Termékek
Összes kategóriában
részletes keresés

Bohuniczky Szefi Otthonok és vendégek Önéletrajzi írások


999 HUF 3.43 USD

Garancia: örökös  
Termék információk
Feltöltés ideje: 2020. július 27.
Termékkód: 3084977
Megtekintések: 16
Megfigyelők: 0
Ajánlatok: 0 ajánlat
Eladó adatai
 

aqua (1827)   
BUDAPEST

Válaszadás: 100%-ban, 1 óra alatt
Pozitív értékelések: 100%
Utolsó belépés: Tegnap, 23:52
Regisztráció: 2011. július 11.
Állapot:
Kötés típusa:kemény kötés
Magyar/világirodalom:magyar irodalom

Bohuniczky Szefi

Otthonok és vendégek

Önéletrajzi írások

  • A két világháború között izgalmas és jelentős írói pálya volt a Bohuniczky Szefié. A Nyugat nagy tekintélyű kritikusa, Schöpflin Aladár fedezte fel a jó mesélőben – aki gyermekkorától ismerős a somogyi táj, emberek, uradalmak és főúri kastélyok világában – a novellista tehetséget. A legendás szerkesztő, Osvát Ernő ébresztette fel benne az írói igényt és becsvágyat, s közölte legjobb novelláit a Nyugat-ban. Móricz Zsigmond volt legfőbb mestere és biztatója abban, hogy bátrabban vállalja önmagát és mondandóját. 1930-ban megjelent első köteteit, a Rigó és a Nők novelláit Németh László méltatta tanulmányában. A Szegény ember (1934) című regényeiről Illés Endre írt elragadottan a Budapesti Hírlap-ba és a Nyugat-ba. 1938-ban és 1942-ben Baumgarten-díjjal tüntették ki. Mégis – kiadók, olvasók és kritikusok – már életében elfeledkeztek róla. 1969-ben halt meg, 77 évesen, de szépírói pályája valójában 1947-ben lezárult. Ekkor jelent meg Lázas évek című regénye, amely egyetlen értő kritikusa, Czibor János szerint „teljes egy még zavartalanabb harmóniájú mű ígéretével”. De a folytatásra nem került sor, szépprózát többé nem írt. Visszaemlékezéseit, íróportréit a Nyugat nagyjairól az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején sorra közölték az irodalmi folyóiratok. Ezeket az íróportrékat beépítette 1964 és 1967 között készült emlékiratába, melynek első része – a múlt század utolsó évtizedétől 1919 nyaráig – gyermek- és ifjúkora, majd fiatalasszony-évei világát: színtereit, „otthonait”, szereplőit, döntő eseményeit, íróvá érlelő hatásait idézi fel. A második rész íróvá válás és a művészi beérkezés esztendeit foglalja magában 1919 őszétől 1939-ig, a második világháború kitöréséig, amely Bohuniczky életében lezárta a „nagy lázak, a merész illuziók” korszakát. Ebben a részben azonban csak másodrendű szerep jut az emberi, írói- és művésztársaságok, amelyek az írónő és férje pesti és budai „otthonaiban” szerveződtek. A kör azonban szélesebbre tágul, mivel a házaspár és barátiak életének irodalmi kávéházak, kiskocsmák, klubok, szerkesztőségek és kiadók, művészetpártoló asszonyok szalonjai, Nyugat-estek és -matinék is gyakori színterei. Így bontakozik ki Bohuniczky Szefi élettörténetéből a két világháború közötti korszak irodalmi életének története. Szereplői közül élesebb megvilágításba Babits Mihály, Szabó Dezső, Schöpflin Aladár, Osvát Ernő, Móricz Zsigmond, Németh László és Pap Károly kerül, az író náluk elidőzik, róluk portrét is készít. Őket tartja a húszas-harmincas években a magyar irodalom meghatározó alakjainak, akik saját életére, pályára is komoly befolyással voltak.
