FK/160 - Duray Tibor festő, grafikus – Téli örömök című színezett rézkarca

Eladásra kínálom Duray Tibor - Téli örömök című színezett rézkarcát. A rézkarc nagyon szép állapotban van, foltmentes paszpartuval, egyszerű, natúr léckerettel, üveg mögött. Az életkép születése valamikor a ’40-es évek végére tehető. A művész szignója a rézkarc jobb alsó részén, a bal alsó részén pedig az alkotás címe van. A kép azonnal falra akasztható, szép állapotban van.

Téma: életkép

Technika: színezett rézkarc

Hordozó: papír

Kora: 1940-es évek vége

Szignó: van (jobbra lent), alkotás címe (balra lent)

Keret: natúr léckeret, üvegezve

Méret: 29 x 39 cm (rézkarc nettó mérete), 42,5 x 52,5 cm (kerettel)

Állapot: falra akasztható állapotban

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Amennyiben komolyan érdekli az alkotás, kérem bátran tegyen ajánlatot!

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Duray Tibor (1912.01.21., Budapest – 1988.02.15., Budapest) festő, grafikus, szobrászművész életútja során sokakhoz hasonlóan megtapasztalta a siker és kudarc örömteli és fájdalmas periódusait. A szegény családból származó Duray művészi pályája kezdetén mestere, Aba-Novák Vilmos útmutatásait követve ismerkedett meg a festészet izgalmas világával. Tehetséges fiatal művészként került be a köztudatba, akinek tárlatokon kiállított képeiről elismerően nyilatkoztak a korabeli kritikusok. Hatással voltak rá nagy elődei, mint például Derkovits Gyula, de szüntelen törekedett saját egyéni stílusának megtalálására. Számos kitüntetésben, ösztöndíjban részesült. Hosszabb időszakot tölthetett a művészet bölcsőjében, Rómában a Római Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként. Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lévai Adrienne gyógypedagógussal, aki két lánygyermekkel – Eszter és Adrienne – ajándékozta meg. Olaszországba később, életének utolsó éveiben is visszatért. Több alkalommal járt tanulmányúton Erdély festői témákban gazdag tájain. Eljutott Párizsba, szintén egy sikeresen elnyert ösztöndíjnak köszönhetően. A Franciaországban ért impulzusok – az itáliaiakhoz hasonlóan – jelentős hatással voltak művészetére. Itt ismerte fel – a Chartes-i katedrális üvegablakait közelről tanulmányozva -, hogy üvegablakterveivel jó úton jár, s ez tovább mélyítette a műfaj iránti elhivatottságát. A Munkácsy-díj elnyeréséhez például nagymértékben hozzájárultak a Debreceni urnatemetőbe készített kiemelkedő szépségű üvegablakai. A háború gyötrelmei, majd az 1950-es években színre lépő szocreál művészeti irány fullasztó követelményi elhúzódó, alkotótevékenységét mélyen befolyásoló lelki válságba sodorták. Ez a válság azonban nem jelentette pályájának végét. Kitartóan dolgozott, újabb és újabb kiutat keresve a megtorpanásból, s néhány év elteltével végül visszatalált lelkesedéséhez, céljaihoz, így karakteres festőegyénisége újra megmutatkozott alkotásaiban. 1949 és 1952 között az Iparművészeti Főiskolán tanított. Életének 1988-ban egy véletlen baleset vetett véget, lakásuk közelében egy autó gázolta halálra.

Egyéni kiállítások
1947 • Fókusz Galéria, Budapest [Szilvássy S. Margittal]
1948 • a Fővárosi Képtár Rózsa Miklós Szalonja, Budapest
1953 • Fényes Adolf Terem, Budapest
1955 • Csók Galéria, Budapest
1962 • Ernst Múzeum, Budapest • Medgyessy Terem, Hódmezővásárhely • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár • Műcsarnok, Győr
1965 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
1979 • Iskola Galéria, Budapest
1982 • Műcsarnok, Budapest
1983 • Jókai Művelődési Központ, Pápa
1987 • Csepel Galéria, Budapest
1988 • Hatvani Galéria, Hatvan
1989 • Városi Galéria, Pápa
1992-2005 • Rákóczi-vár, Szerencs
2000 • Újlipótvárosi Klub Galéria, Budapest
2001 • Városi Galéria, Nyíregyháza
2003 • Aulich Art Galéria, Budapest
2006 • Ráday Galéria, Budapest
2006 • Tomori Pál Főiskola, Kalocsa
2013 • Kieselbach Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások
1934-től • a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonja, Nemzeti Szalon, Budapest
1938 • A római Magyar Akadémia ösztöndíjasainak kiállítása, Róma
1938 • Ernst Múzeum, Budapest
1939 • Ernst Múzeum, Budapest [Marosán Lászlóval, Rózsaffy Dezsővel, Szüle Péterrel]
1940 • A Magyar Művészetért, Műcsarnok, Budapest
1940-től • Képzőművészek Új Társasága kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
1941 • Nyolc festő, nyolc szobrász, Nemzeti Szalon, Budapest
1942 • “1942”, Nemzeti Szalon, Budapest
1944 • 100. kiállítás, Nemzeti Szalon (nagyobb anyaggal)
1947 • A magyar művészet ötven éve, Fővárosi Képtár, Budapest • Magyar Intézet, Párizs • Ötven művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1948 • 90 művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1950-től • Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1952 • Arckép kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1963 • G. Bars, Róma
1967-től Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs • Országos Grafikai Biennálé, Miskolci Galéria, Miskolc
1968 • Mai magyar grafika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
1972 • Mai magyar grafika és kisplasztika Dózsa emlékére, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977, 1978 • A Szolnoki Művésztelep Jubiláris Kiállítása, Damjanich János Múzeum, Szolnok • Szolnoki Galéria, Szolnok • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977 • Magyar éremantológia 1945-1976, Ferenczy Múzeum, Szentendre
1977-től • Országos Éremművészeti Biennálé, Lábasház, Sopron
1977 • Festészet ’77, Műcsarnok, Budapest
1983 • Római iskola I., Keresztény Múzeum, Esztergom
1987 • Önarcképek 70-87, Budapest Galéria Lajos u., Budapest
1997 • Önarcképek – Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét
2007 • A művészet arca – A művészek arca, KOGART-Ház, Budapest