Személyes hagyatékból maradt rám. Sem a művészt, sem a címét nem tudtam, mert nem értek hozzá, hadználati utasítást pedig nem mellékeltek. Egy saveriás úr fedte fel a művész kilétét. Azt tudom, hogy évtizede a család tulajdonában áll. 32x36 centi a keret nélküli mérete, de úgy kínálom, ahogy a képeken látszik. A családot ismerve, teljesen meg vagyok győződve az eredetiségről! Erre vállalok garanciát is. A művészről ezt írja a Kieselbach:

"A Képzőművészeti Főiskolán 1922-1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. 1926-ban Párizsban járt. 1928-ban Berlinben megismerkedett Herwarth Waldennel, aki a következő évben, Moholy-Nagy László társaságában kiállította műveit a Sturm Galériában. Budapesten rendszeresen részt vett a KUT és az UME kiállításain. 1930-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1943-ban Erdélyben dolgozott. 1946-1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958-1963 között igazgatója volt. Közben a Képzőművészeti Főiskolán is oktatott. Számos monumentális megbízásnak tett eleget. A festészet és a grafika mellett foglalkozott szobrászattal is."

A wikipédián ezeket írják;

Hincz Gyula (Budapest, 1904. április 17. – Budapest, 1986. január 26.) Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar festő, grafikus és iparművész, érdemes és kiváló művész.

1922–1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Rados Ernő gyűjtő és műkereskedő támogatásával 1926-ban tanulmányúton járt a Velencei Beinnáén, illetve Párizsban. Míg előbbin az olasz futuristák és az orosz konstruktivisták műveit tanulmányozhatta, addig Párizsban a Rosenberg-gyűjteményben eredetiben láthatta Pablo Picasso, Georges Braque, Juan Gris kubista alkotásait, illetve Fernand Léger purista és Joan Miró szürrealista műveit. Ekkor ismerte meg André Breton A szürrealizmus első kiáltványa című manifesztumát is.

1928-as berlini tanulmányútján kapcsolatba került a Der Sturm körül csoportosuló expresszionista képzőművészekkel, illetve a Der Sturm főszerkesztőjével, Herwarth Waldennel, aki 1928 év végén Moholy-Nagy László közreműködésének köszönhetően kiállította műveit a Sturm Galériában.

Itthon Kernstok Károly, Galimberti Sándor és Kmetty János festészete állt hozzá közel, 1928-ban az UME, 1929-ben a KUT tagja lett, rendszeresen kiállított velük a Nemzeti Szalonban. 1929-ben Mattis Teutsch Jánossal és Mészáros Lászlóval közös kiállítása nyílt a budapesti Tamás Galériában.

1930–31-ben kilenc hónapot töltött ösztöndíjasként a római Magyar Akadémián. Az 1930-as években rövidebb ideig dolgozott Szentendrén és a Balaton-felvidéken, illetve több csoportos kiállításon szerepelt az Ernst Múzeumban és a Tamás Galériában. 1935-ben készítette első könyvillusztrációit Mécs László Megdicsőülés című művéhez, melyért 1937-ben megkapta a Szinyei Merse Pál Társaság kiváló mestereknek járó Zichy Mihály grafikai díját. Az 1930-as és 1940-es években több színházi díszlet- és plakáttervezői megbízása is volt.

1941–43 között, számos más alkotóhoz hasonlóan, több alkalommal járt Erdélyben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Székelyföldi ösztöndíjprogramjának támogatásával. Az ösztöndíjasok munkáiból először 1943 telén nyílt kiállítás Budapesten a Szépművészeti Múzeumban, majd 1944 év elején a kolozsvári Műcsarnokban.

1946–1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958–1963 között igazgatója volt. 1950–1963 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán is. A Képzőművészeti Főiskolán számos jeles tanítvány került ki keze alól, köztük Meggyes László festőművész, Gácsi Mihály grafikusművész, Kass János grafikus- és szobrászművész, Reich Károly grafikusművész, Gyémánt László festőművész.

Az 1950-es évektől gyakori kiállítója volt a Műcsarnokban megrendezésre kerülő Magyar Képzőművészeti Kiállításoknak is, grafikáival, illlusztrációival és gobelinjeivel pedig rendszeresen szerepelt a magyar művészetet propagáló nemzetközi csoportos bemutatókon az 1960-as és 1970-es évek folyamán. Rendszeres kiállítója volt a Velencei Biennálé magyar pavilonjának is, csoportos bemutatókon szerepelt 1942-ben, 1958-ban, 1960-ban és 1966-ban, míg 1970-ben Somogyi Józseffel közösen nagyszabású anyaggal képviselte Magyarországot a nemzetközi bemutatón.