FK/118 - Szennik György grafikusművész – Vaspuszta /rézkarc/

Eladásra kínálom Szennik György festő és grafikusművész (1923-2007) Vaspuszta című rézkarcát. A Győr és Komárom közötti Vaspuszta egykori, 1960-as évekbeli állapotát szemlélteti a művész eszközeivel. A rézkarc állapota a képen látható. Enyhe hullámosodás van, de 2 üveg között korrigálható lenne a hullámosodás. Ha még egy szép paszpartut is kapna, akkor igazi csemegévé válna. A grafikus szignója a kép jobb alsó részén, a mű címe pedig a bal alsó sarkában található.

Téma: tájkép

Technika: rézkarc

Hordozó: papír

Kora: 1966.

Szignó: van (jobbra lent)

Keret: egyszerű fekete léckeret

Méret: 30 x 25 cm (keret nélkül), 33 x 28 cm (kerettel)

Állapot: fotókon látható, falra akasztható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Amennyiben komolyan érdekli az alkotás, kérem bátran tegyen ajánlatot!

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Szennik György (Budapest, 1923. január 31. - Budapest, 2007. október 14.) magyar festő, grafikus, litográfus.16 évesen kezdett festeni Aba Novák Vilmos műtermében. A Magyar Iparművészeti Főiskola grafikai osztályán tanult, Haranghy, Domanovszky, Rovátkay, Sárkány Lóránd voltak a mesterei.
1941-től Imrédy Béla Magyar Megújulás Pártjának dolgozott, ő tervezte például a nagygyűlések díszleteit és koreográfiáját, valamint a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) egyenruháit, illetve az Antibolsevista Ifjúsági Tábor (ABIT) propagandaanyagait. Utóbbi szervezetben Szennik propagandavezetői tisztséget is vállalt. Első ismertebb társadalmi összetűzése ehhez kapcsolódik. Parragi György ugyanis írt egy gúnyos hangú cikket a KABSZ-nagygyűlésről, kritizálva annak díszleteit is. Szennik erre felkereste a szerkesztőséget és felpofozta Parragit. 1940-es évek elején ismerkedett meg Rácz Erzsébettel, Rácz Jenő volt honvédelmi miniszter lányával, akivel 1944. november 15-én házasságra lépett. Rácz Erzsébet jobboldali újságíró volt, ennek köszönhetően Szennik nemcsak arcképfestési megbízásokat, hanem politikai jellegű felkéréseket is kapott. Politikai kapcsolatai rendkívül jók voltak, amit annak is köszönhetett, hogy többször hívták meg Jaross Andorhoz vagy Rácz Jenőhöz ebédelni. Első plakátjáért Antal István propagandaminiszter 700 pengőt adott, akkor, amikor Imrédy Béla miniszterelnöki nyugdíja havi ezer pengő volt.
1943: Horthy Miklós ösztöndíjat kapott a római Collegium Hungaricum-ban, aminek köszönhetően egy évet Rómában tölthetett.
1944 márciusa után hazajött és folytatta a háborús plakátok és propagandaanyagok készítését. Műtermet a cionista egyesület lefoglalt épületében, a Vörösmarty utca 35. emeletén, a KABSZ helyiségei felett kapott. Nevéhez fűződik a Munkád megrövidíti a háborút, Bajtárs hívunk itthoni őrhelyedre, A szovjet pók arca és még sok más alkotás. Legismertebb 1944. nyári munkáját Páger Antal kislánya ihlette: róla mintázta ugyanis Én is hadicél vagyok? című plakátját, amelyen egy amerikai bombázógép, egy robbanástól csonkolt kezű kislány és egy felrobbant baba látható. A plakát azt a rémhírt kívánta megerősíteni, hogy a szövetségesek a nagyvárosok felett később felrobbanó játékokat szórnak le. Nem meglepő, hogy ezekből a megbízásokból dőlt a pénz, Szennik 1944 nyarán havi háromezer pengőt keresett, de emellett még külön megbízásokat is kapott, így ezen a nyáron személygépkocsit vásárolt 32 ezer pengőért (21 évesen!). A meglehetősen bőbeszédű, kamaszkora óta körszakállas és azt haláláig viselő, jó vágású Szennik feltűnő jelenség volt. Ezt csak fokozta, hogy 1944 őszén saját maga alkotta egyenruhában járt (a vállpánton Árpád-vágásos