  • Pécselyen, ebben a Balatonfüredtől nyugatra fekvő, korábban Zala vármegyéhez, ma Veszprém megyéhez tartozó, Nagypécsely és Nemespécsely összevonásából született községben emléktáblát avatnak ma Bohuniczky Szefi írónő tiszteletére. Az alkalmat rá az adja, hogy az írónő 1894-ben Nagypécselyen született. Ki volt Bohuniczky Szefi? A Nyugat folyóirat első írónemzedékéhez, Móricz, Babits, Schöpflin Aladár, Gellért Oszkár köréhez tartozott. A folyóirat elsőként A kis bojtár című elbeszélését közölte 1926-ban. Életében két novelláskötet (Nők, Rigó – 1930-ban) és egy öt műből álló regényciklus (Szegény ember, Az eszteregi hitbizomány, Három év, Asszonyok és lányok, Lázas évek) látott napvilágot. Emlékirata, önéletrajzi számvetése, az Otthonok és vendégek halála után húsz évvel, 1989-ben jelent meg. Kétszer, 1938-ban és 1942-ben a kor legjelentősebb irodalmi elismerésében, Baumgarten-díjban részesült. Műveit a kortársi kritika Babits regényéhez, a Halálfiaihoz és Kaffka Margit munkájához, a Színek és évekhez hasonlította. Fölfedezője Németh László volt, aki a harmincas évek új írónemzedékének tagjaként – Tamási, Kodolányi, Illyés Gyula, Erdélyi József, Pap Károly társaként – üdvözölte. Bohuniczky első novelláskötetének megjelenésekor írta 1930-ban: „Jelentkező kötetében … kevés novellista mutatta fel ilyen tisztán, keveretlenül a talentumát. Ami legjobban tetszik nekem benne: épp ez a művészi salaktalanság, amelyre másokat csak a hosszú gyakorlat segít. Nem vállalkozik semmire, amihez nem ért, s amire vállalkozik, pontosan az, amire vállalkoznia lehet. Tehetség és mű egybevágók.” Az utókor hálátlan: amikor az emléktábla-avatásra készülve bementem a Baranya Megyei Könyvtárba, hogy újra kézbe vegyem Bohuniczky Szefi műveit, a könyvtár szabadpolcos szépirodalmi részlegében egyetlen művét sem találtam a polcokon. Mindegyiket a raktárból kellett előbányászni. Az utókor megbecsülésének jele: a pécselyi emléktábla. Bohuniczky Szefi hároméves koráig élt Nagypécselyen. Apjának itt volt a családi örökségként kapott több száz holdas birtoka. Nagyapjánál Jókai is többször volt vendég Pécselyen. Önéletrajzában így emlékezik vissza: „Apám… nagyapám halála után kézbe vette nagyanyámtól az ezerholdas nagypécselyi birtokot… három lánytestvére még ott élt nagyanyámmal a pécselyi házban… Apám a nagypécselyi fehérre meszelt udvarházba hozta fiatal feleségét… Ebben a házban születtem mint szüleim első gyermeke a XIX. század legvégén.” Móricz Zsigmond írja visszaemlékezésében: az ember életében a születés utáni első évek a legfontosabbak. Bohuniczky Szefinek melyek voltak az első élményei? „A pécselyi szüret jó termés idején hat hétig tartott, erre az időre nagyanyám kiköltözött a szőlőhegyi présházba…” Mire emlékezik még? „Pécselyi éveimből kevés emlékem maradt, és ezek is csak színek. Ha valaki azt mondaná, hogy képzelgek, elhinném. Egyik szín: vörös folt, a másik egy szekér, melyet gyerekek húztak. Anyámtól tudom, hogy kétesztendős koromban forró paradicsommártásba nyúltam, és éktelenül bőgtem. Anyám a szekérre is emlékezett: a dajkámmal ültünk fel, cselédgyerekek húzták a szekeret, s én ijedtemben sírtam. Ezekből következtetem, hogy első emlékeimet a rémület véste.” Talán legmeghatározóbb élménye a folytonos költözés; életének állomáshelyeit pusztán fölsorolni sem könnyű. Zalából Somogyba kerül, Pécsely után Tab, Csibehegypuszta, Eperjes (itt tanul), Hencse, Csurgó (itt fiatal