Sassy Attila (1880-1967) szénrajz

Eladó a fotókon látható Sassy Attila szénrajz.

Mérete:

45x38cm keretezve,

21,5x30,5cm keret nélkül

Sassy Attila Elemér (Sassy-Szabó Attila, művésznevén Aiglon) (Miskolc,[1880. október 17. – Budapest, 1967. október 11.) magyar festőművész, grafikus.

Szülei Sassy Árpád és Szirmay Terézia voltak,[5] bátyja Sassy Csaba költő, újságíró volt. Apai ágon a nemes Sassi Szabó családleszármazottja volt. 1898-ban Budapesten Ferenczy Károly magániskolájában kezdte művészi tanulmányait. Párizsban Anton Ažbe művésziskolájában tanult, 1904-ben Münchenbe utazott. 1905-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1906-ban visszatért Miskolcra, ahol a Kaffka Margit körül csoportosuló művésztársaság tagja lett, és illusztrálta Kaffka Ópium-álmok című kötetét. Neve ezzel vált országosan ismertté. A miskolci festők tárlatán 1905-ben mutatkozott be, és többek között Kaffka Margit is meleg szavakkal méltatta képeit. 1906-ban Münchenbe, majd Párizsba utazott; a Julian Akadémia hallgatója lett; itt Jean-Paul Laurensés Lucien Simon oktatta. 1908-ban Budapestreköltözött, és a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károlynál szobrászatot tanult. Kiállított Párizsban, majd 1910-ben a budapesti Művészházban tartott kiállítása is sikert hozott számára. 1910-ben Miskolcon is kiállított, a több mint száz alkotást bemutató tárlatot a Lévay József Közművelődési és Múzeum Egyesület rendezte. Az 1917-es, a Művészházban bemutatott Krisztus sírbatétele című festményével elnyerte Lánczy Leó 500 koronás díját.

Tíz évig élt Pesterzsébeten, de nem tudta megszeretni a környezetet, a tájat. Később közös műterme volt az Ilona-lépcsőnél Medgyessy Ferenccel, majd az Alkotás, az Orlay, az Abonyi, a Mária és a Nádor utcában lakott, végül visszatért a Mária utcába. Változatos technikákat alkalmazott, készített olajképeket, szén- és tusrajzokat, temperákat, pasztellképeket, karikatúrákat ismert barátairól, írókról, művészekről, és még az alkalmazott grafikában is alkotott: nívós borcímkéket rajzolt, illetve tervezett. Témái is igen változatosak: szívesen készített aktokat, portrékat, önarcképeket, tájképeket, csendéleteket, szimbolikus és bibliai témájú táblaképeket. Utolsó kiállítása 1943-ban volt. 1963-ban a miskolci Herman Ottó Múzeumnak ajándékozta 37 festményét és számos grafikáját.