FK/336 - Czétényi Vilmos – Harlekin és Pegazus III. – színes monotípia

Eladásra kínálom Czétényi Vilmos (1928-2003) – Harlekin és Pegazus III. című színes monotípiáját. A technikáról lentebb bővebben írok. A művész a monotípia hazai legnevesebb képviselője. A papírra készült absztrakt mű viszonylag ritkán bukkan fel, valamikor a XX. század második felében készült. A grafikus szignója a jobb alsó, a mű címe pedig a bal alsó részén található. A papír enyhén – alig észrevehetően – hullámos. A grafika az eredeti, lakkozott, kicsit kopottas natúr léckeretben, paszpartuval, üveg mögött, azonnal falra akasztható állapotban van.

Téma: absztrakt

Technika: színes monotípia

Hordozó: papír

Kora: XX. század második fele

Szignó: van (jobbra lent), cím (balra lent)

Keret: eredeti, lakkozott, natúr léckeret, paszpartuval, üveggel

Méret: 25 x 34 cm (keret nélkül), 53 x 63 cm (kerettel)

Állapot: korának megfelelő

A postázás a vevő igényével egyeztetve a mindenkor aktuális díjak szerint történik, kizárólag előre utalást követően, gondosan csomagolva.

Kérem, amennyiben van még kérdése a termékről, akkor lehetőleg annak megvásárlása előtt és ne utána kérdezzen.

Kérem tekintse meg a többi termékemet is. Köszönöm!

Néhány gondolat a művészről:

Czétényi Vilmos (Budapest, 1928 – Budapest, 2003.) alkalmazott- és képgrafikus, festőművész. 1928. szeptember 26-án született Budapesten. 1942-46 között az Iparművészeti Iskola díszítő-festő szakán tanult. 1948-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója. 1953-ban festőművész diplomát szerzett. Mesterei: Bernáth Aurél, Bencze László, Berény Róbert és Domanovszky Endre, tanította Barcsay Jenőés Szőnyi István is. A Főiskolán 2 évig Berény Róbert tanársegédje volt. 1954-től kiállító művész. Alapítója, majd vezetőségi tagja volt a Fiatal Művészek Alkotóközösségének. Szintén alapítója a költőkből, írókból és képzőművészekből álló Átlók Művészcsoportnak és késobb az Új Átlóknak is. 1959-től tanári állást vállalt a Kirakatrendező Iskolában. Itt rajzot, grafikát és reklámgrafikát tanított, majd 1974-tól 1981-ig az iskola igazgatója volt. Részt vett a Magyar Reklámszövetség létrehozásában. Könyveket illusztrált, rajzait folyóiratok közölték, kulturális plakátokat, emblémákat és kiadványokat tervezett. Nemzetközi kiállításokra installációkat készített. 1976-tól tagja lett a Képzőművészek Szövetségének, tagja volt továbbá a Magyar Festők Egyesületének, megalakulásától a Bernáth Aurél Társaságnak, a Művészeti Társaságok Független Fórumának, valamint a Zuglói Képzomuvészek Társaságának. A festészet mellett muvészi grafikával is foglalkozott, a monotypia egyik legtekintélyesebb magyar mestere. 1992-ben kiadott Monotypiák című albumában mutatta be fő műveit. A hagyományok tisztelete mindig erősen élt művészetében.
Drámai, egyéni hangvételű grafikai lapjain az embert és az emberiséget érinto alapvető élményeket dolgozza fel, szimbolikus célzattal, a harmóniateremtés igényével. A gondolat és az érzelmek kifejezése nála rendkívüli rajztudással párosul.

Egyéni kiállítások:

1954 • Dürer Terem, Budapest • Kispesti Művelődési Ház, Budapest
1967 • Művelődési Ház, Várpalota
1968 • Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd
1972 • Fényes Adolf Terem, Budapest
1975 • Művelődési Ház, Leninváros
1984, 1986 • Csili Művelődési Ház, Budapest
1986 • Várszínház Galéria, Budapest
1987 • Soroksári Kisduna Galéria, Budapest • Rudnay Terem, Eger
1992 • Gaál Imre Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások:

1954 • 5. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1976 • Fényes szelek nemzedéke, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1985 • II. Táblaképfestészeti Biennálé, Szeged
1989 • Átlók művészcsoport, Gaál Imre Galéria, Budapest-Pesterzsébet • Kép ’90, Műcsarnok, Budapest.
1990-91 • bemutatkozott több francia nagyvárosban.

Művek közgyűjteményekben:

Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár • Hatvany Lajos Múzeum, Hatvan • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Pesterzsébeti Múzeum, Budapest • Református Egyházi Gyűjtemény, Kecskemét.

Díjak, elismerések:

1988. Pesterzsébeti Tavaszi Tárlat első díja

Egy kis információ a technikáról:

A monotípia a festészet és a grafika határmezsgyéjén található képzőművészeti technika. Lényege, hogy egy fémlemezre készült festményt lenyomatnak. A nyomóforma sima, ezüstözött vagy nikkelezett fémlemez vagy üveglap, amelyre a művész hígítatlan olajfestékkel festi a képet nagyon vékony rétegben. A festék szétterítése, formálása történhet ecsettel vagy ujjakkal. A csúcsfényeknél a lemez csupasz marad, vagy ronggyal letörlik, itt a papír fehérsége fog érvényesülni. Ha elkészült a festmény, a réznyomatokhoz használt sajtóban megnedvesített papírra nyomtatják át a kissé felmelegített lemezről a még friss képet. Az így készült nyomat színei lazúrosan egymásbafolynak, az akvarellhez hasonlítanak. Csak egyetlen példány készíthető vele, viszont a fémlemez tisztítás után újra használható. Monotípia úgy is készülhet, hogy a sima felületű fém vagy üveglemezre festékező hengerrel egyenletes festékréteget visznek fel, melyre egy lapot fektetnek, amit előtte célszerű finoman hintőporral bedörzsölni, hogy ne ragadjon a felfestékezett lemezre. Ezután még egy lapot fektetnek fel, ezeket lerögzítik hogy ne mozoghassanak el. A legfelső lapra a művész különböző keménységű ceruzával vagy más rajzeszközzel egy rajzot visz fel. A rajzeszköz nyomása miatt a felfestékezett lemezről a festék átkerül a ráfektetett lapra. Ezzel létrejön a rajzról az egyszeri nyomat. Többszínű nyomat is készíthető ha a lemezt egy másik színnel festékezik fel majd megismétlik az eljárást. Ezen kívül ha a lemezt (melyről a megfelelő helyeken már átkerült a festék a lapra) a sajtóban lenyomtatják, megkapható a nyomat negatív képe is. Az így készült nyomatok viszont a használt rajzeszköz (ceruza, toll) sajátosságait hordozzák magukban. A monotípiát Giovanni Benedetto Castiglione itáliai festő és rézmetsző találta fel az 1640-es években, de a későbbiekben viszonylag ritkán alkalmazták. Edgar Degas szívesen folyamodott e technikához.