Popper Péter nyitotta meg Ilyés Márta kiállítását 1996-ban a belvárosi Támaszpont Galériában. A béke vándora ezen a kiállításon került először a közönség elé. Popper még a megnyitó előtt elbeszélgetett Mártával, és a következőt mondta: "Ezzel a képpel én is szívesen együtt élnék.". Azt terveztük, ha megírja az ígért könyvét Ilyés Mártáról, akkor Márta neki ajándékozza a festményt. Korai haláluk miatt erre már nem kerülhetett sor.

Ennek a kompozíciónak több előzménye is létezik. Az első a "Galambok" című 1979-ben készült, aztán 1995 elején megszületett "A béke színei ". Ebben az időben kezdte el "kockás" korszakát Ilyés Márta. Ezek a képek a Ilyés Márta oldalán a "béke színei" galériában megtekinthetők. " A béke vándora" aktualitását a jugoszláviai borzalmak adták. Ilyés Mártában mindig erősen élt a békevágy, a tolerancia az emberek származása, vallása tekintetében. Elég a festményt türelmesen szemlélni, mert legalább annyi figyelmet érdemelne, mint a közhelyesen „titokzatos mosolyú” Gioconda. Ilyés Márta "béke követe" mintha egy templom színes üvegablaka mögül nézne ránk, de ez a templom nem ember által létrehozott építmény, hanem az anyatermészet része, ahol növény, madár és ember békés szimbiózisban tud létezni. A szemek maguk elé néznek, csendesen sugallják, hogy mi is nézzünk magunkba. Az ablak zárt és nyitott egyszerre. Annyira hatolhatunk át rajta, amennyire képesek vagyunk magunkban elmélyedni. A sietős ember előtt becsukódik.

A festmény olaj, farost, színezett, 5cm vastag fa keretben, amelyen folytatódnak a kép árnyalatai, ennek mérete: 114x56 cm. A szignó a bal alsó sarkában található.