Durkó Károly-Balla Tibor-Bagyinszki Zoltán: Volt egyszer rég...

Durkó Károly-Balla Tibor-Bagyinszki Zoltán: Volt egyszer rég...

(Gyula régen és ma 8. kötet)

Kiadta a Gyulai Évszázadok Alapítvány 2010-ben, magyar nyelven.

Új állapotban, fóliázva.

Előszó:

A MEGLOPOTT VÁROS

„A hozzászokott emberek, még ha gyengék vagy öregek is, a munkát mégis könnyebben elviselik, mint a hozzá nem szokott erősek és ifjak (Hippokratész).”

- Egész életemben dolgoztam. Ezt a fiam is látta. Ő is dolgozik. Ennél többet nem kívánhatok- egy elismert, sikeres, de a politikának, a celeb világnak be nem hódoló zseniális, mégis földönjáró magyar filmszínésztől hallottam a nyáron ezeket a szavakat. Milyen igaza is volt honfitársunknak. Hiszen, ha hasznos és megélhetést biztosító alkotó munka van – minden van. Értelme az életnek, példamutatás az utódok előtt, rendszer és egyben biztonság az általunk teremtett életben a gyerekeknek, szülőknek, családtagoknak, barátoknak. Van büszkeségünk, önbizalmunk, mosolyunk, és főleg van időnk szeretni, a másikat meghallgatni, segíteni. Ezzel ellentétben a kilátástalanság, a jövőbe vetett hit elporladása a legnagyobb ellenfele az egészséges emberi életnek.
Lassan Gyulán is felnő egy nemzedék, amelynek tekintélyes része nem tudja, mi a közösségi munka. A három műszak a Harisnyagyárban. A szivattyúmű elhelyezése a Körösön. A poharas tej kiszállítása az iskolákba. A gyulai szőttesek, modern és keresett ruhák külföldre szállítása és eladása. A szállodai bútorok összeállítása, a nagyszerű Kodály módszer tanítása. A lehetőséget hiába keresi, csak azt hallja:

el kell menni innen, nincs értelme itt maradni a szülőföldön, nem érdemes hazajönni az iskola elvégzése után.
Meglopták ezt a várost. Nemcsak minket, de a három csapás (Trianon, 1950 – a megyeszékhely elvesztése, rendszerváltás utáni évek), több volt, mint amit máshol átéltek az emberek. A mára eltüntetett, 1990 előtt működő gyárak, üzemek, vállalatok, szövetkezetek ráadásul nemcsak a gyulaiaknak biztosították a megélhetést: 1988-ban mintegy 7000-en jártak be dolgozni városunkba a környező településekről. A környékről legalább ezer diák utazott gyulai iskolákba minden reggel, hogy időben ott legyen a padokban, ha becsöngettek. Ma ott tartunk, hogy „vidékről” sok embernek már nincs miért ingázni Gyulára, az egykori 1-es számú általános iskola épülete pusztul, termei pedig üresek…
Nem könnyű feladat a gyulaiak életének egy olyan szeletét dokumentálni, amely sok örömet jelent, de egyben könnycseppet is csal a kedves olvasó szemébe. Nem teljes, de az adott fejezeteket tekintve összegző, nem közpénzből készült album ez a város kilenc egykori munkahelyéről, az 1-es és a külterületi iskolákról, a legendás kisvasútról, a régi Gyula fotókkal rögzített XX. századi arcairól. Értékmentés ez és főhajtás az életünk egy része előtt. A „Gyula régen és ma” könyvsorozat nyolcadik kötete tisztességes búcsú, dokumentálás 240 oldalon az utókor, a következő gyulai nemzedékek számára. (…)

(Előszó a 240 oldalas albumból)

A könyv sok gyulai lokálpatriótta összefogásával, munkájával a gyulai Kisvasút, a Harisnyagyár, a Tejporgyár, a Gyulai Kötőipar Vállalat, a gyulai BUBIV, a Vízgépészeti Vállalat, a Cementipari Vállalat, a Relégyár, a Gyulai Szabó Ktsz, a Gyulai Háziipari Szövetkezet történetét, valamint az 1-es számú Általános Iskola és a tanyasi, külterületi iskolák életét dolgozza fel. Gyula anno fejezetünkben Misley Ervin és Halmos Béla városról készült és eddig soha nem látott régi fotóival találkozhatunk. A könyv elején és végén régi reklámokkal jelent meg.

Nézze meg a többi könyvünket és termékünket is!