címer, derékszíj, pisztolytáska): ebben a szerelékben kereste fel 1944. szeptember végén a Forma és Ruházati Részvénytársaság üzlethelyiségét, ahol ötezer pengőért (!) finom, repülőtiszti szabású egyenruhát rendelt magának. Nyilván Szennik társadalmi kapcsolatai magyarázzák, hogy megengedhette magának ezeket az extravaganciákat, hiszen a Horthy-rendszerben az egyemruha és fegyverviselés pontosan szabélyozva volt, és a legcsekélyebb szabálytalanság is gyors megtorlást vont maga után. Szennik a ruhapróbák miatt rendszeresen megjelent, szakálla miatt a boltosok a háta mögött „Balbó”-nak nevezték (Italo Balbo olasz légügyi miniszterről). Október 10-én Szennik már Waffen-SS egyenruhában jelent meg az üzletben és megjegyzést tett Bakay Szilárd hadtestparancsnok előző estén történt elrablására, amit a boltosok úgy értelmeztek, mintha Szennik is része lett volna az akciónak. Utólag már nem tudjuk megállapítani, mi is hangzott el pontosan, az mindenesetre tény, hogy az információ a tulajdonos Makay Miklós személyéhez is eljutott, aki bejelentést tett a 2. vkf. osztálynál, azaz a katonai titkosszolgálatnál az ügyről. Azonnal meg is indult a nyomozás, Szenniket azonban nem tudták letartóztatni, mert ebben az időben nem lakásán, hanem a Pasaréti út 8. vagy 10. számú házában aludt (ahol egyébként ebben az időben számos más prominens nyilas is bujkált német védőőrizet alatt). Az SS-tiszti ruhát is azért kapta néhány nappal azelőtt Ney Károlytól, a KABSZ vezetőjétől, hogy ezzel is védjék az esetleges letartóztatástól. A nyilas hatalomátvétel idején Szennik aktivizálódott, de ennek csak bizonyos részletei ismertek. Tény, hogy október 15-én SS-századosi ruhában délután ott volt a Népszínház utca 47-es számú „csillagos háznál” (ebben az épületben többségében zsidók laktak), ahonnan állítólag lövéseket adtak le pártszolgálatosokra. Utóbbiak Szennik vezetésével megrohanták a házat, mindenkit lehajtottak az udvarra, majd a Tattersaalba hurcoltak. Szennik az elhurcolásban és az ezzel kapcsolatos bántalmazásokban nem vett részt, de az udvar közepén levegőbe lövöldözött (a lakókat két nappal később szabadon engedték). Ezt követően politikai tevékenységéről csak annyit tudni, hogy ebben az időszakban tervezte meg a második világháború talán legocsmányabb propaganda-plakátjait: az egyik a Zsidóság és Szovjet = Magyarország halála címet viselte, és a rajta nem véletlenül látható tenyérnyom – aminek művészi szerepe nem tisztázott – Szennik saját kezéről származott. Szennik 1945. január 5-én éppen haza igyekezett, amikor egy alacsonytámadó szovjet csatarepülő géppuskasorozata eltalálta. Súlyos sérüléseket szenvedett, egyik szemét is elvesztette.
Szennik sorsa viszonylag hamar érdekelni kezdte az új politikai rendőrséget. Későbbi vallomása szerint először a „GPU” munkatársai hallgatták ki még a Bakay-klinikán, ahol ápolták. Az Andrássy út 60.-ban, a volt nyilas központban berendezkedő Politikai Rendészeti Osztály március 9-én jegyezte fel róla, hogy az őt meglátogató nyomozóknak Szennik kifejtette: „tudását és művészetét a demokrata Magyarországnak gratis rendelkezésre bocsájtja. Állítása szerint egy Balogh Mátyás nevű egyén felkereste a szemklinikán a kommunista párt megbízásából és kérte, hogy a Párt részére skicceket csináljon. Vázlatfüzete a klinikán maradt, a munkát ebben a szellemben már meg is kezdte (...) csinált 10 db skiccet. Megbízást kapott arra, hogy próbálja eszmetársi sorrendbe felsorakoztatni az új nemzeti hadsereg és a szovjet vállvetett harcát a fasizmus ellen.”
