0T163 Keretezett Rudnay nyomdatechnika

Rudnay Gyula színes nyomdatechnika másolat, keretben, üveglap mögött, paszpartuban.
Azonnal falra akasztható állapotban van.

Jelezve jobbra lent:
RUDNAY

Szélesség: 37 cm

Magasság: 29.5 cm

Súly: 0.72 kg

A kép mérete keret nélkül: 17 x 24 cm
Rudnay Gyula

festő, grafikus

Pelsőc, 1878-01-9

Elhalálozott: Budapest, 1957. január 4.
Szerző: Pogány Gábor

1894: budapesti Iparművészeti Iskola; 1895-1902 között Hollósy Simonnál tanult Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, szoros barátságot kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922-1952 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát szervezett. 1948: Pro Arte-díj; 1949: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. Számos nemzetközi kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika, Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Endre Bélával és Tornyai Jánossal egy jellegzetesen alföldi festői stílus kidolgozásán munkálkodtak. Második önálló kiállításán már kiforrott, egyéni stílusával jelentkezett, erőteljes, kontrasztos kolorittal, a fény-árnyék hatások erős hangsúlyozásával (Krumplihámozó, 1912; Pihenő hegedűs, 1913). Az első világháború alatt drámaian realista képsorozatot festett Losoncon a galíciai menekültekről (Menekülő asszony,1917). A 20-as, 30-as években újból előtérbe került a magyar történelmi témavilág ~ festészetében (A pusztaszeri országgyűlés, gobelinterv, 1926; Kuruc lovasok, 1928). 1919-től a Somogy megyei Bábony faluban számos tájképet készített. 1922-től foglalkozott rézkarccal, melyek témája többnyire táj vagy történelmi jelenet; számos lapját akvarellel, kézzel kiszínezte. Sok kitűnő, bensőséges, oldottan lírai portrét is festett. 1945 után lényegében korábbi stílusában dolgozott; posztnagybányai realizmusa megfelelt az 1949 utáni elvárásoknak, bár kifejezett szocreál tematikájú képet nem festett. Csoportos kiállításon többek között Velencében, Genovában, Milánóban, Rómában, Bécsben, Barcelonában és az USA-ban vett részt.

Irodalom
LÁZÁR B.: ~, Budapest, 1921
ELEK A.: ~, Műbarát, 1922/1.
DÖMÖTÖR I.: ~, Auróra, 1922
PICA, V.: Mostra individuale del pittore ~ (kat., bev. tan., Milánó, 1925)
YBL E.: ~, Budapesti Szemle, 1925
KÁLLAI M.: ~ és művészete, Magyar Művészet, 1926
PETERDI A.: ~, Budapest, 1931
GENTHON I.: Az új magyar festőművészet története, Budapest, 1935
POGÁNY Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1947
BÉNYI L.: ~, Művészettörténeti Tanulmányok, Budapest, 1954
LYKA K.: Emlékezés ~ra, Építéstudomány, 1957/2.
BÉNYI L.: ~, Budapest, 1961.
BODNÁR É.: ~ (kat., bev. tan., Magyar Nemzeti Galéria, 1969)
ARADI N.: ~, in: Magyar Művészet 1890-1919, Budapest, 1981
BODNÁR É.: ~, Diakonia, 1982/1.

Egyéni kiállítások

Egyéni kiállítások
1912 • Párizsi Nagyáruház, Budapest [Pásztor Jánossal]
1913 • Műcsarnok, Budapest
1918 • Ernst Múzeum, Budapest
1925 • Milánó (kat.)
1953 • Szépművészeti Múzeum, Budapest
1969 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.).
Művek közgyűjteményekben

Művek közgyűjteményekben
Cá Pesaro, Velence
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Palazzo Bianco, Genova
Palazzo delle Belle Arti, Róma
Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely
Uffizi Képtár Önarcképgyűjtemény, Firenze.

Forrás: artportal.hu