Termékek
Összes kategóriában
részletes keresés

Mazsaroff Miklós 1964: Szirmos begóniák linómetszet


15.000 HUF 44.46 USD

Garancia: örökös  
Termék információk
Feltöltés ideje: 2020. március 21.
Termékkód: 1764048
Megtekintések: 38
Megfigyelők: 1
Eladó adatai

bizsu71 (393)   
Pest megye

Válaszadás: 100%-ban, 7 óra alatt
Pozitív értékelések: 98.46%
Utolsó belépés: Tegnap, 14:35
Regisztráció: 2014. március 25.
Az eladó eredetiként jelölte meg az alkotást, amelyre örökös pénzvisszafizetési garanciát vállal.
Hordozó:papír
Kor:1950-1969
Szignó:szignózott
Állapot:korának megfelelő
Eredetiség:eredeti

Mazsaroff Miklós 1964: Szirmos begóniák linómetszet, kép jó állapotban, kereten kisebb kopások.

Méret kerettel: 65,5 x 49,5 cm.

Személyesen Vecsésen vagy postán, vagy futárral, esetleg csomagautomatába küldöm előreutalást követően. Egy hét alatt kérem rendezni a vételt. Köszönöm!

Élete, munkássága

Mazsaroff Miklós Miskolc szomszédságában, Alsózsolcán született. Szülei Magyarországra települt bolgárkertészek voltak, akik a Vay báróknak dolgoztak. Természetes volt, hogy a fiú a polgári iskola elvégzése után kertésztanuló legyen. Családja a második világháború után a Dunántúlra költözött: Zircen, majd Bakonynánán éltek. A kertészetből azonban nem tudtak megélni, ezért bányászként helyezkedett el a dudari szénbányában. Döbröczöni Kálmán miskolci festőművész tanácsára beiratkozott a Batsányi János népi kollégiumba. Ez a kollégium azonban nem művészképzéssel foglalkozott, ezért átment a Nagy Balogh János (később Derkovits) népi kollégiumba, amelynek vezetője Pap Gyula volt (itt tanult Feledy Gyula is). Innen került a Képzőművészeti Főiskolára. Mesterei Berény Róbert, Pór Bertalan és Domanovszky Endre voltak. Politikai szempontból egyenetlen időszakban járt a főiskolára: kezdetben még nem volt nyoma a személyi kultuszból eredő kultúrpolitikai sematizmusnak, ez azonban 1949-től fokozatosan erősödött. A Berény-osztály igyekezett ennek a hatásnak ellenállni, bíztak a művészet saját törvényszerűségeiben, politikai semlegességében. A Főiskolán 1953-ban végzett, s mi tagadás, nem művészi pályán kereste kenyerét: egy tisztiiskola alkalmazottjaként raktárakat, konyhákat tervezett. Megnősült, házassága azonban hamar tönkrement, ráadásul művészként sem jutott sokra: lírai életképei, tájképei nem illettek bele a kor mindent átpolitizáló stílusába. Ezért 1953-ban – szinte menekülésszerűen – Bulgáriába utazott tanulmányútra, és végül két évig élt ott. 1958-ban bolgár feleségével hazatért Miskolcra.