1945: A háború után A Budapest Népbíróság 1945-ben 15 évre ítélte, a NOT az ítéletet 7 évre csökkentette (elsősorban azért, mert csak ekkor ejtették a Bakay elrablásával kapcsolatos vádat). A hét évet teljes egészében kitöltették vele és a börtönben zárkaügynöknek is beszervezték. 2007-es interjújában azt állította, hogy egy idő után Sztálin-képek festésével bízták meg, amit nagy sikerrel teljesített, és ő festette volna a Belügyminisztérium összes Sztálin-olajfestményét. Ezért különféle kedvezményeket is kapott. Besúgói tevékenységét „Szeles” fedőnéven a továbbiakban is folytatta.
1957. április 17-én 56-os menekült legendájával telepítették Ausztriába, ahonnan Angliába kellett volna tovább vándorolnia. Ekkori értékelése szerint: „igen jó adottságai vannak, de fegyelmezetlen, követelődző”. A hírszerzés abban reménykedett, hogy az MSZMP-be már 1956 novemberében belépett közismert grafikust valamilyen ösztöndíjjal Angliába juttathatja. „Szeles” komoly pénzért vállalkozott a feladatra (havi 2500 schillinget kapott, anyja 500, felesége 1800 forintos apanázsban részesült), Bécsbe érkezve beiratkozott az egyetemre, munkákat is vállalt és levelezni kezdett Cs. Szabó Lászlóval. Érthetetlen, az angliai feladatra miért őt választották ki, mert angolul gyakorlatilag nem tudott, angliai ismerősei nem voltak. Münchenben érintkezésbe került Ney Károllyal, aki antibolsevista plakátok tervezésével akarta megbízni. Szennik ezt szóban el is vállalta, de a kivitelezéshez a hírszerzés engedélye nélkül nem akart hozzákezdeni. Bécsben elég jól élt, havi 1000 schillingért bérelt lakást. Anyagiassága azonban egyre zavaróbb momentumként jelentkezett. Jellemző rá munkadossziéjának 1958. március 9-i jelentése. Tartótisztje szerint „láthatóan meglepte az a közlésem, hogy nem hoztam számára pénzt, és mintegy 10 percen keresztül valósággal könyörgött, hogy legalább annyi pénzt adjak neki, ami a villamos költségére elég, hogy valakitől kölcsönt szerezzen. Ezt a kérését nem teljesítettem.” Kezelhetetlensége miatt hozzájárultak hazajöveteléhez (más választásuk egyébként sem volt), bár azzal még megpróbálkoztak, hogy esetleges 1956-os tevékenységéért felelősségre vonják – ami azonban adatok hiányában elmaradt. Nem tudjuk, med-dig maradt a hálózat tagja, mindenesetre 1964-ben már kiállíthatott.
1957-58: Ford-ösztöndíjjal Bécsben, az Akadémia di Bildende Künste Mesteriskolájában tanult, mestere: Martin Presser. A nyári szünet alatt Oscar Kokoscha szabadiskoláját látogatta Salzburgban.
1963: Béke Nobel-díjra terjesztették föl.
1972: Ismételt kérelmének helyt adtak és ettől kezdve büntetlen előéletűnek számított.
1990: Rehabilitálták és a népbírósági ítéletet semmissé nyílvánították.
2008-ban bekövetkezett halála előtt zsidó rabbik portréképeinek készítéséből élt. „Évek óta csinálom a rabbiképeket és kitűnően megfizetik. Nem vagyok zsidó, de kinn Izraelben jiddis festőnek tartanak. Hát miért ne használjam ki?
Legkedveltebb műfaja a rézkarc, bélyegtervezőként is foglalkoztatott alkotó volt.
Mesterei: Aba Novák Vilmos, Haranghy, Domanovszky, Rovátkay, Sárkány Lóránd.

Egyéni kiállítások
1958 - International Lyons Club, Bécs
1964 - Frankel Leó Művelődési Ház, Budapest
1985 - Gotland. Roma Coster [SVE]
1990 - József Attila Művelődési Otthon, Dunakeszi
1991-92 - Thermál Szálló [Barcsay Kálmánnal], Margitsziget.

Köztéri művei
három oltárkép (1963, Kanézius Szt. Péter templom)
Pacem in Terris (1972, Magyar Kápolna, Vatikán, Róma)
Szent István, az Államalapító (1989, Magyar Kápolna, Vatikán, Róma).

Művek közgyűjteményekben
- British Museum, London
- Louvre, Párizs
- Institut Ford, New York
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Nobel Intézet, Oslo, Stockholm
- Zsidó Múzeum, Budapest
- Vatikáni Magyar kápolnában Több falképe megtalálható