Imre István : "Háromféle gesztenye"

FKB335

Cégünk Magyarország egyik legnagyobb kínálatú internetes festménykereskedését üzemelteti.
Ezernél is több festményt illetve képet kínál a galériánk folyamatosan.
-
Minden darabot gondosan megtisztítunk, az összes keretet felújíttatjuk, képeinket újra kereteztetjük.
Képeink azonnal ajándékba adható illetve falra akasztható állapotban vannak.
-
Minden kép eredetiségére a kínálatunkban élettartam- és pénz-visszafizetési garanciát vállalunk.
-
Nyugodtan rendeljen postai úton is, csomagolásunkat rendkívül körültekintő és precíz csapat végzi.

Minden galériánkban vásárolt kép után számlát, igény esetén garancialevelet állítunk ki.
Kérem nézze meg a további hatalmas festménykínálatunkat.

A kép mérete: 29,5 x 38,5
Készült: Színes rézkarc, Papír
A kép Imre István (1918, 1983, Tyukod, Budapest) alkotása.
Jelezve lent "Háromféle gesztenye, Imre István (ceruzával)"
A festmény jó állapotban van.  Keret: Ép

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II.
Festő, grafikus. 1935-ben a nagybányai Szépművészeti Iskolát látogatta, ahol Krizsán János és Mikola András korrigálta. 1936-1941 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Réti István, Elekfy Jenő és Szőnyi István voltak a tanítómesterei. Tanulmányúton járt Itáliában, Dalmáciában és Görögországban. 1940-től szerepelt kiállításokon. Számos budapesti és vidéki tárlaton mutatta be műveit. 1947-1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót vezette. Heroikus hangvételű olajképek után állapodott meg az egyéniségének inkább megfelelő akvarellnél és rézkarcnál. Az előbbit nagy lírai átéléssel művelte, míg rézkarcaira a szecessziós hangvétel jellemző. Portrékat, figurális kompozíciókat, valamint tájképeket alkotott. Munkásságáért 1950-ben Munkácsy-díjat, 1953-ban pedig Kossuth-díjat kapott. (ML, RI-NM, LÁ)

Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona I-II. Műgyűjtők és kereskedők kézikönyve
Festő, grafikus. 1936-1941 k. a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán Réti István, Elekfy Jenő és Szőnyi István voltak a mesterei. Tanulmányúton járt Itáliában és Görögországban. 1940-től szerepelt kiállításokon. 1957-ben gyűjteményes tárlaton mutatta be műveit. Impresszionisztikus hangvételű portrékat, figurális kompozíciókat, akvarelleket, rézkarcokat alkotott. Munkásságáért 1950-ben Munkácsy-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat kapott. (ML)

Magyar festők és grafikusok adattára
Tanulmányait 1936-1941-ben végezte a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Réti István, Szőnyi István és Elekfy Jenő voltak. Tanulmányutakat tett Olasz-, Görögországban, valamint Jugoszláviában. 1948-1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdió vezetőjeként tevékenykedett. 1940 óta kiállító művész. Önálló kiállításai voltak Budapesten (1957, 1968, 1974), Szegeden (1958, 1971), Miskolcon (1969), Szombathelyt (1972), Debrecenben és Várpalotán (1976). 1950-ben Munkácsy-díjjal, 1953-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Heroikus hangvételű olajképek után állapodott meg az egyéniségének inkább megfelelő és különleges technikájú akvarelljeinél. Rézkarcain a fölület szecessziós gazdagságával hat. - Irod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985

Művészeti lexikon I-IV.
Festő, grafikus. Kossuth- és Munkácsy-díjas. A Képzőművészeti Főiskolán 1936-41 között Réti István és Szőnyi István növendéke volt. Egy ideig a Néphadsereg Képzőművészeti Stúdióját vezette. Impresszionisztikus hangvételű portréival, figuláris kompozícióival, rézkarcaival rendszeresen szerepel tárlatokon. 1957-ben gyűjt. kiállításon mutatta be műveit. Az utóbbi időben főként akvarelleket fest.

Művész életrajzok kortárs magyar képzőművészek
1941-ben végzett Szőnyi István és Elekfy Jenő osztályán. Tanulmányúton Olasz- és Görögországban, valamint Jugoszláviában járt. 1947-1957 között a Honvéd Képzőművészeti Stúdiót vezette. 1940 óta kiállító művész; önálló tárlatai voltak Budapesten (1957, 1968, 1974), Szegeden, (1958, 1971), Miskolcon (1969), Szombathelyen (1972), Debrecenben, Várpalotán (1976) és Szolnokon (1978). 1950-ben Munkácsy-díjat, 1953-ban Kossuth-díjat kapott. - Heroikus hangvételű olajképek után állapodott meg az egyéniségének inkább megfelelő akvarellnél és rézkarcnál. Vízfestményeinek a lírai közlés volt a legnagyobb értéke, az a képessége, mellyel az élményt a színek és a formálás erejével továbbfokozza és csattanósság teszi. Szecessziós hangvételű rézkarcain egyszerre közvetítette a tárgyak reális létezését és érzelmi vonzódásait.