Miskolcon nem a művésztelepen kapott lakást, ezért saját magának kellett a műtermét kialakítania. A kezdeti gondok leküzdése után, néhány éves átmeneti idő alatt rátalált saját kifejezésmódjára, ami a korábbi lírai posztimpresszionista stílusának markánsabb, konstruktívabb megjelenését jelentette. Ezek az ismérvek főleg tájképein jelentek meg először, sok tájképet festett, voltaképpen egész életművének súlypontját ezek a képek adják. Grafikával is sokat foglalkozott, főleg a linóleum- és fametszetben találta meg kifejezési lehetőségeit. Stílusérésében határozott szerepe volt külföldi tanulmányútjainak, főleg Olaszországban fogta meg a mediterrán táj szín- és formagazdagsága, a kontrasztok és átmenetek sajátos ritmusa. Ez nem is csoda: Mazsaroff maga is igazi mediterrán típus volt, ez volt az ő világa. Ez az új stílus mutatkozott be 1971-es budapesti kiállításán, a Fényes Adolf Teremben. Az addig háttérbe szorult művészre felfigyelt az országos művészeti kritika, Újvári Béla és D. Fehér Zsuzsa is méltatta a művészt és alkotásait. Újvári főleg Mazsaroff valósághűségét emelte ki, ami a „modern szellemű képformálás” kereteiben is megmarad. D. Fehér Zsuzsa a művész „önfegyelmező, belső rend”-jét emelte ki, ami azonban „nem szab gátat az őszinte, csodálkozó, néha ujjongó lírának sem”.

Mazsaroff Miklós az 1970-es években vált országosan ismert, elismert festővé. Ezt igazolják tisztségei is: a borsodi képzőművész csoport titkára, majd 1973-tól (egészen 1990-ig) a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezetének titkára volt. Az elismerések sem maradtak el: alkotásait többször díjazták a Miskolci Téli Tárlatokon, Szocialista Kultúráért érdemérmeket kapott, majd 1981-ben Munkácsy-díjat, 1985-ben pedig Izsó Miklós-díjat kapott. Számos hazai országos kiállításon és sok külföldi csoportos kiállításon vett részt: NDK-ban, Bulgáriában, Szovjetunióban, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában. Nyolc évig vezette a nagy múltú Vasutas képzőművészeti kört (onnan indult például Ficzere László is). 1997-ben hunyt el Miskolcon.

Emlékére dr. Nikolaeva Mária, a művész özvegye, a pályakezdő képzőművészek támogatására Mazsaroff Miklós-díjat alapított, amit elsőként, 2009-ben, a miskolci születésű Batykó Róbert kapott meg.

Egyéni kiállításai

  • 1961, 1964, 1969, 1975 – Szőnyi István Terem, Miskolc
  • 1967, 1972, 1975, 1981, 1983 – Lemezgyár kultúrterem, Borsodnádasd
  • 1971 – Fényes Adolf Terem, Budapest
  • 1971, 1975 – Tsz-kultúrterem, Múcsony
  • 1973 – Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1973, 1975 – Tsz-kultúrterem, Borsodszirák
  • 1974, 1975 – Művelődési Ház, Borsodszirák
  • 1976 – Edelény
  • 1977 – Művelődési Ház, Tokaj
  • 1978 – Horváth E. Galéria, Balassagyarmat
  • 1979 – Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa
  • 1979 – Vasas Művelődési Központ, Miskolc
  • 1980 – Benczúr Terem, Nyíregyháza
  • 1981 – Mini Galéria, Miskolc
  • 1981 – Művelődési Központ, Ózd
  • 1982 – Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika
  • 1983 – Derkovits Galéria, Leninváros
  • 1986 – Művelődési Központ, Debrecen
  • 1989 – Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1989 – Művelődési Központ, Sátoraljaújhely
  • 1997 – Miskolci Galéria kamaraterme, Miskolc
  • 1997 – Bolgár Kulturális Intézet, Budapest
  • 2010 – Miskolci Galéria, Miskolc