házas), Budapest (itt is több helyen élnek), Göd, Somogyvámos, Siófok… Apja ezerholdas földbirtokosból gazdatisztté szegényedik. Lánya találkozik az uradalmak, puszták népével, grófokkal, cselédekkel, belekóstol a kisváros társadalmába, megismeri a világváros társadalmi és művészeti életét, a kiadók és szerkesztőségek világát. Németh László a Napkelet folyóiratban közölt kritika után még egyszer, az 1934-ben keletkezett önéletrajzi számvetésében, az Ember és szerepben is ír Bohuniczky Szefiről. A művészettörténész és műkritikus Farkas Zoltántól hallja: „Van egy rendkívül tehetséges író barátnője, nagyszerű asszony, az is alig várja, hogy megismerkedhessék velem. Ez a nagyszerű asszony és rendkívül tehetséges írónő, akihez új barátom még betegségem előtt bevezetett, Bohuniczky Szefi volt.” Bohuniczky és férje, Maller Dezső, akit a kommün alatt vállalt szerepe miatt elcsaptak a csurgói tanári állásból, akkor már a fővárosban, a Vérmező közelében élt – albérletben. A férjnek a magánórák tartásából származó szerény jövedelme és az írónőnek a még szerényebb írói honoráriuma nem akadályozta meg őket abban, hogy „irodalmi szalont” tartsanak fenn. „Ez a két ember – írja Németh – ezekért a társas estékért élt, az asszony azért, hogy átbeszélje, a férfi azért, hogy áthallgassa; szegénységüknek a »szalon« volt feledkező szigete, s éppolyan szívesen nélkülöztek érte, mint a költő a versírásért vagy az ópiumszívó az ópiumért… Szefi szépen beszélt, eleven dunántúli hangsúllyal, ahogy csak a parasztnyelv hallásához szokott műveltebb vidéki tud…” Nyáron, akár Némethék, Bohuniczkyék is kiköltöztek Gödre, kertjükben, a gyümölcsfák alatt tovább folyt a társasági élet. Alkalmanként tízen–húszan is összejöttek. Köztük volt Gellért Oszkár, Schöpflin Aladár, Farkas Zoltán, a festő Fáy Dezső, többen feleségestül, s természetesen ott voltak a vendéglátókon kívül Németh Lászlóék is. Németh ilyennek látta az írónőt: „Volt valami gyilkos pszichológiai ösztön benne, igazi női műveltség… Emberszólásában igazi emberismeret lapult meg… Szefi mint igazi társaságvezető tudta, hogy a társasjátékban mindenkinek kell valami megkülönböztető eredeti jegyének lennie…” Bohuniczky Szefi műveiről megjelenésük idején elismerő bírálatok születtek. Regényeit jeles kritikusok, Schöpflin Aladár, Illés Endre méltatták. Nevét a legjobb magyar női írók, Kaffka Margit, Török Sophie, Molnár Kata, Kádár Erzsébet nevével együtt emlegették. Aztán az úgynevezett fordulat éve, 1948 után megváltozott körülötte a légkör. A kétszeri Baumgarten-díj után megkapta a „polgári”, a „konzervatív” jelzőt, sőt azzal is megvádolták, hogy műveiben a „feudálkapitalista rendszert dicséri”. Negyvennyolc után – számos nemzedéktársával együtt – kiszorult az irodalomból, írásai évekig még folyóiratokban sem jelenhettek meg. Az irodalompolitika fintora, hogy amikor halála után húsz évvel, 1989-ben végre megjelenik Otthonok és vendégek címmel önéletrajza, akkor a könyvhöz terjedelmes előszót író szerző azzal „igazolja” Bohuniczky Szefi visszatérését, hogy az írónő regényeinek legfőbb értéke: „az úri középosztály halálra ítéltségének” az ábrázolása, kora társadalmának kemény bírálata. Ha mindezt jó szándékú mentegetésnek tekintjük, akkor is tévedés. Bohuniczky Szefi műveinek maradandó értékét nem a társadalombírálat adja, hanem