ágosttól átvett nagybányai szellemiség, és bizonyos mértékig a kompozíciók életképszerű gazdagítása. Hosszabb németországi és olaszországi tanulmányútjain megismerte és festői munkamódszerébe beépítette az expresszionizmus festékkezelését és a novecento neoklasszicista kiegyensúlyozottságát, de hatott rá az olasz metafizikus festészet is, bár inkább a képszerkesztésben, mint gondolatiságában. A 30-as, 40-es években egyszerűbb figurális és tájképeket készített (Vöröshajú akt c. festményét 1930-ban a Szinyei Társaság kiállításán kitüntető oklevéllel jutalmazták). A festői felfogásából következően szakmai engedmények nélkül festett szocialista-realista tematikájú kompozíciókat (A magyar katona a szabadságért című tárlatra egy öreg és egy fiatal partizánt ábrázoló képet festett, lesállásban, meglepő perspektivikus rövidülésbe szerkesztve a két figurát). A 60-as években színskálája keményebb, kontrasztosabb lett, a realista tónusokat és reflexeket egy hidegebb árnyalatú, szigorúbban szerkesztett festészettel váltotta föl; mintegy újból eszköztárába vonva a neoklasszicista és expresszív elemeket. Élete utolsó éveiben sokalakos, szürrealisztikus hangulatú, néhány apró színkontraszttal élénkített, de naturális látványt nyújtó tájképekkel jelentkezett.

Eredetiségére örök pénzvisszafizetési garanciát vállalok!