Koszta Rozália: Száll az ének!

Koszta Rozália (Gyulavári,1925-Gyula,1994):

Száll az ének!

Tus, papír 39 x 120 cm, jelzés jobbra lent: Koszta R 1964

Újszerű keretben, azonnal falra akasztható! A kép mérete kerettel: 41 x 122 cm.

Életrajz: festő. Már gyermekként érdeklődött a művészet iránt, nagy figyelemmel kísérte a természetben festő Szilágyi István és Kohán György munkáját. A polgári iskolában, majd a szakkörben József Dezső tanította rajzolni. Bíró György is biztatta a művészeti tanulmányokra. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1949-50-ben Barcsay Jenő, Hincz Gyula, Bencze László tanítványa volt. Leningrádban 1950-56 között a Művészeti Akadémián (Repin Intézet) Melnyikov és Oresnyikov volt a mestere. Itt 1956-ban kapott diplomát. Életének viszonylag rövid, de meghatározó korszaka volt a rákosszentmihályi születésű Hajdik Antal festőművésszel kötött házassága. A két művész még a főiskolai évek idején házasodott össze 1952-ben, majd 1957-ben Gyulára költöztek. Mindketten az itt élő emberek életének mindennapjait, egyszerű mozzanatait, expresszív portrékat és a térségre jellemző táji világot festették. Több kiállítást rendeztek közösen, például 1957-ben a gyulai Művelődési Házban, 1958-ban az Erkel Ferenc Múzeumban, valamint részt vettek válogatott csoportos kiállításokon, többek között a Munkácsy Mihály Múzeum Alföldi Tárlatán is. A művész házaspár először itt, a régi múzeum majd művésztelep otthonában, a mai Kohán Képtár műteremlakásában lakott. A város később könyvtárat alakított ki az épületben. A művészek 1960-ban elváltak, Koszta Rozália Béke sugárúti házába költözött, ahol haláláig élt és alkotott. Az Erkel Ferenc Múzeum művészettörténésze lett, közben szabadon alkothatott, szakkört is vezetett. Tanulmányai befejezése után kezdte keresni és kialakítani egyéni stílusát. Sok portrét, tájképet, csendéletet készített, de családtagjait, művésztársait is megörökítette festményein. Kitűnő akvarelleket is festett. Dolgozott Kárpátalján és a tokaji művésztelepen is. Az 1970-es évektől olajképein a sík, vonal és a tiszta színek uralkodnak. Rendszeresen utazott az európai nagyvárosokba (pl. Bécs, Párizs, Róma), hogy megismerje a nagy múzeumokat, képtárakat. Művészi hitvallásáról ezt írta Koszta Rozália: "Gyulán születtem, itt nevelkedtem, ide tértem vissza (…) mert itt találtam nyugalmat az alkotó munkához. Itt találkoztam azokkal az emberekkel, akik arra késztettek, hogy megfessem őket, mert mindig is az arcokat szerettem, kerestem rajtuk a jeleket, melyeket a sors, a szenvedés és a gyöngédség vésett beléjük."

Koszta Rozália számos egyéni kiállításon vett részt szerte az országban, de külföldön, például Londonban is. Rendszeresen szerepelt válogatott, csoportos kiállításokon a Műcsarnokban és a Magyar Nemzeti Galériában Budapesten, de festményeit láthatták a határon túl, például Aradon, Nagybányán, Zentán élő művészetkedvelők is.
Koszta Rozália sokat tett a Kohán-hagyaték méltó feldolgozásáért. Tízéves küzdelmének és munkájának köszönhetően jött létre 1979-ben a Kohán Múzeum. Egész életében szervezőként is aktívan részt vett Gyula város közéletében: előadásokat tartott, szakmai szervezetek, társaságok tagja volt. 1993. október 8-án bekövetkezett halála nemcsak a családi és baráti körének jelent fájdalmas veszteséget, hanem a művészeti élet és Gyula város lakosai számára is. Ma is hiányzik a városból művészi egyénisége, szellemisége és sohasem fáradó tenni akarása.

(Durkó Károly)