az esztétikai minőség. Ez pedig elsősorban az alakok érzékeny jellemzésében, a finom és árnyalt környezetrajzban és a kor hiteles bemutatásában jelentkezik. Ötvenkilencben, még harmincadik életévemen innen lehetőségem nyílt arra, hogy ízlésem és esztétikai elveim, irodalmi igényeim szerint szerkesszem Pécsett a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóiratot. A lap az első három évben kéthavonta, majd 1963 januárjától havonta jelent meg. „Pünkösdi királyságom” – irodalompolitikai „bűneim miatt” – öt évig, 1964. augusztus 15-ig tartott. Amikor Bohuniczky Szefi utolsó regénye, a Lázas évek 1947-ben megjelent, tizenhét éves voltam. Nevével ugyan irodalmi tanulmányaim, a Nyugat folyóirat története során találkoztam, de friss írásai csak 1956 után kerültek a kezembe, amikor megnyílt számára az újbóli közlés lehetősége. Móriczról és Szabó Dezsőről szóló személyes hangú visszaemlékezését az Irodalomtörténetben (1957, 1958), az elfelejtett Central kávéházról szólót a Vigiliában (1959) olvastam. A szerkesztésben, valamint a kritika- és esszéírásban mesteremnek a Vigiliát szerkesztő Rónay Györgyöt tekintettem, akinek segítségét a folyóirat munkatársainak „toborzásában” is kértem. Érdeklődésem az Irodalomtörténetben és a Vigiliában pompás portrékat publikáló Bohuniczky Szefi iránt találkozott Rónay György segítő szándékával, aki több írónak, így Bohuniczky Szefinek is fölhívta figyelmét: küldjenek kéziratot a Pécsett szerkesztett Jelenkornak. Mint egyik levelében írta (1961. május 1.): „Bizonyára észrevetted, hogy egynéhány embert már »irányítottam« hozzád; az egyre jobb Jelenkorból látom, és köszönöm, hogy szívesen fogadod és istápolod őket.” Egy másik alkalommal ezt írta (1963. augusztus 23.): „Köszönöm, hogy küldted a lapot… Mindig örülök neki, ha olyannak a nevét is látom benne, akit valóban én »irányítottam« hozzátok…” Szerkesztésem idején, 1962 és 1964 között Bohuniczky Szefi nyolc írása látott napvilágot a Jelenkorban. Két elbeszélését (Ítélet, Vallomás), két terjedelmes portréját (Arcképvázlat Pap Károlyról, A fiatal Németh László és környezete), valamint hat könyvkritikáját közölte a folyóirat. Huszonkét hosszabb-rövidebb levelét őriztem meg továbbá. Az egyik bírálata az 1963-ban ötvenedik születésnapját ünneplő Rónay György éppen akkor megjelent regényéről, az Esti gyorsról szólt. A regény írója így reagált az írásra: „És köszönöm a Jelenkor megemlékezését is; ez is nagyon jólesett… Az, ami a kritikákban érdekel: vajon meglátják-e, amit akartam, s amit csináltam… Szefi sokat meglátott, ki is mondott, s ennek örültem.” A Németh László-portrénak is lett utóélete. Magától az írótól hallottam Sajkodon, hogy kedvére való volt az írás. Ezt bizonyítja az is, hogy felesége, Ella a portrét tartalmazó Jelenkor-számot elküldte a Svájcban, a Lago Maggiore partján élő Kerényi Károly klasszika-filológusnak, akivel a harmincas években Magyarországon a fiatal Németh is, Bohuniczky is kapcsolatban állt. (Kerényi Károly válaszát a Németh László élete levelekben, II. kötetben olvashatjuk.) Kerényi ezt írta Németh Ellának 1963. január 26-án Asconából: „Hadd köszönöm meg azt is, hogy Bohuniczky Szefi kedves, meleg és jól megírt emlékezését elküldte… Milyen szép dolog, hogy egy darab elmúlt élet így vésődik be egy baráti lélekbe – s így tud