Válogatott csoportos kiállításai

  • 1960 – VII. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1959, 1960, 1964, 1966, 1968 – Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, Miskolc
  • 1965 – Erdőbényei Kisgaléria, Erdőbénye
  • 1961 – 1979 – Országos grafikai biennále, Miskolc
  • 1965 – X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1965 – 1970 – Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás, Salgótarján
  • 1966 – II. Országos Akvarell Biennále, Eger
  • 1969 – 1979 – „Rajzok”, Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1970 – Miskolci grafikusok kiállítása, Katowice (Lengyelország)
  • 1970 – 1988 – Miskolci Téli Tárlat, Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1971 – 1982, 1984, 1987 – Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, József Attila Művelődési Központ, Salgótarján
  • 1974 – II. Nemzetközi Festészeti Biennále, Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa (Csehszlovákia)
  • 1975 – Miskolci képzőművészek, Uitz Terem, Dunaújváros
  • 1975 – Borsod megyei Képzőművészeti Kiállítás, Művelődési Központ, Leninváros
  • 1976 – Észak-magyarországi képzőművészek kiállítása, Veszprémi Művelődési Központ, Veszprém
  • 1976 – Borsodi képzőművészek festészeti kiállítása, Herman Ottó Múzeum, Miskolc; vándorkiállítás a megyében
  • 1976 – 1986 – Magyar Tájak Biennále, Hatvani Galéria, Hatvan
  • 1977 – Nemzetközi Plein air, Kelet-szlovákiai Galéria, Kassa
  • 1977 – Kanári-szigetek (Spanyolország)
  • 1977 – Besztercebánya (Csehszlovákia)
  • 1978 – Magyar Grafika, Berlin (NDK)
  • 1978 – „Festészet”, Műcsarnok, Budapest
  • 1979 – Egyetemi Galéria, Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc
  • 1979 – Miskolci grafikusok, Vologda
  • 1979 – Magyar grafika, Potsdam (NDK)
  • 1980 – Miskolci képzőművészek kiállítása, Pécsi Galéria, Pécs
  • 1980 – Borsodi képzőművészek kiállítása, Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1981 – Miskolci képzőművészek kiállítása, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szombathely
  • 1984 – Miskolci művészek kiállítása, Szőnyi István Terem, Miskolc
  • 1984 – Miskolci képzőművészek tárlata, Fészek klub, Budapest
  • 1984, 1988 – „Barátainknál”, Miskolc – Vologda
  • 1985 – Válogatás a VI. Országos Táj Biennále anyagából, Hollósy Galéria, Budapest
  • 1985 – Külföldön élő bolgár képző- és iparművészek bemutatkozása, Szófia
  • 1985 – „Együtt a Duna mentén", Bolgár Kulturális Központ, Budapest
  • 1986 – „Rajzok, grafikák, akvarellek”, Miskolci Galéria, Miskolc
  • 1986 – Vasas Művelődési Központ, Miskolc
  • 1986 – Művelődési Központ, Debrecen
  • 1986 – Mini Galéria, Miskolc
  • 1987 – SZOT-ösztöndíjasok kiállítása, Vasas Művelődési Központ, Miskolc
  • 1988 – Magyar képzőművészek és iparművészek tárlata, Műcsarnok, Budapest
  • 1988 – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képző- és iparművészek bemutatkozása, Szakszervezeti székház, Miskolc

Elismerései, díjai

  • 1970 – Miskolci Téli Tárlat díja
  • 1972 – Szocialista kultúráért
  • 1974 – Nógrád megyei tanács díja
  • 1976 – Miskolci Téli Tárlat díja
  • 1978 – Miskolci Téli Tárlat díja
  • 1978 – Szocialista kultúráért
  • 1980 – Pro Arte Salgótarján
  • 1981 – Munkácsy-díj
  • 1984 – Miskolci Téli Tárlat díja
  • 1984 – Emődi Tsz. díja
  • 1985 – Izsó Miklós-díj
  • 1987 – 1988 – SZOT művészeti ösztöndíj
  • 1988 – Miskolci Téli Tárlat díja
  • 1988 – Magyar Népköztársaság Csillagrendje
  • 1989 – Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szakszervezetek Tanácsa művészeti díja
  • 1998 – Pro Urbe Miskolc díj

Garanciális feltételek

Garancia: örökös  

Fizetési opciók

Banki előre utalás
Készpénz
PayPal   PayPal

Szállítási opciók

Szállítás innen: Magyarország
Személyes átvételVecsés
FutárA pontos szállítási díjról érdeklődjön az eladónál.


Mások ezeket keresték