0I848 Antik acélmetszet HEINRICH HEINE

Szépen keretezett, paszpartuban és üveglap mögött található hibátlan, ajándékozható állapotban lévő acélmetszet portré.

A képen látható személy:

HEINRICH HEINE

Szélesség: 27 cm

Magasság: 31 cm

Súly: 0.62 kg

Portré mérete: 13 x 16,5 cm.

Heinrich Heine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Heinrich Heine

Heinrich Heine portréja (David Oppenheim, 1831)

Élete

Születési név

Harry Heine

Született

1797. december 13.
Düsseldorf

Elhunyt

1856. február 17. (58 évesen)
Párizs

Sírhely

Montmartre-i temető

Nemzetiség

zsidó származású német

Szülei

Samson Heine, Betty Heine

Házastársa

Augustine Crescence Mirat

Pályafutása

Jellemző műfaj(ok)

költészet, írás, újságírás

Heinrich Heine aláírása

Heinrich Heine weboldala

A Wikimédia Commons tartalmaz Heinrich Heine témájú médiaállományokat.

Christian Johann Heinrich Heine (eredeti nevén Harry Heine, Düsseldorf, 1797. december 13. – Párizs, 1856. február 17.) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró. Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is. Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában. Heinrich Heine jelentősége a német irodalomban, Petőfi Sándoréhoz hasonlítható a magyar irodalomban.

Tartalomjegyzék

• 1 Élete
• 2 Verses kötetei
• 3 Prózája
• 4 Források
• 5 További információk

Élete

Már első művével, a Dalok könyvével nagy sikere volt 1827-ben. Az irodalmi közönség kedvence lett. A szenvedések megéneklésében szinte a „német Byron” lép elénk. Kiemelkedőt alkot a ballada műfajában is, a Gránátosok (Die Grenadiere) cíművel. Heine gránátosainak történetét elsőként Schumann zenésítette meg a Marseillaise dallamának motívumaira épülő, s azt mintegy parodizáló muzsikájával.[1] Belzácár (Belsazar) c. balladájában bibliai történetet dolgoz fel: a babiloni zsarnok önteltsége miatt kihívja maga ellen Jehova haragját, s e miatt alattvalóinak keze által pusztul el.

Szerelmi lírájában az a különleges, hogy a mindenki által ismert érzelmi szituációkat rögzíti a mindenki által ismert képekben és hangulatokban a mindennapi élet nyelvén és szókincsével. A gazdag heinei poézis minden szépségét egyesíti a Nem értem, a dal mit idéz fel…(Ich weiss nicht, was soll es bedeuten…) kezdetű, Loreley címen német népdallá vált Heine vers, ami olyannyira népszerű volt, hogy még a náci időkben is szerepelt a tankönyvekben, csak úgy tüntették fel, hogy alkotója ismeretlen. A vers alapja a gyönyörű, sziklás rajnai tájhoz kötődő német népi legenda, mely szerint egy Rajna menti sziklán ülő gyönyörű leány (szirén) okozza a hajósok vesztét:

„Végül ladikot s ladikost a mélységbe nyel – ugye? – az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.”

Heine a tengert is másképpen hódította meg lírája számára, mint elődei, a tengert nem mint természeti jelenséget emeli be, hanem a maga végtelenségében, kimeríthetetlen változékonyságában kapcsolatba hozza az emberi lélekkel, az emberi kedélyvilág sokszínűségével. Idézzük a A hajótörött c. vers néhány sorát Mészöly Dezső fordításában[2]:

„Hullámok, sirályok, hallgassatok!

Oda már minden: boldogság, remények,
remények, szerelmek! Fekszem a földön
– magányos hajótörött -
s lángoló arcom
a nedves homokba fúrom.”

Heine 1831-től 1856-ban bekövetkezett haláláig emigrációban él, s gyötri a honvágy, de verseiben a saját érzésen is képes ironizálni, mint mindenen, több oldalról is megvilágításba kerül ugyanaz az érzés. Később már feltör a zokogás, a magány, Párizs nem tudja pótolni a távoli hazáért, olvashatjuk erről vallomását az Éjszakai gondolatok (Nachtgedanken) c. versben.

Heine dalai, balladái, legendái új hangot képviselnek a német romantika történetében, Napóleon kultusza ellentétes a kortárs német gondolkodással, a középkor-kultusszal, a vallás felé való fordulással, a nemzeti irodalomra korlátozódó költészetelképzeléssel. Nyitott a világra, nem politizál közvetlenül, de a szabad gondolkodás híve. Az aggodalom és a remény egyszerre benne van költészetében, egyik legismertebb híres versében A sziléziai takácsok (=Die schlesischen Weber, 1844) címűben mutatkozik meg legközvetlenebbül. Miközben a takácsok kórusa Germánia szemfedelét szövi, reménykedik is a jövőben. Heine dalait sok híres költő, író lefordította, témáit újra feldolgozták, köztük Petőfi, Lermontov, Babits Mihály, Szabó Lőrinc.

