0T186 MTI fotó A kápolnai 1849-es emlékműnél 1992

Régi, hibátlan állapotú, az MTI Képes Híradó gyűjteményéből származó fekete-fehér fénykép, melyen az 1849-es kápolnai csata megemlékezése látható 1992-ben. A fotót H. Szabó Sándor készítette.

A kép alján felirat:
KÉPOLNA: A TÖRTÉNELMI HELYSZÍNEN A TAVASZI HADJÁRATRA EMLÉKEZTEK.
XXXIII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM
MTI FOTÓ: H. SZABÓ SÁNDOR

Szélesség: 18.5 cm

Magasság: 27 cm

Súly: 0.008 kg

Tavaszi hadjárat

[bevezető szerkesztése]

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jump to navigationJump to search

Tavaszi hadjárat

1848–49-es forradalom és szabadságharc

Tavaszi hadjárat a főhadszíntéren

Dátum

1849. április - 1849. május

Helyszín

Magyar Királyság

Eredmény

Magyar győzelem

Terület-
változások

A magyar haderő a Tisza-Maros vonaláról a Vág és a Rába vonaláig jut, Erdélybőlkiszorulnak a cs. kir. és orosz csapatok, csak az érchegységifelkelés és Gyulafehérvár vára tarja magát, a Délvidék a Titeli-fennsík, Arad és Temesvár kivételével magyar kézre kerül.

[kinyit]Harcoló felek

Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.

[kinyit]Parancsnokok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.

A tavaszi hadjárat a főhadszíntéren 1849. április 2-ától május 21-éig tartott, melynek során a magyar honvédseregóriási, ám nem teljes katonai sikert ért el. A terv a császári csapatok bekerítése[1] és Komárom felmentése volt, a mellékhadszíntereken pedig Erdély felszabadítása és a Délvidék elfoglalása.

Tartalomjegyzék

  [elrejtés] 

• 1Előzmények
  • 1.1Előzmények a főhadszíntéri hadműveleteknél
  • 1.2Előzmények az erdélyi hadműveleteknél
  • 1.3Előzmények a délvidéki hadműveleteknél
• 2Hadműveletek a főhadszíntéren
  • 2.1A hadjárat első szakasza
    • 2.1.1Haditerv
    • 2.1.2A Tápiótól Isaszegig
  • 2.2A hadjárat második szakasza
    • 2.2.1Az új haditerv
    • 2.2.2Komárom felmentése
  • 2.3Budavár bevétele
• 3Hadműveletek Erdélyben
  • 3.1A császári és orosz csapatok kiszorítása Erdélyből
  • 3.2Havasi hadjárat 1849 tavaszán
  • 3.3Déva és Gyulafehérvár ostroma
    • 3.3.1Déva ostroma
    • 3.3.2Gyulafehérvár ostroma
• 4Hadműveletek Délvidéken
  • 4.1A Bácska megtisztítása
  • 4.2A Bánát megtisztítása
• 5A hadjárat mérlege
• 6Lásd még
• 7Jegyzetek
• 8Külső hivatkozások
• 9Források

 Előzmények[szerkesztés]

 Előzmények a főhadszíntéri hadműveleteknél[szerkesztés]

A honvéd fősereg támadásához több mint egy hónapot kellett várni a kápolnai csata után, ugyanakkor szerencsére a császáriak sem indítottak komolyabb támadást a Tisza-vonal ellen. A március ugyan a fősereg támadása szempontjából elvesztegetett hónapnak tűnik, azonban a későbbiek szempontjából nagy jelentőséggel bírt a győztes második szolnoki és losonci ütközet.

A magyar támadás késedelmének elsődleges oka a fővezéri poszt körül kialakult válság volt. A kápolnai csata után Henryk Dembińskinek távoznia kellett a fővezéri posztról, ezért először a nagy szakmai tudású Vetter Antal (március 1.), majd ennek emberi összeférhetetlensége[2] és betegsége miatt Görgei Artúr (március 31.) került a seregek élére. Görgeit támogatta az I. hadtest parancsnoka, Klapka György is; a körülmények is éppen ekkor értek meg a támadásra: Windisch-Grätz teljes bizonytalanságban volt a magyar csapatok hollétét és erejét illetően, ráadásul a Losoncot bevevő Beniczky Lajos különítményét legalábbis hadosztálynak képzelte, ezért támadást várt a Felvidéken is.

 Előzmények az erdélyi hadműveleteknél[szerkesztés]

Bem József erdélyi hadműveletei

Erdélyben a szép győzelmek és a súlyos vereségek csaknem hetente váltogatták egymást, mióta a lengyel származású Bem József lett az erdélyi magyar haderő főparancsnoka. Még decemberben felszabadított Észak-Erdélyt, helyreállította a kapcsolatot a Székelyfölddel, Urban ezredest kiszorította Bukovinába, és újoncozást kezdett a visszafoglalt területeken.

Ezután a cs.-kir. erdélyi főhadparancsnokkal, Puchner Antallal került szembe, itt azonban igencsak váltakozó teljesítményt nyújtott. Gálfalvánál még győzelmet aratott. Ezután a császári csapatok demoralizáltságára építve Nagyszeben ellen indult. A város ellen indított első támadása vereséggel végződött. Ekkor Szelindekre vonult. Miután ott visszaverte a császári erők támadását, a jobban védhető Vízaknára vonult vissza. Ekkor megosztotta erőit: egy hadoszlopot a Székelyföld biztosítására küldött, egy dandárt pedig Dévára, hogy a Magyarországról érkező erősítéssel felvehesse a kapcsolatot. Vízaknánál így mindössze 4000 embere szállt szembe Puchner túlerőben lévő seregével, amely számíthatott Bem hátában a gyulafehérvári vár védőire, és a román népfelkelés kb. 5000 emberére is. Bem katasztrofális, csaknem megsemmisítő vereséget szenvedett, majd az Erdélyből Magyarországra vezető út utolsó, jól védhető pontjára, Piskire vonult serege maradékával. Ekkor azonban csatlakoztak hozzá a magyarországi erősítések, és február 9-én már győzelmet aratott a piski ütközetben. Február 18-án Urban betört Erdélybe, és szétverte Riczkó Károly különítményét. Bem a segítségére sietett, és Urbant ismét visszaszorította Bukovinába.

Forrás: wikipédia.hu