visszatérni.” Bohuniczky Szefi Otthonok és vendégek című emlékiratát jórészt azokból az önálló tanulmányokból szerkesztette egybe, amelyek az ötvenes évek végén és a hatvanas évek első felében a különböző folyóiratokban megjelentek. Az írónő személye, a két háború közötti magyar irodalmi és szellemi élet megismerése szempontjából alighanem ez Bohuniczky Szefi legelevenebb, legérdekesebb, legfontosabb munkája. Még halálával is régi haragot feloldó gesztust segített elő. Köztudott, hogy Németh Lászlót és a nála tizenkét évvel fiatalabb Rónay Györgyöt már a negyvenes évek elején erőteljes szemléleti különbség – hogy ne mondjuk, ellentét – választotta el. Rónay írja N. L. régi háza a Rózsadombon 1973 őszén című versében: „Itt egyszer, negyvenhárom májusában / egy egész holdas éjszakát / átvitatkoztunk.” Németh László A kísérletező ember című tanulmánykötetéről Rónay György a könyvet és íróját súlyosan elmarasztaló kritikát írt az Új Írás 1964. februári számában. Amikor a szerkesztőség még kéziratban elküldte Rónay cikkét Némethnek, kérve, „hogy szóljon hozzá ő is”, az író elhárította a lehetőséget. Németh Lászlót fájdalmasan érintette a bírálat; a végleges elhallgatás lehetőségét fontolgatta. „Fogd fel úgy, hogy magánzárkára ítéltek” – írta Gondolatok foszló agyban című késői jegyzetében. Bohuniczky Szefi 1969. február 28-án halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el. Friss sírja mellett – a kortársak emlékezete szerint – találkozott egymással az őt egyaránt becsülő két író, Németh László és Rónay György. Németh László 1975 tavaszán, március 3-án halt meg. Rónay ismét verset írt N. L. régi háza a Rózsadombon 1975 tavaszán címmel. A költőben felidéződik régi találkozásuk emléke: „Itt egyszer negyvenhárom májusában, / vagyis pontosan harminckét esztendeje / ezek alól a jegenyék alól / integetett egy átvitatkozott / éjszaka után.” És felidéződik a legutolsó is. „Mi mindenre jó / harminckét év az ember életében? […] A szöghelyek mindenesetre ott maradtak, / noha már vér nem folyt belőlük, amikor / egy sír fölött, a Farkasréti temetőben / fáradtan felém nyújtotta kezét.” A sír, amely fölött kezet fogott egymással a két író, Bohuniczky Szefi sírja volt. A pécselyi emléktábla érdekében már a kilencvenes években levelet írtam Pomogáts Bélának, az írószövetség akkori elnökének. Az emléktáblára akkor nem volt pénz. Az ügyet a kilencvenes években a Somogy című folyóiratban szellőztettem meg. Nem történt semmi. Két éve a Veszprém megyei könyvtár igazgatóját, egyben az Irodalomtörténeti Társaság megyei vezetőjét kértem levélben: szíveskedjék közbenjárni, hogy jelölje emléktábla az írónő szülőhelyét. Választ nem kaptam. Most a gondolatot mindvégig támogató, Pécselyen élő író-orvos, Bodosi György (dr. Józsa Tivadar) fáradhatatlan buzgalmából, valamint a költségeket vállaló, áldozatkész Fülöp Csaba helyi vállalkozó jóvoltából elkészült az emléktábla. Augusztus 11-től ez jelöli Pécselyen a helyet, ahol a kiváló írónő, Bohuniczky Szefi született.https://mno.hu/migr_1834/maganzarka-435165

Garanciális feltételek

Garancia: örökös  

Fizetési opciók

Banki előre utalás
Készpénz

Szállítási opciók

Szállítás innen: Magyarország
Személyes átvételBudapest
Postázás830 HUF
Külföldi szállítás
Az eladó ezt a terméket nem szállítja külföldre.


Mások ezeket keresték