Heine lírája termékenyítőleg hatott a német romantikus zenére, verseinek legnevesebb megzenésítői közt van Schubert, Schumann, Mendelssohn-Bartholdy, Liszt Ferenc.[3] Heine Tännhäuser c. történelmi románca Richard Wagner számára lett operatéma. A költői-zenei romantika utóéletében később szerepet játszott a francia sanzon is.[4]

Heine prózájában is újat hozott, útirajzai nemcsak a művészeti emlékeket, a másságot veszik számba, hanem a tárca, a publicisztika irányába is mutatnak. Középpontba kerül nála a hétköznapi élet, s annak visszásságai, helyenként gunyoros, csipkelődő megjegyzéseket tesz. Heine útirajzai hatással voltak Petőfi hasonló jellegű prózai írásaira.

Verses kötetei

• Dalok könyve (Buch der Lieder, 1827.)
• Új tavasz (Neuer Frühling, 1828.)
• Lírai intermezzo (Lyrisches Intermezzo)[5]
• Hazatérés (Heimkehr) ebben a kötetben jelent meg a Loreley címen népdallá vált vers
• Északi tenger (Die Nordsee)
• Vegyes költemények (Verschiedeme, 1833.)
• Új versek (Neue Gedichte, 1844.)[6]

Időszerű költemények

• Németország : Téli rege (Deutschland : Ein Wintermärchen, 1844.)[7]
• Nyáréji álom (Atta Troll, 1847.)[8]
• Romanzeró (Romanzero, 1851.)

Első ciklus: Történetek (Historien)Második ciklus: Lamentációk (Lamentationen)Harmadik ciklus: Héber melódiák (Hebräische Melodien)

• Vegyes írások (Vermischte Schriften, 1854.)
• A Matrác-sír virágai – Utolsó versei (Letzte Gedichte und Gedanken)[9]

Prózája

• Útirajzok (Reisebilder, 1826-31.)

Utazás a Harz hegységben (Die Harzreise)Gondolatok : Le Grand könyve (Ideen : Das Buch Le Grand, 1826.)Utazás Münchenből Genovába (Reise von München nach Genova)Angliai töredékek (Englische Fragmente)

• Franciaországi állapotok (Französische Zustände, 1830.)[10]
• Francia festők (Französische Maler, 1834.)[11]
• Ludwig Börne (1840.)
• Lutetia (1854.)[12]
• Vallomások (Geständnisse, 1854.)[13]

Források

• Halász Előd: A német irodalom története. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1971. 628 o. ill. Heinéről ld. 117-138. o.
• Világirodalmi lexikon. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1975. ISBN 963-05-0873-7 Heinrich Heine szócikk ld. 339-343. o.
• Pál József szerk.: Világirodalom. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. ISBN 963-05-8238-4 ; Fried István: Heinrich Heine ld. 549-552. o.

Robert Schumann: Die beiden Grenadiere, op. 49 Nr. 1, 1840. Halász i.m. 124. o. Pál József i.m. 550. o. Francia chanson születése a XVIII. sz. közepére tehető, legnépszerűbb a XIX. sz. második felében lesz, s népszerűsége főleg az 1980-as évekig tartott. Jeles chanson énekesek: Aristide Bruant, Édith Piaf, Yves Montand, Georges Brassens és mások. E kötet 65 rövid verset foglal magában. Ebben jelent meg Tannhäuser (Der Tannhäuser) c. történelmi románca. Elbeszélő költemény, Heine 1843-as hamburgi utazásának útinaplója. Ironikus verses eposz, válasz a Heinét ért támadások miatt, amelyeket a Ludwig Börne c. könyve miatt kapott. Heine hagyatékából származó versei is benne vannak. Könyvalakban megjelent tudósításai Lajos Fülöp király polgári Franciaországáról. Cikksorozat a Louvre-ban évente megrendezett festészeti kiállításról, azaz a francia Salon kiállításairól. Heine tudósításai könyvalakban, amelyeket 1840-46-ig az Augsburger Allgemeine Zeitung számára írt.

1. Heine élete utolsó éveinek töredékes memoárjai

További információk

• A Loreley szoborcsoport története
• Heinrich-Heine-Portal
• Heinrich Heine c/o Open Library
• Heinrich Heine versei magyarul és németül - Bábel Web Antológia
• Heinrich Heine művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Forrás: hu.wikipedia.org