Tibeti ezüstötvözetes antik ópium pipa füstöltőtartó vörös jáde golyóval

Hol van hát vége a legendának, és hol kezdődik az ópium igaz története ? Nehéz volna ezt megmondani. Egy bizonyos, az ember megismerte az apró kis máktokot, ez évszázadokon át adott enyhülést sok-sok földi kínra, de ugyanakkor hallatlan szerencsétlenséget is zúdított az emberek millióira.

Az ősi mondák szerint a kultikus célokat szolgáló növényeket, elkészítési módjukat az istenek fedték fel a kiválasztott halandók (papok, varázslók) előtt. Így nyújtva ki segítő kezüket, hogy kiemeljék az embereket a hétköznapok gondjaiból, s az álom és az extázis világának segítségével közelebb vigyék őket az éghez, az istenek világához

Valamennyi kábítószerként használatos növény, de különösen a máktej, útjának kezdetét sok tekintetben még ma is homály fedi. Sem a mák tejnedve, sem más gyógynövényből készített varázsszer esetében még utalást sem találunk arra, hogy hogyan is ismerték fel hatásukat. Azt sem tudjuk, hogyan ismerték meg helyes, tehát hatékony formában történő elkészítésük módját, hogyan ismerték fel veszélyeiket, hogyan találtak rá a helyes adagolásra

Mai tudásunk szerint a legvalószínűbb, hogy ösztönösen, tapasztalati úton jutottak el a különböző szerekhez, az állatok szokásait is figyelve. Ezeknek a növényeknek a megismerése egyáltalán nem kis dolog. Biztos, hogy kitűnő megfigyelőképesség, jó logikai készség kellett hozzá. Gondoljunk csak arra, hogy mai tudásunk szerint, a Földön előforduló kb. 500 ezer féle növény közül csak kb. 150 tartalmaz bódító, kábító anyagot ! Egy bizonyos, kezdetben, sőt sokszor még évszázadokon keresztül is, a babonák szertefoszlásáig és a gyógyászat első, tudományos elemeinek a megjelenéséig, valamennyi drogot empirikusan, sokszor tényleges hatásuk ismerete nélkül használták a gyógyításban !

Az ópium történetében az az érdekes, (de ez a meg állapítás minden természetes és mesterséges úton előállított ópiumszármazékra is érvényes), hogy mindegyik előbb volt gyógyszer, s csak később lett kábítószer. Ez a megkülönböztetés természetesen új keletű, hiszen kábítószer fogalma viszonylag fiatal

Már a legősibb írásos emlékek is gyógyszerként említik. Az ópiumnak tehát két arca van, s ezért két története, a gyógyszeré és a kábítószeré. Nézzük meg e kettős funkció tükrében először az ópiumot, majd azokat a származékait, amelyek (akárcsak az ópium maga) kábítószerekként is elterjedtek.

"Mit sem ér az orvos ópium nélkül"

Nézzük először a gyógyszer történetét, de előbb néhány szót kell szólnunk arról, mi volt elterjedésének az oka. Erre egyetlen szóval felelhetünk, a fájdalom. Amióta csak ember él a földön, azóta ismeri a fájdalmat és megkísérel úrrá lenni rajta. A fájdalmat, amelyről Albert Schweitzer így írt: "A fájdalommal örök barátságban vagyunk, hűséges kísérőnk a bölcsőtől a sírig." A fájdalom elleni küzdelem ma is tart, pedig a ma orvosának a betegségekről való ismeretei, tudása és nem utolsósorban gyógyszerkincse az évezredek során óriásit fejlődött.

A fájdalomérzést még ma sem tudjuk pontosan meghatározni. Azt azonban ismerjük, hogyan váltódik ki, hogyan vezetődik. Tudjuk azt is, hogy a fájdalom, döntő fontosságú inger, amely jelzi, hogy belülről vagy a külvilág felől veszély fenyegeti a szervezetet.

A fájdalmat már a legrégibb időkben is megpróbálták a primitív népek varázslói, boszorkányai, gyógyítással is foglalkozó papjai csillapítani. Egyszerre használtak növényi főzeteket és varázslatot, azaz betegeiket gyógyszerrel és szuggesztióval kezelték. A gyógynövények közül általában a beléndeket, a mandragórát, a fehér ürömöt és a borókát használták. Ezek rendelkeztek valamiféle bódító, nyugtató, altató hatással ugyan, de egyik sem csillapította a fájdalmat

A fájdalomcsillapító gyógyszerek történetét tehát az ópium, pontosabban a máktej fájdalomcsillapító hatásának megismerésétől számíthatjuk. Kisázsióból került át Egyiptomba, ahol a XII. dinasztia uralkodásának idején terjedt el. Persze a vallási töltet itt sem maradt el, a papok szerint Thot isten tanította meg őket a máktej kinyerésére.

Az első valódi fájdalomcsillapítóról szóló írásos utalást, az Ebers-féle papirusztekercset 1873-ban találták meg. Csakhamar megállapították keletkezésének idejét (i. e. kb. 1500-ban), és megfejtették a szövegét is. A papiruszon több mint 700 növényi eredetű gyógyszer szerepelt, s majd mindegyik összetevői között szerepelt az ópium is..